Talán még emlékeznek múltkori posztunkra a magyar kilométer-milliomosról. Borsay Imre és gépe megosztotta az olvasókat – sokan kifogásolták a motor kopott állapotát, Neoluxot emlegettek, míg mások felhívták a kritizálók figyelmét arra, hogy ez egy egymillió kilométer fölötti futásteljesítménnyel büszkélkedő gép.
Egy idős magyar úr Aermacchija volt Franciaországban. A 250-esről keveset sikerült kiderítenünk, de Alain Nibart gyűjtő, Imre barátja levélben néhány plusz információt árult el nekünk; mondatainak fordítását itt olvashatják, az általa küldött képeket pedig galériánkban megtekinthetik.
Helló,
elmézést a késői válaszért, hetekig nem voltam otthon.
Imre nagyon ismert srác volt a szenvedélyes francia motorosok kicsiny világában. Én a hetvenes évek végén ismertem meg. Ő még 1967-ben vette használtan Ala Verdéjét és ha tehette, minden GP-versenyt meglátogatott – nagyon ismert volt a speciális idomok és a nyereg miatt.
Másik szenvedélye a csillagászat volt: gyakran szállította távcsövét az ülésre rögzítve. Motorral járta be az országot és kereste a legjobb helyet az égbolt megfigyeléséhez. Általában Dél-Franciaországban csavargott – amikor utoljára beszélhettünk, elmondta, hogy öt alkalommal újította fel a blokkot – a futásteljesítmény több volt, mint egymillió kilométer.
Halálához szívproblémái vezettek, de egészen 82 éves koráig napi rendszerességgel használta Aermacchiját. Egy infarktus után végleg kórházba került és ott is halt meg. Családjáról semmit nem tudok – az egyik legjobb barátja szerint hozzátartozóit még nagyon régen megölték, feltehetőleg Magyarországon; utána jött Franciaországba.
Első motorja egy Terrot volt, a második és utolsó a 'Macchi. Kis híján bezúzták – halála után egy roncstelepre került Párizs mellett. Egy ismerősöm szólt, hogy ott van Imre motorja, gyorsan kiderítettük a címet, majd elindultunk megmenteni.
A zúzdást nem érdekelte a gép, neki hivatalosan meg kellett volna semmisítenie. Hosszú rábeszélés után, részletesen elmesélve az Aermacchi történetét, sikerült rábeszélnünk, hogy ne tegyék tönkre. Nem volt egyszerű, de megmentettük az „egymillió kilométeres bébit”.
Nagyon örülök, hogy hozzám került a gép, méltó dísze a gyűjteményemnek. Így, fellelési állapotában hagyom, hogy emlékeztessen Imre barátomra.
Üdvözlettel:
Alain