Az év talán lefárasztóbb értekezlete volt: csak ültem bambán. Hallgattam, ahogy Bende szívatja Winklert, az szívatja Csikóst, aki hárít, hogy Assuron csapódjon le az egész. Náthás voltam, a levegővétel éppen elég gondot okozott – másokra már nem volt erőm.

Kivételesen szólni sem volt kedvem, habár tudom, hogy ennek a mondatomnak valóságértékét Winkler azonnal kétségbe vonná. Mégis így volt, világosan emlékszem. Ha beszélni akartam volna, akkor is elfojtotta volna bennem a hajlandóságot ez a három kép, amit laptoppal az ölemben találtam.

Annyira beteg és annyira gyönyörű – a koromtól sűrű pesti levegő kiszorult tüdőmből: helyére a tipikus, émelyítő alpesi levegő szökött. Mit keres ott az a kötél? És a Fräulein népviseletben? És az NSU? Hova tartanak? Vajon megérkeztek? Kommentárt, leírást nem adott a google, csak gesztusként feldobta ezeket a fotókat.

Akkor jöttem rá, hogy szükség lesz valami blogra, ahol a motoros históriák szívvel és tökösséggel teli oldalát is megmutathatjuk – ezért született A sebesség oltára. Mire eljutottunk oda, hogy beindult az oldal, rég elfelejtettem, hogy hol láttam ezeket a döbbenetes képeket. Vincenttel és kétszáznegyvennel koccanó herékkel indítottunk, a drótköteles motorosról teljesen lemondtam.

Tegnap az internet gyomrából véletlenül ismét felböffent az NSU - most nem csesztem el, azonnal lementettem, hogy mások is láthassák. Talán valaki tudja a válaszokat is. Minek, kik, mikor és miért?