A bölcsek két köve egyben: egy Iphone és egy Tesla. Mindez két keréken – hol másutt találták volna fel mindezt, mint Tajvanon? A Gogoro még nem kapható, de szalonja már van Taipei központjában. Ahogy odabent körülnéztem, rögtön elém pattant egy látszólag régi haverom, Andy, a névjegye szerint evangélista. Szakasztott mint egy rajzfilmben, amit Steve Jobs rendezett.
Formatervezni tudni kell, nem csak magát az árut, de a csomagolást, a boltot és az egész körítést is. A Gogoro úgy néz ki, amilyen az Iphone lenne, ha szerelnének rá kereket, a szalon sokkolóan gusztusos, a hangulat pörgős, vidám és közvetlen, de még épp a nyomasztón innen. Ez az a fajta egyszerűség, ami nagyon sok melóba kerül; egy Wizzair-gépben sincs semmi érdekes, egyszerűen lefestik ferdén élénk rózsaszínre, valahogy mégsem jutott eszébe ez eddig másnak. És a Wizzair felfoghatatlanul sokat költött dizájnra.
A 2011-ben alapított cég rögtön 50 millió dolláros alaptőkével indult, amit két tajvani milliárdos, Dr. Samuel Yin és Cher Wang adtak össze, miközben ők nem is tulajdonosok, hiszen az Horace Luke. Tajvanon is él a kínai szokás, mely szerint azok, akik kapcsolatban állnak nyugatiakkal, nem hivatalosan angol, vagy egyéb nyugati (mondjuk spanyol) keresztnevet használnak, hiszen a sok kínai pingpongot nekik ugyanolyan nehéz megjegyezni, mint nekik a miénket. Így aztán még a névjegyekre is angol keresztnevet nyomtatnak, és persze nekik is nagy könnyebbség, ha a nyugati kitalál magának egy kínai nevet. Erre a célra remek online kínai névgenerátorok állnak rendelkezésünkre. Elnézést a mellékszálért, lényeg, hogy Horace-szal itt találtam egy interjút, ami kínai nyelvű, viszont látszik, hogy kicsit túltolta a névcserét, mert valójában ő is tajvani. A Gogoro másik tulaja az amerikai származású Matt Taylor, aki korábban a Microsoftnál dolgozott, majd a HTC műszaki igazgatójaként a hardver-szoftver összehangolásokért felelt.
A nevét jól kitalálták: Gogoro Smartscooter, nem is a Gogoro, hanem a smart, ami igazán a szívembe markolt. A robogógyártás ugyanis hellyel-közzel lépést tart az autóiparral, de mivel sokkal kisebb zseton van benne, inkább csak rutinból nyomják a kötelezőt. És ha jön valaki teljesen az iparágon kívülről, mint Horace Luke, valahogy jobban átlátja: igazából volna itt pénz, csak ki kell találni a prémium robogót. Nem úgy, mint a Yamaha a T-Maxot, hogy csinálunk egy nagyon minőségi, de normális robogót, hanem adunk neki egy eszelős dizájnt, ami láttán a Vespánál azonnal tökön szúrják magukat, hogy ez miért nem nekik jutott eszükbe. Valamint – és ez a legfontosabb – ráérzünk a 2010-es évekre. Ami nagyjából egy hárombetűs szóval leírható: app.
Semmi, nulla, hülye körítés, és ennyi, de ez fogja eladni: letöltjük a Gogoro Appot, és a telefonunkban lesz minden, amit a kis robikáról tudni kell: megtett távolság, hatótáv, mikor hol mennyivel mentünk, mikor van a kötelező szerviz, meg persze hogy hogyan világítson és milyen hülye hangokat adjon, ami a Renault Captur óta számomra is fontos selling point. Vagy cserélgethessük rajta a panelt, ami elsőre felesleges, hiszen mindegyik elképesztően jól néz ki, a legnemesebb Jobs-ikontervezési hagyományok szellemében: az ember meg is nyalná, annyira gusztusosak. (a paneleket, úgy értem)
A Gogoro, mint gyár egyelőre nem létezik, illetve egyéb terméke még nem volt; ezzel indulnak. Idén januárban mutatták be a Las Vegasi nagy szórakoztató-elektronikai vásáron (CES), egyszersmind bejelentették, hogy hamarosan elkészül az akksicsereberélő rendszer, melynek neve Gogoro Energy Network. Nem említettem, hogy a Gogoro elektromos robogó, de hát gondolom, elég nyilvánvaló, hogy 2015-ben csak egy texasi apokalipszisváró lépne a világ elé egy robbanómotoros robogóval.
A Gogoróban elég sok a saját fejlesztés, kezdve a G1 alumínium folyadékhűtéses szinkronmotorral. A tajvani guru nyilván nem egyszerűen egy gusztusos és menő közlekedési eszközt talált fel, hanem egy üzleti modellt: a Gogoro nem hálózatról tölthető, hanem benzinkutakon elhelyezett automatákból cserélgethetjük az akksikat. A Gogoro evangélistái (tán mintha még az Apple-boltokban hívnák így az eladót) természetesen a hat másodperces csereidőt hangsúlyozzák, és hogy annyit fizetünk, amennyit megyünk. Hát srácok, akkor is annyit fizetek, amennyit megyek, ha otthon töltöm. Illetve nem, mert akkor nyilván kevesebbet, hiszen a Gogoro is duplán húzza majd le a vásárlót. Természetesen a töltőállomás túrórudi-akksielosztója is el van már nevezve: GoStation a neve.
Legfeljebb 100 kilométeres hatótávot ígérnek, nálam ennyi Budapesten robogóval néha egy hétig is eltart, tehát simán töltögethetném otthon, de ugye egy Iphone-ban sem cserélgethetjük az akksit, meg bővíthetjük a memóriát, hiszen ugye az üzlet az üzlet, a menőségért fizetni kell. Maga az akkumulátor egyébként egy Panasonic 18650 lesz. A végsebességet 95 km/h-ra teszik, egy villanymotorral mondjuk bárhová tehetnék, nincs ezzel baj, a teljesítménye 8,3 lóerő, ami elég izmos, és 4,2 másodperc alatt éri el az 50-et, bár nem tudom, mekkora vezető alatt. (A fenti képen a tükör nyelére akasztva a slusszkulcsot helyettesítő kis transzmitter fityeg.)
Kipróbálhattam volna, ahogy bárki más is, de több napos előjegyzés van a tesztútra, és az már sajnos nem fért bele. Viszont az evangélisták szentül állítják, hogy még idén nyáron kapható lesz, egyelőre csak Taipeiben kiépített akksicsere-hálózattal, de a határ nyilvánvalóan a Föld meghódítása, a várólisták, és az új modellek boltba kerülésekor a szalonok előtt kempingező rajongók.
A két fő adakozóról
Samuel Yin (a hazai névjegyén Yin Yen-Liang) tajvani vállalkozó, a Ruentex befektetőcsoport elnöke, és az ázsiai Nobel-díjként emlegetett Tang-díj alapítója, ami 1,7 millió USA dolláros összeget jelent azoknak, akik kimagaslót alkottak a fenttartható fejlődés, biokémia, sinológia, és úgy általában a világ jobb hellyé tétele kategóriájában.
Cher Wang (Wang Xuehong) a kaliforniai Berkeley egyetemen tanult, a HTC társalapítója és elnöke, a Forbes befolyásos nők világ-toplistáján az 55. hely körül szerepel, 9 milliárd dollárosra becsülik a vagyonát. Rengeteg jótékonysági projektje van, elsősorban oktatási jellegűek.
