Jól néz ki, praktikus és testhezálló, de nem elég széles az időjárási spektruma, nagyon meglátszik rajta a használat és ehhez képest elég drága volt. Németként azt mondanám: feltételesen ajánlott.

Sportos, testhezálló, kényelmes dzseki a GT Pro

Eredetileg Alpinestars-t szerettem volna, de mikor két éve bementem a boltba, hagytam magam rábeszélni erre a REV'IT GT Pro dzsekire. Mára kicsit megbántam. Egyrészt ugye nem volt olcsó, 65 ezer forint körüli árával akkortájt inkább számított felső kategóriás cuccnak, mint egy olcsó vászonkabátnak. Persze a viszonylag erős és masszív Kodra, Faller és Lorica anyagokból, illetve részben bőrből készített, kivehető, ProLife típusú, CE-szabványos protektorokkal, REV'IT! Hydratex vízálló, de lélegző membránnal tényleg nem egy alapmodell.

Igényes a varrás, még sehol sem szakadt el

További extrája a szintén kivehető Exkin thermobélés, illetve a mellkasnál és a lapockánál lévő, cippzáras szellőzőnyílások. Elméletben ezek a tulajdonságok biztosítanák, hogy a dzsekit egész évben használni lehessen, de erre tapasztalataim szerint nem alkalmas. Az átszellőztetéséhez nyáron, nagy melegben még csupasz motoron is kevés négy picike szellőzőnyílása, különösen, ha felvettem a rendes, ezért vastag és meleg gerincprotektoromat.

A gallérnál puha, kellemes a bélés

Tovább súlyosbítható a helyzet, ha esetleg van rajtam egy hátizsák, aminek a vállpántja pont a szellőzőnyílást takarja. Amikor ezt először észrevettem, ordítani tudtam volna - a tervezők is agyatlan hülyék, meg én is, hogy erre nem gondoltam előre. A másik véglet esetén, nagy hidegben sem tökéletes, bár a dupla, átfedéses középső cipzárak, a szellőzők szél elleni gumi szigetelése és maga a thermobéléssel tuningolt kabát eléggé hidegállóvá tesznek még gyors és idomtalan motoron is. Csak ilyenkor meg sportos szabása miatt nem elég hosszú a kabát, deréktájt rövid idő alatt átfázok benne.

A felkarnál is feszesre húzható

Viszont a két véglet között szuper. Jó a szabása, kitűnően illeszkedik egyre inkább hordó formát öltő felsőtestemre, béléssel nagyon passzentos, és anélkül is elég feszesre állítható. Ebben nagy segítséget jelentenek a felkarnál lévő tépzőzárak, a hátán és a könyökénél elhelyezett sztreccs betétek, illetve a derékbőséget és csuklóvastagságot szabályozó tépőzárak. Soha nem érzem úgy, hogy a protektorok elmozdulhatnának, lötyögnének, ami nagy biztonságérzetet ad.

Praktikus a mobiltelefonzseb, én az iPodot tartom itt

Ami a kabát vízállóságát és az izzadságot elvezető lélegző képességét illeti, abban jó átlagosnak tűnik, bár túl nagy összehasonlítási alapom e téren nincs. Tény, hogy szakadó esőben motorozva egy idő után belül is vízfoltok jelennek meg - Spyder márkájú snowboard-dzsekim ennél biztosan jobban véd. Igaz, annak 5000 mm-nél sokkal nagyobb a vízállósági mutatója. Rövid záporokat, lazább esőket pedig a REV'IT!-ben is megúszok szárazon.

Lehúzva pedig szellőzik, feltéve, hogy nincs rajtam hátizsák

Feltéve, hogy nem izzadok bele: a lélegzőképességét mutató sarokszáma ugyan már sokkal jobb, 7000 g/m2/24óra, ennek ellenére párás, fülledt időben gyakran érzem úgy, hogy a bolhák vízipólóznak a hónom alatt. De lehet, hogy csak én vagyok túl érzékeny.

Kibolyhosodott az anyag

A GT Pro egyelőre elég jól viseli az eddigi, nagyjából két szezonnak megfelelő, nem túl intenzív használatot. Egyetlen varrása sem szakad még el, cipzárai könnyen járnak és a tépőzárai sem vesztettek feszességükből. Persze az újszerűsége már rég odavan. Szürke részein csúnyán koszolódik, hiába mosom speciális, impregnálásra és tisztításra is ajánlott mosószerrel, egyre gusztustalanabb ezeken a területeken. A tépőzárak környékén pedig bolyhosodik a textil, ami szerintem még nagyon korai - különösen annak tükrében, hogy milyen drága volt a cucc és mennyire keveset használtam.

A szivacs hátprotektort kivettem, mert van külön, komoly gerincvédőm

Eredetileg "mindenre jó" kabátnak vettem a REV'IT! GT Prót, de mindenre persze ez se jó. Nagy hidegben nem elég meleg, nagy melegben nem elég szellős és az én elvárásaimhoz képest túl gyorsan kopik. A mai eszemmel már két motoros felsőt vennék az árából - egy hosszabb, alpesi túrázásra, nagyobb hidegbe alkalmasabb kabátot és egy sűrűn lyuggatott elejű, nyári dzsekit.

Persze Kínában gyártották

Talán a gyártó is rájött, hogy ez a dzseki nem az igazi, mert a 2008-as online katalógusában már hiába kerestem, leálltak a gyártásával. Ha valaki mégis kedvet kapott volna hozzá, erről az oldalról, akciós 129.99 angol fontért (~41 ezer forintért) még ma is megrendelheti.

A Vespa. 2006-ban volt hatvan éves és legalább annyira része a II. világháború utáni - de főleg a hatvanas-hetvenes évek - olasz életének és kultúrájának, mint Sophia Loren domborulatai, Gianni Morandi dalai, a Fiat Nuova 500, a Segafredo kávé és még sorolhatnánk a pizzát, a pastát, a Ferrarit, a dolce vitát és a többi olasz közhelyet.

Ugyan a klasszikus Vespa kereklámpás, de újra divat ez a szögletes is

Szükségből és szegénységből született, mint oly sok, mára kultikussá vált tárgy vagy étel. Mint a pizza, a tanga papucs, a farmer, vagy épp a Mini. 1945-ben, a háború végén Rinaldo Piaggio, olasz iparos a motorizáció történetének egyik legnagyszerűbb vízióját fogalmazta meg: szeretnék egy járművet, amivel kerekekre pattanhat Olaszország, de nem akarom a jó öreg motorbiciklit. Ugyan néhány ország akkor már túl volt a népautó ötleten - Amerika a Ford T-modellel, Németország a VW Bogárral - Olaszország ettől még messze állt, a Fiat Cinquecento akkortájt még csak egy merész álomként létezett.

Áldozatra vár a veszedelmes vérpulyka

Idegesítik a motorosok? Nem bírja, ha a kapu előtt üvöltetik kiberhelt Akrapovicot? A harci kutya nem megbízható, a feljelentés hatástalan, az emberre fordított sörétes fegyver pedig fokozottan büntetendő – tartson vadított lábasjószágot! A vérpulyka olcsó és hatásos: amint a videón is látjuk, céltudatosan és félelem nélkül kergeti el az arra járó motorost.

Nagy baj akkor sincs, ha áthajtanak a madár nyakán. Süthető, főzhető, számos finomságot kiad, ha véletlenül valaki legyőzné. Erre azonban kicsi az esély: csíp, rúg és ha nem lenne bukósisak, a szemet is kivájná. A motorról nem ugorhat le a megtámadott áldozat, csak a semmit sem érő rúgkapálás és hessegetés marad. Ha a közlekedési lámpa nem váltott volna zöldre, elintézi a vezetőt – legközelebb biztosan más útirányt választ. 

Ned Ludd és követői, a ludditák a 19. század elején a géprombolásban látták a kiutat: hitték, hogy ha a szövőipari berendezéseket szétzúzzák, a betanított munkások széles körének megmarad az állása. Gyárakat és műhelyeket rohantak meg, a rombolás eszközeivel próbálták megfékezni az ipari forradalmat.

1811-től rohamosan terjedt a mozgalom. 1813-ban az angol kormány halálbüntetést hirdetett, és a yorki tömeges tárgyalás után sokakat ki is telepítettek – a géprombolók mozgalma hamar eltűnt. Majd' kétszáz év után a luddita hajlam feltámadt: az osztrák Hubert Dobler művészetnek álcázva zúzott szét egy motort – szerinte ez tiltakozás a túlfejlesztett és túlzsúfolt poszt-indusztrialista környezet ellen.

A videóban egy 1976-os Honda CB550 Fourt tesznek tönkre cél nélkül, barbár módon. A youngtimerként is nagyra tartott motorért kár – önkifejezése eszközéül választhatott volna más, ennél sokkal rosszabb és értéktelenebb gépet.

Kedves olvasóink, milyen motort tartanának érdemesre a széttörésre? 

A Nyári Kesztyű Csak Szar Lehet-tézis határait feszegetve tavaly nyáron vettem Amerikában egy ilyet, bőrből. Hátha majd a bőr nyári kesztyű nem megy szét két hét alatt, nem foszladozik a varrás, rojtosodik a szövet, válik le a kevlár protektor, vagy úgy általában nem változik percek alatt egy undorító szövetdarabbá, amit mintha egy kutya seggéből cibált volna elő az állatorvos a hosszú csipesszel.

Több dolog szólt mellette. Az árat nem is említem, mert Amerikában ugye minden olcsó, a neten is hatezer forint körüli áron rendelhető meg. Tehát abban a bizonyos motoros boltban, San Diego agglomerációjában minden röhejesen olcsón volt, a sok filléres nyári kesztyű közül azért választottam ezt, mert szép, perforált bőrből készült, és amikor felvettem, rögtön láttam, hogy én vagyok a pókember.

Kellemes viselet, mert vékony, de azért bőr, és már egy óra alatt is szép pöttyös dombormintát csinál a kezünkre. Tehát kedveltem, de erre nem egészen szolgált rá: két hét hordás után a varrás mentén egyszerűen szétvált a bal kéz mutatóujjánál. Tehát még csak a gázcsavargatás igénybevétele se hozható fel mentő körülményként.

Ezek az egy hónapra hitelesített nyári kesztyűk általában a telken végzik, anyám például esküszik rá, hogy jó lehet bennük rózsát metszeni. Az Iconnal kivételt tettem. Egyrészt nagyon tetszik a Póember-fazon, másrészt mégiscsak bőr. Tehát megvarrtam. Nem túl szépen, de elég tartósan, és azóta megtett már legalább kétezer kilométert. Úgyhogy tervbe vettem, hogy rendelek mellé egy pár fehéret, ugyanebből a fazonból. Mire bepiszkolódik, úgyis megsemmisül, viszont addig átkozottul menő leszek mindazoknál, akik az elsuhanó motorosokon a kesztyűt nézik.