Hetvennégy éves korában szombaton meghalt Dennis Hopper amerikai filmszínész. Halálát prosztatarák okozta. Legtöbbünk az 1969-ben forgatott, kultuszfilmmé vált Szelíd motorosokban ismerte meg, amelynek nemcsak egyik főszereplője volt, hanem a rendezője és forgatókönyvírója is.

Akárhányszor nézzük meg a filmet, torkunk mindig összeszorul, amikor a vidám déliek viccből lelövik őt és filmbéli társát, Peter Fondát. Haláluk mindannyiuknak többet jelentett egy átlagos mozis esetnél – most Hopper újra meghalt, igaziból. Könnyű legyen neki a föld.

Éppen a világ legcikibb gatyáján kuncogtunk, amikor Ommm kibökte, hogy ő tulajdonképpen nagyra tartja Vanilla Ice zenei munkásságát, sőt, kifejezetten laza figurának tartja, hisz hogy' kilökte egykor az asszonyt menet közben a kocsiból, amikor hülyeségeket szájalt.

Hát igen, nem egyforma az értékrendünk, a szerkesztőség maradéka inkább a guszta gixxert meg a nőt sunázná a képről. Emlékeznek még egyáltalán erre a filmre? A Cool as Ice minden idők egyik legrosszabb filmje, a zs-kategória kihagyhatatlan alkotása – média-mazochistáknak kötelező.

Ázsiában tíztagú családok utaznak egy motoron; kacsát, libát és disznót is szállítanak a csomagtartón, ha kell. Azonban az, hogy az állatok önként és lelkesen tartanak gazdájukkal a kis Hondán, az még a helyieknek is új: Bangkok a benzinvérű kutyák városa.

Fotó: MTI/AP/Manis Szvarup

Elütöttek. Nincs mit szépíteni: ott áll a betétlapon, hogy nem én vagyok a hibás. Ennek ellenére sokkal nehezebben emésztem meg az esetet, mintha én csesztem volna el valamit. Úgy, hogy mások is kinyírhatnak, sokkal veszélyesebbnek tűnik az élet.

Ami kinn volt, az nem időjárás, hanem gyalázat. Undorral ültem fel a motorra hétfő reggel fél hétkor, hogy Dunaszerdahelyről bejöjjek a Budán tartandó értekezletre. Muszáj volt – pénteken kocsival kellett volna szülőlátogatásra indulni, de a pár perces napfény elcsábított. Hazafele pont nem áztam meg, de amint beraktam a garázsba a Suzukit, ömleni kezdett és folytatta napokig.

Hat fok volt. Berzenkedve húztam nadrágot és kabátot, mindent jól összecipzáraztam, hogy a májusi november ne férjen hozzá a vesémhez. Az esőruha valahogy összement az évek alatt; vagy én lettem nagyobb, vagy a protektorok miatt érzem szűkebbnek – apám pizsamában segédkezett, hogy a narancssárga Teletubbie jelmez felkerüljön rám. Kezet ráztunk, majd a vízzáró nejlonkesztyű fölé felhúztam a bőrt.

Bolyongott, kémkedett, börtönben ült, motorozott majd meghalt –Thomas Edward Lawrence élete misztikus és tragikus volt. Sir Thomas Robert Tighe Chapmannek, Westmeath hetedik bárójának törvénytelen gyermekeként 1888. augusztus 15-én született. Rossz kapcsolatban élő apja nem tudott kilépni a házastársi kötelékből és nem vehette nevére. Gyermekét mégis támogatta, Lawrence kiváló eredménnyel végzett Oxfordban, majd hobbijának hódolva közel-keleti ásatásokon vett részt. A munka mellett gyalog járta be Arábiát, s kollégái rosszallását kiváltva összebarátkozott a helybéliekkel, megtanulta nyelvüket, megismerte kultúrájukat.

Tudása az első világháború kitörése után értékelődött fel: 1916-ban ő lett a török uralom ellen fellázadt Fejszál al-Huszein sejk brit összekötője. Számos helyi szokást és hagyományt vett át, a nyugatiak fantáziáját főként állandóan viselt fehér burnusza és sivatagi lovaglásai ragadták meg. Elérte, hogy a felkelés a brit érdekeknek megfelelően jelentős török erőket kössön le, a harcok során ő maga is többször megsebesült. 1917-ben török fogságba esett. Mielőtt megszökött volna, homoszexuálisan bántalmazták – többen az átélt sokkal magyarázták későbbi különc viselkedését.

A párizsi béketárgyalásokon az arab, majd a brit delegáció tagjaként hasztalanul érvelt az egységes arab állam létrehozása mellett, ezért fáradtan és csalódottan Oxfordba ment tanítani. Amikor 1921 elején Irakban lázadás tört ki, a gyarmatügyi miniszter, Winston Churchill őt kérte fel tanácsadónak, s javaslatára adott önkormányzatot a területnek.

1922-ben álnéven lépett be a légierőhöz, de a sajtó nyomára akadt, ezért Pakisztánba vezényeltette át magát. Unaloműzésből lefordította az Odüsszeiát és több könyvet írt. A legnagyobb sikert az önéletrajzi ihletésű A bölcsesség hét pillére aratta. 1928-ban vissza kellett térnie Angliába, mert kémkedés gyanújába keveredett. Hazatérve főleg motorversenyzéssel foglalkozott, majd 1935-ben hivatalosan is visszavonult vidéki birtokára.

Kedvenc márkája az exkluzív, angol Brough Superior, a kor superbike-ja volt. George Brough hét motort is épített neki, Lawrence mindegyiket tiszteletből George-nak hívta. A kéthengeres ezres gyorsabb volt 160 km/h-nál: nem volt párja ennek a gépnek.

1935. május 13-án Bovingtonból Dorsetbe hajtva két kerékpáros fiút akart kikerülni motorjával, de kiröpült a nyeregből és súlyos fejsérüléseibe hat nappal később belehalt. Orvosa, Hugh Cairns szerint, ha bukósisakot viselt volna, túléli. A sebész belátta, hogy Lawrence könnyebb zúzódásokkal is megúszhatta volna – a nagy visszhangot kiváltó balesetnek megkerülhetetlen szerepe volt abban, hogy az Egyesült Királyság katonai és civil motorosai számára valós védelmet adó bukósisakokat fejlesszenek ki.

Május 19-én, szerdán, halálának 75. évfordulójára emlékezünk. 

(részleges forrás: MTI)