Tavaszi videópályázatunk legnépszerűbb motorja egy formás Ducati lett. A legtöbb szavazatot kele123, vagyis Kelemen Ákos olvasónk gyűjtötte be. Lesoványított Multistradája igazi aszfaltbetyár – elég ránézni, máris tikkelni kezd a sok kanyarvadász szeme.

A gép eredeti színe szürke volt, enyhén sérült állapotban került új tulajdonosához. A munka az idomok eltávolításával kezdődött. A váz nem lett megvágva, a megjavított plasztik bármikor visszaszerelhető, ha valakinek az eredeti, bájosan böszme Multsitrada fazon jönne be.

Mivel az orridom gyárilag össze van kötve a tankpanellel, ezért karbon takarópanelekkel fedték be a lyukakat. Ugyanígy szépítették meg a fart is: az utasülés mögött levő kéttenyérnyi kompozit panel csomagtartóként is funkcionál.

Az első lámpa japán, korábban Yamaha MT03-on adta a fényt. Tartója egyedi, számítógépes tervezés után alumíniumból készült CNC-géppel. A műszerfaltartó sem gyári, anyaga rozsdamentes acél; lézerrel vágták ki. Kézműves termék az áthelyezett olajhűtő tartója is, akárcsak a tölcséres kipufogó – a gyári eltávolításával hozzávetőleg tíz kilót spóroltak és legalább húsz decibelt nyertek – gyönyörűen szól a rozsdamentes rendszer.

Az elektromos rendszert leegyszerűsítették és elrejtették. Mivel a direktszűrők kerültek a motorra, az airbox dobozát ki lehetett üríteni; ide költözött az elektronika. A gyöngyház árnyalatú fényezéssel csodásan harmonizál a sötétszürke alcantarába húzott nyereg – mivel a testhelyzet és a geometria nem változott, biztos, hogy kitűnő szórakozás ezt a gépet vezetni. Olasz cucc is került a motorra: a hátsó kereket Ducati 848 alól szedték ki, míg a lábtartó a Hypermotardról való – kevésbé csúszik le róla a csizma.

Ákos videója egy X-lite kompozit bukósisakot ért, hisz nyereménye 50 ezer forintos ajándékutalvány volt, amelyet az Euromotor ajánlott föl. Galériánk képei a sisak átadásakor készültek, reméljük azóta sem volt szükség arra, hogy a Nolan csoport tudását tükröző bukó bemutassa védelmi képességeit.

Porlasztóbeállítás az Old Motors műhelyében. A Pannónia mögött egy felújításra váró Riga kukucskál ki

"Piktorkám, azért azt tudnod kell, hogy a Pannónia egy szar motor." - Ez a vészt jósló, sötét, és nyers szókimondásával mellbe taszító mondat annak az embernek a szájából hangzott el, aki Pannónia-buzériám egyik okozója, buzgó támogatója és nem mellesleg az ország egyik legnagyobb és köztiszteletben álló Pannónia guruja.

Nevét akkor sem fogom leírni, ha sistergő lőtlámpát szegeznek T1-esem eredeti fényezésének, nem. Azt viszont elmondom, ami a fekete mondat után jött, mint kormos gőzmozdony mögött a kékre festett vagonok. Sajnos a pontos megfogalmazásra már nem emlékszem – talán az első mondat sokkhatása miatt -, de a lényeg nagyon is megmaradt agytekervényeim információraktárában.

Ugyan a Beach Boys nem tipikus motoros-zenekar, ám ennek ellenére az egyik legjobb számuk mégis a Hondákat élteti. A surf-rockot játszó banda 1961-ben alakult, a kellemes dallamokhoz autókról, románcról és szörfről szóló szövegeket írtak.

A Little Honda az 1964-es All summer long albumon jelent meg – azok a motorosok, akiknek nem a lóerő és a száguldás a fontos, biztos, hogy megkedvelik a dal mondanivalóját.

GO!

I'm gonna wake you up early
Cause I'm gonna take a ride with you
We're going down to the Honda shop
I'll tell you what we're gonna do
Put on a ragged sweatshirt
I'll take you anywhere you want me to

First gear (go little Honda) it's alright (faster little Honda)
Second gear (go little Honda) I lean right (faster little Honda)
Third gear (go little Honda) hang on tight (faster little Honda)
Faster it's alright

It's not a big motorcycle
Just a groovy little motorbike
It's more fun than a barrel of monkeys
That two wheel bike
We'll ride on out of the town
To any place I know you like

First gear (go little Honda) it's alright (faster little Honda)
Second gear (go little Honda) I lean right (faster little Honda)
Third gear (go little Honda) hang on tight (faster little Honda)
Faster it's alright

It climbs the hills like a Matchless
Cause my Honda's built really light
When I go into the turns
Lean with me and hang on tight
I better turn on the lights
So we can ride my Honda tonight

First gear (go little Honda) it's alright (faster little Honda)
Second gear (go little Honda) I lean right (faster little Honda)
Third gear (go little Honda) hang on tight (faster little Honda)
Faster it's alright

First gear (go little Honda) it's alright (faster little Honda)
Second gear (go little Honda) I lean right (faster little Honda)
Third gear (go little Honda) hang on tight (faster little Honda)
Faster it's alright

Montenegróból tartok hazafelé, amikor ez a poszt élesül. Kedd este már otthon alszom, szerdán és csütörtökön munka van, aztán a tervek szerint pénteken Szombathelyre robogok tovább. Teccik érteni? Robogok. Nagyrobogóval vagy luxusrobogóval, nem is tudom pontosan, mi a helyes terminológia.

Ilyen több száz köbcentis, az autópályával is pariban levő, mindenféle szélvédelemmel és kényelmes fotöjjel, háttámlával meg ezernyi más jósággal megkent gépezetek ezek. Olyanok, amiken nem ülni, sokkal inkább fetrengeni kell. Ilyen motorom nekem egyébként nincsen, de remélem, ez a helyzet péntekig változni fog. Persze van egy gátló tényező, ami a motor birtokbavételét megzavarja: még nem néztem ki a konkrét darabot, amit megvennék. Sőt, még csak a típus sem körvonalazódott ki teljesen. Suzuki? Piaggio? Aprilia? Vagy maradjon mégis inkább a Vespa, ami valami sátáni hátszéllel ugrott darabjaira hónapokkal ezelőtt a műhely sarkában?

Nem volt mindig a német motorkerékpár-gyártás királya a BMW - kellett rájönnöm az Audi-múzeumban. NSU, Zündapp, Sachs: ezek a márkanevek azért még beugranak a magamfajta japánmotor-buzinak is, de a DKW-ről valahogy mindig a Wartburg-hangú púpos pömpörgők jutnak eszembe. Pedig a húszas, harmincas évek fordulóján a Dampf-Kraft-Wagenről, vagyis gőzerővel hajtott kocsiról elnevezett márka volt a legnagyobb motorkerékpár-gyártó a világon.

Mivel az 1932-ben alapított német autós nagykoalíció, az Auto-Union, oszlopos tagja volt a DKW, a mára Audivá nőtt - vagy sorvadt - vállalat úgymond saját halottjának tekinti. Ennek köszönhetően a Wandererek, Horchok, Audik között a holt teret többnyire DKW motorokkal töltik ki az ingolstadti múzeumban. Amikor nemrég ott jártam, legalább annyi időt töltöttem ezek fölé görnyedve, mint a pléhdobozok mellett.

Wanderer "Sicherheits-Zweirad" 1888-ból. Nem lehetett annyira rossz, hogy ekkora szerszámkészlet kelljen hozzá.

Az első kiállítási darab, amin megakadt a szemem, ráadásul nem is motorkerékpár volt. Remélem, megbocsátja a sebesség oltárának istene, hogy elsőként egy biciklivel mutatok be áldozatot előtte. Ha leszednénk az 1888-as Wanderer „biztonsági kerékpárról” a karbidlámpát, meg a három rugóval felfüggesztett nyerget, elsőre nem mondanánk meg, hogy túl van a százhúszon. De nem tudtam volna meg ezt, ha nem csúszik ki egy hangos lol a számon, amikor megláttam a gyári szerszámkészletet. Annyira groteszk az akkurátusan a vázra csavarozott szerszámdoboz, amelyben nem csak pumpa meg csavarkulcsok, de olajozó is készenlétbe van helyezve, hogy muszáj volt közelebb mennem a később luxusautókat gyártó német márka első járművéhez. Nem bántam meg: olyan precízen kimunkált gépészetet vonultat fel ez a motor nélküli kerékpár, hogy szívesen elküldenék minden kínai robogókonstruktőrt egy tanulmányútra Ingolstadtba: ha mást nem is, legalább ezt a bringát nézzék meg közelebbről.