MV Agusta 175

A fordulatszámmal együtt emelkedik a pulzus, a forduló motorral együtt mozog az objektív: a Millenáris Velodrom betonteknője idén is izgalmas helyszíne volt az év egyik legjobb veterános rendezvényének.

Jawa Perák 250 stéher vezeti a bicajost

Az egykor aktívabban használt biciklipályán jól elfértek az autók és motorok is. Középen a betonon sorakoztak, a döntött íven pedig jót gurultak: a megszokott oldtimer bulikkal szemben itt búgtak, száguldottak és bizony le is robbantak a gépek. Nem klimatizált garázsok félhomályába valók ezek, hanem ide: szemünkkel, kezünkkel, fülünkkel és bizony mellkasunkkal is érezhettük, ahogy eldurrannak előttünk a veteránok.

A Belstaff kabát is vágykeltő

A csodálatos vörös Benelli, a BMW vagy a Triton versenymotor dübörgése nekünk maga a gyönyör: ritka alkalom, hogy Magyarországon ilyen minőségű veteránokat látunk egymással csatázni.

Benelli M37

Indianek kergették egymást, majd önmagával, a haladás öröméért küzdött a rendezvény legöregebbje, az 1902-es Laurin & Klement – öröm volt látni, hogy a 109 éves egyhengeres csetteg a Velodrom betonján.

Őskövület, mégis működik a 109 éves Laurin & Klement

Nem szabad elfelejteni a kis olasz szépségeket, hisz Gilerák, MV Agusták és Motobik csatáztak egymással, majd őket követték a magyar és cseh kétüteműek – benzinorgia volt ez, korhű jelmezbe öltözött résztvevőkkel. Ha nem voltak ott, kattintsanak – a galériánkban megtalálják a legszebb gépeket. 

A legszebb lányka a Velodromban

Bakos Richárd barátunk pompás beszámolót küldött. Pannoniás barátaival egészen Boszniáig motoroztak. Hallottak már az ottani piramisokról? 

A motoros kemény mag a horvát-bosnyák határon

Tavaly Jannónia, vagyis Hegyi János barátom kilenc napig dolgozott önkéntesként Bosznia-Hercegovinában: a visokoi piramisok feltárásán munkálkodtak társaival. Komoly támogatások híján a feltárást végző alapítvány önkéntes alapon szervezi a munkálatokat. A világ minden tájáról fogadnak dolgos kezeket, akik szállás és ellátás fejében segítenek a feltárási és építési munkálatokban.

Jannónia tavaly többek között egy fekete bőrű holland balett-táncosnővel és egy maláj régészprofesszorral építette a lépcsőket, tisztította a piramis járatait. Miután hazaérkezett, irigykedve hallgattuk élménybeszámolóját. Az ötlet innen indult – ezt nekünk is látni kell. Ha már lúd legyen kövér: menjünk Pannóniákkal egy hétvégi túra keretében. A tervet tett követte, idén szeptember 9-én reggel 6 órakor elindultunk.

A dánok nem teljesen normálisak. A nyugodt skandináv szerep csak álca: a vikingek unokái számos hülyeségre képesek. Azonnal szembetűnő az őrült biciklisek siserehada. Többen vannak, mint az autósok, és csak egy szabály van: fékezni tilos. Még a nyugdíjasok is szigorú arccal, őrült tempóval tekernek – reggel munkába, este a sörözők felé. A nagy száguldozás közben szinte meglepő, miért gyártottak ennyi ideig ilyen lassú motorkerékpárt: a Nimbus békés, de mégis egzotikus momentuma az ipartörténetnek.

Mindig csodáltam az enduro- és krosszmotorosokat. Nem a verseny köt le, hanem a fizikával dacoló mozdulataik és a rengeteg munkával kialakított rutin, amivel uralják a gépet és legyőzik a terepet. A legtöbb trükk csak hosszú gyakorlással sajátítható el, évek edzése kell ahhoz, hogy az egy szem ugrás kivitelezése látványos és biztonságos is legyen.

Brent Buntyn kisfilmje betekintést enged a poros világba: az 1000 fps sebességgel felvett lassított képkockákon az is látszik, ami a valóságban eltűnik a porban, láthatatlanná válik a másodpercnyi történések között. Nézzék meg önök is, hisz azoknak is élmény lehet, akik a terepezést nem szeretik – bámulatos az összhang a motor és az ember között. 

Nem tudok mit hozzátenni a jawás hülyeségéhez. Persze, egyszer mindenkinek ki kell próbálni az ugratást, de könyörgöm, ha már az ember nekifut, minek veszi el a gázt, azért, hogy fejre álljon? Szegény ördög feltehetőleg magát és 350-esét is jól gajra törte – sok értelme volt nem volt, maximum annyi, hogy felkerült az internetre. Ugye, jobb lett volna ismeretlennek maradni?