Mindenről a rock tehet: a dübörgő zene megbabonázza az ártatlan szőke lányt, hogy a drogok, a motoros bandák, a szexuális orgiák és a fekete mágusok áldozata legyen. Úgy érzem, az Ifjúsági Magazin valami hasonló szöveggel számolt volna be az Ich, ein Groupie 1970-es bemutatójáról, és az a helyzet, hogy nem is tévedtek volna nagyot.

Erwin C. Dietrich filmje elsőre nagyon rossz, de van az a mozimazochizmus, ami nagyon kellemes néznivalóvá varázsolja a rossz rendezésű, rossz operatőri munkájú, rossz színészi teljesítményű, de jó nőket felvonultató alkotást.

A zenei felhozatal viszont kiváló, akinek bejön a Woodstock-korszak, ezt is imádni fogja. Olvasóinknak azonban nem csak a beat meg a kellemes germán macskák fognak örömet okozni, hanem a klassz motoros jelenet is: inkább vicces, mint ijesztő, ahogy a svájci Hells Angels tagjai megpróbálják kirángatni a két csajt a vízből.

Internetes források szerint a motorosbanda nem színészekből, hanem a legendás klub igazi tagjaiból állt. Furcsa a fiúk gépparkja: Harley csak egy, de több az angol és a japán motor. A kedvencünk mégis az 500-as Vincent Comet chopper – ezt így, a filmben látott formában elfogadnánk a szerkesztőségi garázsba.

El ne felejtsem: ez nem amerikai, hanem svájci-német koprodukciós film, úgyhogy a happy end nem magától értetődő. Az egyre komolyabb drogos kalandokon áteső Vicky, akit a kor szexbombája, Ingrid Steeger alakít, nem ússza meg. Az eset szomorú, de érdekes látvány: meztelenül rohan vesztébe az utcán, hogy egy autós elcsapja – a száján visszaböffenő heroinos hab sokkoló lezárása a filmnek. Érdemes letölteni, megvenni túlzás lenne.

Bill Costello hosszú hónapok munkájával újította fel az édesapja által ráhagyott BMW R 50 típusú motorkerékpárt, amelynek újjászületéséről videót készített. A rövidfilmet az utóbbi hónapokban közel 400 ezren tekintették meg, ám az aláfestő Pearl Jam dalt jogtalanul használta fel a férfi, így a YouTube 1000 dolláros büntetést rótt ki rá. Hogy a videó továbbra is fennmaradhasson, a munkanélküli férfi adománygyűjtésbe kezdett, a BMW pedig segítségére sietett és átutalta a hiányzó összeget, megmentve a videót a törléstől.

Bill édesapja, Richard Costello több mint negyven éve szenvedett balesetet az 1958-as BMW R50-esével, ekkor ígérte meg feleségének, hogy addig nem ül a motorra, amíg a gyermekeikfel nem nőnek. Richard annak ellenére, hogy soha többé nem használta, képtelen volt megválni tőle, és remélte, a gép egyszer újra az utakat rója majd. Az időközben veteránná vált BMW-t senki sem használta 1969 óta, és amikor Bill, apja halála után elővette a járművet, egy üzenetet talált rajta: ”Csináld meg a motoromat, tudom, hogy képes vagy rá! Édesapád”

Bill a hatalmas BMW motorkerékpár gyűjteménnyel rendelkező Peter Nettesheim-et kereste meg, aki az elmeséltek hallatán azonnal beleegyezett, hogy segít felújítani az R 50-est. A történetet Bill egy YouTube-ra feltöltött három és fél perces videóban publikálta, aminek aláfestő zenéje egy az édesapjára emlékeztető Pearl Jam dal. A film nagyon hamar híres lett és több ezer komment is érkezett rá, a sztori által megérintett rajongóktól. Az egyre magasabb érdeklődésnek köszönhetően egy bejelentés érkezett a YouTube-hoz, hogy jogosulatlanul használja a Pearl Jam dalt, ezért a videó megosztó oldal letiltotta a kisfilmet és Bill egy 1000 dolláros büntetést kapott. Az akkor munkanélküli férfi létrehozott egy online adománygyűjtő oldalt, ahol az emberek segítségét kérte a büntetés díjának összegyűjtéséhez. Az oldalt úgy állította be, hogy, amint összegyűlik az 1000 dolláros határ, a gyűjtés automatikusan lezáruljon.

Az elején gyorsan jöttek az adományok, de később csak lassan szivárogtak, míg végül egy éjszaka alatt gyűlt össze a hiányzó 700 dollár. Bill Costello nagyon meglepődött, amikor értesült arról, hogy a pénz egy összegben megérkezett: „Kaptam egy automatikus üzenetet, hogy az adománygyűjtés lezárult, amin nagyon meglepődtem, hiszen előző estig csak 300 dollár körüli összeg gyűlt össze. Először nem tudtam, ki sietett segítségemre, mivel a hiányzó összeget egyben fizették ki, mint később kiderült, a BMW volt az” – mondta el Costello.

Ön mit tenne ha motorozás közben, a saját sávjában akarnák halálra gázolni egy három tonnás amerikai pick-uppal? A videón magát filmező motoros és utasa valószínűleg mit sem sejtve suhant az országúton, mielőtt váratlanul felbukkant a gyilkos autós. Hogy végül nem repültek szanaszét a nyeregben ülök és a BMW S1000RR darabjai, az csak a szerencsének és a motort vezető szakállas fickó lélekjelenlétének köszönhető.

A másodpercek alatt zajló drámai esemény ugyan a majdnem balesetek kategóriájába tartozik, de valószínű, hogy sem az autós, sem a vétlen motoros nem felejti el ezeket a pillanatokat.   

Samutól pompás túraleírást kaptunk. Barátaival, kik szintén az MZ Club Hungary tagjai, több ezer kilométeres törökországi motorostúrán vettek részt. Olvassák el önök is kalandjaikat. 

Felesleges a méregdrága túragép egy felejthetetlen motoros kalandhoz. Ha vannak barátaid és használható MZ-d, már csak egy jó útiterv kell. Az MZ Klub különítménye több mint négyezer kilométert tett meg, hogy felfedezze Törökországot, és belenyaljon az ázsiai életérzésbe.

Tavaly év vége óta vártuk, hogy végre elindulhassunk Törökországba. Frici és Dénes egy-egy ETZ 250-vel, én pedig egy ETZ 251-gyel. A 2010-es Balkán-túra után vetődött fel az ötlet az klubban, hogy messzebbre is merészkedhetnénk, mondjuk Ázsiába. Az első nap szerettünk volna minél több utat megtenni, hogy aztán a maradék két hétben nyugodtan tudjunk haladni az ország belsejében. Az utolsó napra ismét rohanást terveztünk. Az odafelé vezető Kecskemét-Szeged-Újvidék-Belgrád-Nis-Szófia-Edirne útvonalat 24 óra alatt kellett megtennünk, többnyire autópályán. Ez körülbelül 1200 kilométert jelentett, három felpakolt MZ-vel, küzdve a fáradtsággal, és nem ritkán az elemekkel.

Ebbe a majd' tíz percben minden benne van. Reklámozzák a szocialista kereskedelmet, hirdetik a közbiztonságot, népszerűsítik a Vidámparkot és a sportot sem hagyják ki. Szinte hallom, ahogy Z. elvtárs felsorolja a szerencsétlen rendezőnek a feladatokat, aki izzad, de nem mondhat nemet, ha a büdös életben még egyszer forgatni akar.

A végeredmény? Előbb szájbarágós, majd vicces, aztán kínos, a végén meg hihetetlen – a reál-irreál-szürreál művészi koncepció megkerülhetetlenül jelen van az 1965-ös kisfilmben. Szerelem, vakmerőség és örült motorozás: nem kertelek, ezt látni kell.