A dánok nem teljesen normálisak. A nyugodt skandináv szerep csak álca: a vikingek unokái számos hülyeségre képesek. Azonnal szembetűnő az őrült biciklisek siserehada. Többen vannak, mint az autósok, és csak egy szabály van: fékezni tilos. Még a nyugdíjasok is szigorú arccal, őrült tempóval tekernek – reggel munkába, este a sörözők felé. A nagy száguldozás közben szinte meglepő, miért gyártottak ennyi ideig ilyen lassú motorkerékpárt: a Nimbus békés, de mégis egzotikus momentuma az ipartörténetnek.

Peder Andersen Fisker neve nem ismert, manapság talán csak a takarítók szidják, hisz az úr a máig működő Nilfisk porszívógyártó cég társtulajdonosa volt barátjával, H.M. Nielsennel. Első motorját még 1918-ban építette: a tartálya miatt Kakkelovnsrørnak, vagyis Kályhacsőnek csúfolt gép hátsó kerekét kardántengelyen keresztül hajtotta a 746 köbcentis léghűtéses soros négyes.

Néhány évet pihentették a konstrukciót, de a nehézségek legyőzése után beindult a termelés. 1924-ben átalakították az első futóművet – a Nimbus kifejezetten modernnek számított, hisz mindkét kerék rugózott volt. 95-ös végsebességével nem számított villámgyorsnak, ennek ellenére több versenyen sikerrel szerepelt megbízhatósága miatt.

Az igazán elhíresült későbbi C-modellt fiával együtt tervezte Fisker a házuk alagsorában. Két év kellett a végleges verzióhoz, de 1934-ben már a boltokba került a szintén hétötvenes sornégyes. A szögecselt váza hátul merev lett, de előre modern teleszkópvillát tettek – ezzel a híres BMW R12-t is sikerült megelőzniük a dánoknak.

Az első változatban alulvezérelt volt a motor, de a 18 lóerő már akkor is gyengécskének számított. Később OHC-re módosítottak, úgy már összejött a 22 – ez sem volt félelmetesen sok, de a megbízhatóság és a könnyű karbantartás sokakat meggyőzött, pláne a hazai piacon. Rendőrök, katonák és postások is hajtották a Nimbusokat: több, mint 12 ezer példány készült, ebből négyezer máig forgalomban van.

Ennek ellenére még egyet sem láttam, így kifejezetten megörültem, amikor a koppenhágai Nyhavn csatornáján hajózva megláttam ezt a zöld, oldalkocsis példányt. Sajnos gyorsan továbbhajóztunk, el is elszomorodtam, hogy meg sem nézhetem közelebbről. Hála Istennek, másnap eljutottam a Danish Design Museumba, ahol ott állt Fiskerék szerelemgyermeke. Végre megcsodálhattam a mókás, 1960-ig gyártott Nimbust: furcsa megoldások, esetlen váz, de szeretni való robusztusság jellemzi.

Tapogatni korlátozottan lehetett, de sajnos a berúgókart nem illik babrálni egy múzeumban. Nem rajongok a soros négyes motorokért, de ezt őrületesen kipróbálnám. Nem tud valaki egyről idehaza?