Amikor ősszel Koppenhágában jártam, többször eszembe jutott, hogy csak meg kéne keresni a Wrenchmonkees garázsát. A dán motorépítő cég négy év alatt a semmiből tört fel: nincsenek jelen a világbajnokságon, nem törekednek nyelvükkel celebek feneke felé, mégis egyre híresebbek – letisztult formavilágú, hivalkodástól mentes motorjaikkal friss szelet hoztak a csicsás európai szcénára.

Fel le autóztam a hotel és a városközpont között. A tengerpartra épült reptér felé húzott úton ötször mentem végig: azt, hogy ott van a fiúk telephelye, csak a hatodik alkalommal vettem észre – akkor már a buszon ültem, amely éppen a terminálra vitt. Közel voltam hozzá, hogy elraboljak egy szerb sofőrt, egy idegesítően búcsúzkodó idegenvezetőt, egy marketingest meg vagy húsz, mit sem sejtő újságírót.

Lemaradtam hát, ahogy az olvasók is lemaradtak így egy cikkről – cserébe most itt ez a friss videó, amely hangulatosan bemutatja a Wrenchmonkeest.  

Sokan már kiskorukban ki akarnak tűnni a tömegből. Már a bringájuk sem olyan, mint a szomszéd Lajcsikáé: matricákkal, lámpákkal, szigetelőszalag-csíkokkal próbálják az ifjú átépítők mássá tenni a cangát.

Nálunk nem akkora divat, de jenkiknél már évtizedek óta bevált trükk: karton, vagy műanyag kártyát rögzíteni a vázra, úgy, hogy a küllők pattogtassák azt. Mert így klassz motorkerékpár hangja lesz.

Persze az örök érvényű biker-mondást a tíz alattiak is magukénak érzik: loud pipes save lives! Szerencsére nem kell béna kerregéssel beérniük a telep vagányainak, megjött a turbospoke.

Most már a homokozóban sem lehet nyugta az embernek a hangos kipufogójú bringáktól! 

A csehek nem szeretnek idegeskedni. Legyen meg az egészséges középtempó, este a jó söröcske meg nakladaný hermelín – minden más mellékes.

Ezt a képet is Csehországban lőtték. Úgy tűnik, a rendőrök sem stresszelnek azon, hogy a KTM-es nem a karjával, hanem az első kerekével integet a motoros járőröknek. Látják? Mintha az első zsaru még kedvesen mosolyogna is… 

A száguldásból és a por elfedi a lényeget: az ugrató, pattogó és csúszó motorból csak egy folt marad és a megismételhetetlen terepes hangulat. James Bubba Stewart legújabb videója sok részletet felfed – a lassított felvétel és a hihetetlen tudás gyönyörű látványt biztosít. 

A kétszeres Supercross bajnok a floridai Haines City pályáján gyakorol. Az 1000 fps felvételek egy speciális Phantom kamerával készültek.

Üvölts, diktálja a parancsot a csukló. A markolat mozgásával együtt nő a fordulat, emelkedik a hangerő: a Honda CR750 dübögése pokoli, pokolian szép. A végítélet gépesített harsonái lehetnek ilyenek – hangosítsák fel az erősítőt, dőljenek hátra és élvezzék.

Van férfi, akinek nem szorul ettől a hátán ökölbe a szőr? 

A CR750 az utcai gépként megismert CB versenyváltozata. Kitként árulták, hisz az American Honda Motor Co. által kiadott kiegészítőket néhány kiemelt kereskedőnél lehetett csak megvásárolni.

A soros négyes sportmotorra vágyók örömmel fogadták az 1970-ben bemutatott CR-t. A sikerek sem maradtak el: a Daytona 200-ról elhozott aranyérem sokakat meggyőzött.

Dick Mann, Ralph Bryans és Tommy Robb az amerikai pályák királyává váltak. Sikerük máig tartó legendát szült, hisz sokan máig replikaként építik meg a szépséges Hondát. Könnyedén módosított váz, alu tank, üvegszálas idomok és a híres, négy a négybe kipufogó – a CR 105 decibelje sokaknak örökre megbontotta a dobhártyáját.