Bakos Peti barátom – egyébként mindenki Jimiként ismeri – nem ma kezdte az ipart. Élete első motorját az első pár száz méter használat után szétfaragta. És mindenről Peter Fonda tehet. Én a hetvenes évek végén még kiskamasz voltam, és egy rendezett Budapesten éltem, sok-sok Zsiguli, Trabant, MZ és Jawa társaságában, a rendőr még húsz forintra büntetett, amikor anyukámmal pirosban átmentünk a zebrán. Jimi ekkor alig pár kilométerre az otthonomtól, az iskolámtól pedig szinte csak százméterekre egy párhuzamos univerzumban mozgott. Ha akkor ismerem, nem hiszem el, hogy létezik.

Most, hogy már messziről látom azokat az éveket, és kicsit talán értem, miért lehetett akkoriban olyan rendezett minden, végképp érthetetlennek tűnik, hogyan lehetett olyan szabadon, a hatalmat nagy ívben leszarva élni. Pedig Jimi nem egy hangos, lázadó, cigizős, ivós, összeférhetetlen alak. Több mint tíz éve ismerem, klubunk egyik alapköve. Csendes, szorgalmas, mindig, mindenféle témához végtelen kulturáltan hozzáálló srác, csak a haján és a járművein látszik, hogy ma sem pont azon a sínen gurul az élete, mint a többségé. Igazából a hangját nem hallani, csak ha kérdezik, viszont akkor akármihez mélységben hozzá tud szólni, legyen az motor, zene, vagy éppenséggel festészet.

Nem apadt el a teje a motoros metált tápláló csecsnek. Igaz, hogy a Pokolgép tagjai A jel című klipjük forgatásakor kegyetlenül kiszopták a bimbókat, de néhány csepp még maradt benne: most az orosz rockerek tartják mohón a szájukat.

A Piligrim nevű zenekar Roar of Motors (A motorok üvöltése) című dala rendelkezik minden közhellyel, amit a jó motoros-rossz társadalom klisé alá be lehet tuszkolni. Van hegyesgitár, szörnyes póló, ott a csicsizacsi, ég a tűz és gurul a sok motor: ilyet már mi is láttunk egy-két évtizede, igaz akkor magyarul szólt a dal.

Annak, aki figyelemmel kíséri az extrém sportokat, nem újdonság a motorral végrehajtott szimpla vagy dupla szaltó. Travis Pastrana sem egy ismeretlen kezdő: ami kunsztot motorral meg lehet csinálni, ő végrehajtja, dacol a fizikával, mesterként játszik a nézők idegeivel.

Ez a trükkje azonban túlmegy minden határon, rámpáról elrugaszkodva fordul hátra, majd landol szerencsésen egy háromkerekű gyerekbicajjal. Ehhez nem csak bátorság kell – szeme éles, töke kemény, öltönye vasalt – ez az ember megveszekedett őrült.

Az egyik legszebb lány a Danger standján

Tegnap elszöktünk Winklerrel, hátrahagytuk a papírfecnikkel, jegyzetekkel és prospektusok teli irodát, hogy mindent meglessünk élőben – megnyílt a Budapest Motor Kiállítás. Videókamera a kézben, fényképezőgép a vállra akasztva - amit láttunk felvettük, vagy lefotóztunk. Aki kíváncsi a részletes beszámolónkra, térjen vissza szombaton a Totalbike-ra, addig itt egy kis képes csalogatás mindenkinek – az expó március 15-ig tart nyitva.

A múltkori hatvanas évekbeli útleírás annyira sok olvasót és posztolót eredményezett, hogy apósom úgy döntött: megírja a Čezetával tett második túráját is. Következzen az írás, olvassák szeretettel. A szerző Massányi Aurél.

Olyan jól sikerült egy korábbi, 1964. évi utazásom az akkori Čezeta robogómmal – erről ezen a linken olvashatnak -, hogy 1965-re újabb motoros utazást terveztem, ebből 15 napnyit elsősorban Jugoszláviába, mert oda akkor évente lehetett útlevelet és dínárt igényelni. Persze azért Európa nyugati felét is újra fel akartam keresni a hónapból hátralevő, maradék 15 napon. Különösen érdekelt Szarajevó és Mostar, továbbá a jugoszláv tengerpart.

A kép csak illusztráció, de a motor típusa stimmel

Jugoszlávia akkor félig nyugati országnak számított, és aki nem kapott nyugati útlevelet, az a jugókon keresztül próbált disszidálni, bár ez sem volt könnyű, viszont kevésbé volt kockázatos, mint a magyar határon, azaz a vasfüggönyön való átjutás. A müncheni ismerősök küldtek meghívólevelet és némi nyugatnémet márkát, mert ez volt a feltétele a nyugatra szóló útlevélnek akkor, amikor nem járt 70 dollár. A hiányzó nyugati valutát újra a Fecske cigarettával és a maradék dínár átváltásával kellett pótolni. Forintot nem volt érdemes vinni, helyette inkább itthon kellett dollárt, német márkát vagy osztrák schillinget szerezni feketén.