Térdvédő Zoli haverom rengeteg idegesítő tulajdonságai közül az egyik (ezt azért írom így, mert tudom, hogy olvassa), hogy állandóan megigazítja a térdvédőmet, mert valami amorf térdem van egyrészt, másrészt hanyagul bánok a tépőzárral. A másik, ennél sokkal rosszabb, hogy mániákusan állítgatja az ülést a kocsiban. 

"Dani feladta, nem kellett volna" – ezzel a kommentárral küldte be a videót Pista a listára. Nem is nagyon van mit hozzáfűzni, így kell csapatni egy bereszelt robogóval.

Szupermotós titánok, szevasztok!

Tunisz Moszkva tere a Passage, vagyis a Station République metróállomás. Tévedés ne essék, bár mindenki metrónak hívja, de a zöld kocsik alig néhány száz méteres szakaszokra buknak a föld alá, a hálózat jellegében inkább pesti villamoséhoz áll közelebb. Mivel az összes járat ide fut be, napszaktól függetlenül óriási a tömeg; kifőzdék, utcai árusok, és az elmaradhatatlan gagyi boltok mindenütt, esküszöm, néhány napja valaki egy Rubik-kockát akart rámsózni. Állandó találkozási pont, mindegy, hogy délre indulunk, vagy csak ebédelni.

A Honda CBX1000-ese hatalmas megdöbbenést váltott ki a nyolcvanas évek elején. Az akkori fegyverkezési versenyben már meghaladták az ezer köbcentis lökettérfogatot, és a teljesítmény próbálták felfelé tornázni, anélkül, hogy a súllyal különösebben törődtek volna. 

Ha ön ezt a munkahelyén olvassa, és nem tudja megnézni a videót, akkor összefoglalom szóban: képzelje el a Fast and Furious motoros változatát egy percben, egy bangladesi pályakezdő rendező átiratában – na, pontosan ilyen ez a reklám!

A sisak nélkül motorozó hősünk fenyegető telefont kap, és egy szőke kislány élete a tét. A kihívás hatására a léghűtéses, kétszelepes egyhengeresből elszabadulnak a lóerők, és a bőrdzseki ügynök a gépfegyveres rosszfiúk közé robbanva lemészárol mindenkit – a végén pedig az európai finnyásságon elegánsan átlépve egy tisztességes kivégzésre is sor kerül. Persze a csodálatos hős ezt egyedül nem tudta volna végigvinni, szüksége volt az erőteljes motorjára, egy Pegazus Victory 100-ra!

A sok tökéletes részlet közül nem is tudom megnevezni, melyik a kedvencem. A fegyveres harc realisztikus ábrázolása legalább annyira jó, mint az egyhengeres motor, aminek hangja snittenként vált V2-re és soros négyhengeresre, tényleg minden másodpercre jut valami csoda.

Engem meggyőztek!