Térdvédő Zoli haverom rengeteg idegesítő tulajdonságai közül az egyik (ezt azért írom így, mert tudom, hogy olvassa), hogy állandóan megigazítja a térdvédőmet, mert valami amorf térdem van egyrészt, másrészt hanyagul bánok a tépőzárral. A másik, ennél sokkal rosszabb, hogy mániákusan állítgatja az ülést a kocsiban.
Az nem nagyon zavar, hogyha a sajátjában, a probléma viszont ott van, hogy az enyémben, utasként. Érted: megyünk valahova, és nem lehet két percet kibírni az ülésben úgy, ahogy van. Már úgy ül be, hogy azonnal tökig hátra kell lökni meg bedönteni, mert nem fér be a hatalmas testével, másrészt a kényelem rettenetesen rossz a normális beállításban. Kibírhatatlan, kész inkvizíció. Aztán amikor kiszáll, természetesen úgy hagyja, hogy lehetőleg ne tudjam berakni a gyerekülést hátra, vagy egyéb oknál fogva útban legyen, hadd basszon az ideg miatta. Nincs is jobb, mint odacipeled a gyerekülést, kinyitod az ajtót majd leteszed a dzsuvába, amíg visszaállítod az ülést abba a pozícióba, ahogyan normális emberek ülnek.
Épp ma meséltem el ezt neki, és erről eszembe is jutott, hogy még az a szerencse, hogy a motoron nem lehet állítgatni az ülést. Na erről beugrott a Yamaha Morpho.
A Morpho a Yamaha koncepciómotorja volt 25 évvel (!) ezelőtt, amely azon az ötleten alapult, hogy egy motor legyen több (célú). Milyen jó is lenne, ha egy motor jó lenne utcainak, városba, túrázni, országútra, kanyarogni, de emellett szuperbájkoskodni is lehetne vele és ki lehetne menni a földútra is?
Ez utóbbit nem tudta a Morhpo, de ezen kívül elég sokat: állítható volt az ülésmagasság, a kormány, a lábtartók, de nem csak különböző emberek testre szabhatósága révén, hanem inkább a motort lehetett átszabni a pillanatnyi igényekhez: pár mozdulattal sportmotorból túramotor például.
Nem építettek belőle sokat: működő 400 köbcentis belpiacos változat biztosan készült, de nem hiszem, hogy meg lehetett venni.
Egyes látványos elemei viszont átkerültek sorozatgyártásba, például a függőcsapszeges első futóműve, amelyhez hasonlót pár évvel később a GTS 1000-esen láttunk viszont.
Az alakíthatóság talán nem volt elég hatékony; sosem tudjuk meg, mert nem került utcai motorba. Pedig még Morpho 2 is készült, amely az elektronikus kütyümütyük alkalmazásán túl kanyarodó hátsó futóművet is kínált. E mellé a kor akkori divatjának megfelelően organikusan kurva ronda lett. A kettesből nem tudom, létezett-e olyan szintű - működő - prototípus, mint az I.-ből, mert őszintén szólva nem úgy néz ki. Nem hinném például, hogy valóban beépítettek egy katódsugárcsöves monitort a műszerfalba - akkoriban pedig nem volt más.
Mindenesetre Zolinak tetszene: mindkettőn van mit baszkurálni.
