Azt már itt, a Sebesség oltárán is többször megénekeltük, hogy Valentino Rossi mekkora zseni - ebben nincs is semmiféle újdonság. A Doktor március végén, a Katari Nagydíjjal pályafutása tizenkilencedik szezonját kezdi meg a gyorsaságimotoros-világbajnokságon. Háta mögött 312 futam, amelyeknek több mint harmadát (108-at) megnyerte, a dobogón 196-szor állhatott. Összesen hatvanszor rajtolt az élről. A motorosruha-specialista Dainese most a kilencszeres világelső eddigi legnagyobb riválisait vette számba, és készített róluk egy infografikát. Az alábbi kép kattintásra teljes méretben lesz látható, mi pedig nemcsak értelmezzük, hanem ki is egészítjük a felsorolást.

Rossi 1996-ban indult élete első vébéfutamán, a 125 köbcentis géposztályban. Apriliája nyergében rögtön egy meggyőző hatodik helyet motorozott Malajziában, a szezon végén pedig kilencedikként zárt. Abban az évben a japán Harucsika Aoki lett a kategória bajnoka, megvédve 1995-ben megszerzett címét. Az akkor 17 éves Valentino két ponttal maradt le bizonyos Kazuto Sakatától, míg olasz honfitársára, Ivan Goira egyetlen pontot vert rá. Érdekesség - ahogy a Dainese infografikájából kitűnik -, hogy a regnáló világbajnok Marc Marquez hároméves volt ekkor, és talán már ki is próbálhatta élete első triciklijét.

A tanulóévet követően az ifjú Vale 1997-ben már aranyéremnek örülhetett az idény végén. Akkor a japán Noboru Uedát utasította maga mögé, akinek ez volt pályafutása második ezüstje, és egyben legjobb világbajnoki szezonja. A most 48 éves motoros a 125-ös kategóriánál feljebb már nem lépett, jelenleg pedig hazájában üzemeltet saját csapatot. Emellett az élet nagy problémáival foglalkozik, így például azt is megmutatja, hogyan lehet bukósisak alá szemüveget venni.

1998-ban már a 250-esek mezőnyében küzdött Rossi, ahol legnagyobb riválisa honfitársa, Loris Capirossi volt. Ebben az évben éppen Capirex mögött végzett a második helyen, egy évvel később azonban ebben a géposztályban is bajnok lett. Igaz, 1999-ben kettejük közé beékelődött a tabellán a japán Tohru Ukawa, aki később a királykategóriában bronzig vitte. Apropó, Capirossi: 2011-ben, kétszeres világbajnokként vonult vissza, majd a MotoGP biztonsági bizottságában vállalt szerepet.

A jelenlegi nagymenők közül Jorge Lorenzo minikrosszban, Daniel Pedrosa minimotorozásban nyert érmeket ebben az időszakban.

A Doktor 2000-től már a királykategóriában - akkor ötszáz köbcentisek közt - rótta a köröket, ahol akkortájt Kenny Roberts Jr. volt a nagy ellenfél. Az amerikai srác háromszoros világbajnok faterjának nyomdokába lépett, aranyérme azt jelentette, hogy ők lettek az első olyan apa-fia páros, amelynek mindkét tagja győzni tudott a legnagyobb géposztályban. Néhány éve az ifjabbik Roberts egyik versenygépe több tízmillióért, ereklyeként keresett gazdát. Kenny mellesleg 2007-ben hagyott fel a versenyzéssel, azóta Kaliforniában borászkodik.

2001 olasz dominanciát hozott az 500 köbcentiseknél. A bajnok Rossi mögé Max Biaggi ért oda, a régi játszótárs, Capirossi lett a harmadik. Biaggi évekig ott lihegett a Doki nyakán, és bár dobogós helyeket szerzett, a végelszámolásnál megverni soha nem tudta. Összesen 99 futamon feszültek egymásnak, olykor igen nagy volt köztük a feszültség. Volt középsőujj-felmutatás, zárt ajtók mögött pedig ökölcsata is. Később csillapodtak a kedélyek, és a versenyzők elismerték egymás érdemeit.

Abban, hogy a MotoGP nem lett Rossi és Biaggi privát játszótere, elévülhetetlen érdemei vannak a spanyol Sete Gibernaunak is. Ő 2003-ban és 2004-ben is második lett Valentino mögött, annak ellenére, hogy a Doktort sokan kezdték leírni, amikor a Hondától a Yamahához igazolt. Kettejük között is megvolt ám a feszültség: volt hogy versenyen, volt hogy időmérőn ütköztek, a 2005-ös jerezi futam utolsó kanyarjában pedig Rossi tessékelte ki Gibernaut a pályáról úgy, hogy a spanyolnak a válla is megsérült.

2005-ben egyébként már nem Gibernau, hanem Marco Melandri volt az elsőszámú ellenlábas, de ekkor már az amerikai Nicky Hayden is közeledett. A Kentucky Kid egy évvel később taszította le ideiglenesen a trónról Rossit, de azóta nem tudta megismételni, sőt még csak megközelíteni sem ezt a kiemelkedő eredményt. 2007-ben az ausztrál Casey Stoner diadalmaskodott, ekkor pedig Vale már csak a harmadik helyen végzett.

Sokan ekkor már (megint) le is írták volna, 2008-ban azonban újabb feltámadás következett: az ausztrálra 53 pontot vert, és újra bajnoki címet szerzett, amit 2009-ben meg is védett. Stoner egyébként 2011-ben újra felért a csúcsra, majd 2012-ben, 27 évesen visszavonult. Nem élvezte már a motorozást, inkább belekóstolt a túraautózásba. Egyetlen szezont húzott le a Dunlop V8 Supercars sorozatban, ahol a legjobb eredménye egy ötödik hely volt. A népes mezőnyben a végelszámolásnál 18. lett egy Holden volánja mögött.

Na, de térjünk vissza Rossi riválisaihoz. 2010-ben a már említett Lorenzo-Pedrosa spanyol kettős nyomta le az olaszt, aki a következő két évben a gyengélkedő Ducatin próbált segíteni. Mindhiába, ekkor ugyanis még a dobogóról is lemaradt, egy hatodik és egy hetedik hellyel a háta mögött tért vissza a Yamahához. Itt pedig a 2013-as negyedik hely után tavaly már a dobogó második fokára állhatott. Mindkétszer Marc Marquez lett a világbajnok - úgy látszik, a triciklitől egyenes út vezetett számára a MotoGP-aranyig. A még mindig csak 22 esztendős spanyolt a jelenlegi legnagyobb tehetségnek tartják, minden esélye megvan arra, hogy beérje Rossi kilenc bajnoki címét. Ehhez azonban egyelőre a Doktornak is lesz még egy-két szava.