Számomra kissé meglepő, de sokan keverik a Yamaha XJR 1300-at a FJR 1300-zal, így néha el kell magyaráznom, mi az az XJR, miközben bár az FJR kitűnő motor, azért nem az a nagy Big Bike klasszikus.
Ennél már csak az nagyobb anomália, amikor azt írják cikkekben, hogy megszólalásig hasonlít elődjére, az XS 1100-ra. Ilyen lehet az abszolút csend - legalábbis nekem ennyire "szólal meg" a hasonlóság. Hasonlít a léghűtés, meg a négy henger, de ez annyira meghatározó, mint az egyfejű, kétfülű emberek hasonlósága.
Persze van hozzá köze, mert a régi motoralakú motorok adták az alapot, de az XJR már egy modernebb vonal modernebb futóművel, 17-es kerekekkel és izmosabb külsővel. (Muscle Bike-nak is becézik ezt a vonalat, aminek a Honda CB1000, 1300 és a Suzuki GSX 1400 is a képviselője.)
Nemrégiben Balatonlellén jártam és megálltunk a Becsali Csárdánál. Kihaltság van a parkolóban, legalábbis ahhoz képest, ami gyerekkoromban volt - mert akkoriban motor hegyek álltak itt és mi ide jártunk ki motorokat nézegetni. (Ez amolyan népi hobbi volt a nyolcvanas években.)
Ott nőttem fel ugyanis; legalábbis a nyarakat ott töltöttem, ami nagyjából semmittevésből és ábrándozásból állt.
Ábrándoztam, hogy milyen jó lenne, ha lenne S51-es Simsonom: állandóan motoroznék, hiszen a Simson majdnem olyan egy 14 évesnek, mint a nagy Suzukik és Kawasakik, amilyenekkel a németek jöttek. De apám soha nem vett nekem Simsont ("használt szart nem veszünk"), viszont voltak még elérhetetlenebb dolgok, amiket jó volt nézegetni az újságban és felismerni a parkolókban.
Mindig megvettem az Autó-motort és faltam a motoros cikkeket.
"Az olasz motorpiac legvadabb típusa a Yamaha FZR 1000."
"A világ leggyorsabb motorja a Kawasaki ZX 10" és hasonló kijelentésekből rá lehet jönni, hogy ez a nyolcvanas évek vége.
Jóval később, már kilencvenes évek közepén sem engedhettem meg egy ZX-10-est, de az elődjére, a GPZ 1000 RX-re lett volna esély, ha én hülye nem adom kölcsön a spórolt pénzem egy futár "havernak" - aki persze nem tudta megadni és a lepukkant MZ-jét kellett irreális áron beszámolnom végül.
Akkoriban már az idomos sportmotorokra voltam ráizgulva (mint szinte minden kezdő), de tizenegynéhány éves koromban a Becsali Csárda parkoló motorkínálata - sokáig csak tudat alatt - belül mélyen megfogott: azok az igazi klasszikus sornégyes csupasz motorok, amiket az idomos korszak előtt egyszerűen motoroknak hívtak.
Máig emlékszem, ahogy itt álltak sorban: nagy, kövér tankjukon csillogott a Suzuki, Kawasaki, Yamaha vagy Honda felirat.
Már akkor nagyon tetszett a négy króm leömlő. Ami a mai motorokon nincs, hiszen csak egy léghűtésesnél férnek el így a leömlők. (Egy kicsi olajhűtő belefér, de a vízhűtő túl nagy, elrontja a képet.)
A kerekded GS tank és a nagy kerek indexek (akkor még nem volt hülye ledes mini index divat), a kerek lámpa látványa örökre megmaradt. Ez ivódott be, ez lett az etalon, számomra ez lett a motor sziluettje. (Mint ahogy ezek is alapozták meg a japán motorkerékpár gyártás hírnevét.)
Amikor a Yamaha XJR 1200 (az 1300-as elődje) megjelent, nem gondoltam, hogy régi motor, nem tűnt hetvenes évekbelinek. Abszolúte nem nézett ki retrónak 5,5 collos hátsó felnijével és sportos farokidomával. Nem a Kawasaki Zephyr-féle retro-vonalat követte, hanem jóval erőteljesebb volt, inkább ötvözte a két vonalat.
Az hetvenes-nyolcvanas évekbeli motorok gyönyörűek képen, de élőben ma már furák a nagy virslikerekek és azok a futóművek ma már nem állják meg a helyüket. Az XJR épp annyira modern, amennyire kell: az 1200-es után ráadásul az 1300-as tényleg erős és futóművileg is egész jó lett, de ezzel együtt benne van az ősök szelleme is.
A fene se tudja, hogy egy-egy ilyen gyerekkori emlék ennyire meghatározza-e a későbbi ízlést. Valószínűleg épp eléggé.
Most, hogy ott jártam, abban a parkolóban - ahol sajnos már sok éve nem állnak motorok, csak a mieink azon a napon - eszembe jutott, hogy valahol mennyire szerencsém van, hogy nem drogosbuliba botlottam naponta (akkor még nem volt divat) és hogy az ország azon részén tartózkodtam, ahol akkor még gyakoriak voltak a motoros turisták.
Nem két motor állt ott sorban általában, hanem húsz-harminc. Eleve hol látsz manapság 30 db GS-GSX 750-1000-et, 750-es, 900-as CB-t, 750-es vagy 1000-es, esetleg 900-as Z Kawát vagy XS 1100 vagy XS 750 Yamahát?
Valahol jó érzés volt, hogy most az én motorom áll ott, de persze nagyon szomorú is, hogy mások már nem: a németek se régi sornégyessel, sem az új túramotorjukkal nem járnak már ide. Sem a fiatalok, sem a megpapásodott öregek. 
Több túra-sportmotor után ezért van ma olyan motorom, ami a klasszikus vonalat követi - de éppen csak annyira modern formában, hogy megtartsa a régi értékeket a műszaki nyűgök nélkül.
(Érdekes egyébként, hogy japán belpiacos, RP03 motorkódú XJR 1300-am van, amiben egyrészt 180-as a kilométeróra, benne van a tiltás, amit nem vetettem ki és ahhoz képest, hogy 2000-es évjárat, a 2002-2004 közöttinek felel meg.
Más a tank, a műszerfal, a hátsó féknyereg. Igazából a legjobb évjáratnak tűnik, bár a régi tankja és műszerfala jobban tetszik. Red Baronos import, nem hinném, hogy egy ilyen cég szórakozik a papírokkal és öregít. Még Yamaha Jánosnál is rákérdeztem arra a teóriámra, hogy esetleg japánban akár két évvel korábban létezett-e az új típus, és azt mondta, ilyen dolgok simán előfordulnak.)
Valószínűleg a gyerekkori mindennapos motornézegetés miatt lettem nagy japán léghűtéses sornégy-rajongó, meg persze úgy általában motorbuzi.
Mindez nem csak a motorozásról szól: az egy dolog, hogy egyszerűen szeretek motorozni, de szeretek a motorokkal molyolni, kipróbálgatni, "tesztelni", újabban fényképezni is őket. És szerencsére sok felajánlást is kapok.
Ezzel tudom elterelni az agyamat a munkáról és a hétköznapi szarságokról.
Míg sok marha az andrenalint keresi a motorban, és pont fordítva: a nyugalmat. Erre alkalmas egy nagy sornégyes bivaly.
(A szerző azóta összesen öt - kuriózumnak tekinthető - motorkerékpár tulajdonosa.)
