Csehszlovákiából jelentjük: a gyerek egy vintage bobberrel gazdagodott. Tegnap, a nagymamalátogatás mellékprogramjaként családi kocsmázáson voltam lányommal, Piroskával és feleségemmel, Dórival. Törzshelyünkre, a háromszáz méterre levő Korona sörözőbe mentünk. Hova máshova – 15 éves korom óta ott esz a fene, ha nincs kedvem messzebbre menni.

Már odafele ballagva kiszúrtuk, hogy egykori óvodám kukái mellett micsoda kincsek vannak kidobva. Hazafelé, a jó csapolt cseh sör adta optimizmussal fel is nyaláboltam ezt a bicajt – szerintem olyan öreg, hogy még én is használhattam 28-30 éve.

Csehszlovák gyártmány, buci Barum gumikkal, meggypiros metálfénnyel; az árnyalat jól harmonizált a rozsdával, ami a láncon, a csavarokon és a lánckeréken rőtül. Reggel Piri azzal keltett, hogy „apa, szereljünk biciklit!", így előszedtem édesapám szerszámait és nekiláttam.

A gumik tök laposak voltak, de szerencsére nem defektesek, felfújtam, tartja a nyomást, igaz, azzal, hogy a szelepre bármilyen pumpát ráillesszek, meg kellett szenvedni, de a végül a lidlis lábpumpa szorosan, nagyon szorosan, de kiadta.

Igazából olaj kellett neki, jó sok. Minden be volt állva, de szép lassan fellazult, most már szépen forognak a kerekek is. A láncot persze le kellett venni, kis erőltetés után leugrott a bilincs, így rendesen át tudtam áztatni Husqvarnás gépolajban – biztos van valami jobb is erre a célra, de ez volt a polcon.

Az ülés négy magassági ponton rögzíthető, mivel a gyerek még csak kettő és fél éves, letettem legalulra. Lesz még vele munka, az összes csavar tiszta rozsda, de nincs itthon semmi cseredarab, a csavarbolt meg vasárnap zárva. Szívem szerint a pedáltengelyt is kivenném, de annak csavarja egyelőre lazán elforog, még ki kell találnom az okosat – arra most nem volt idő, Piroska birtokba akarta venni. Hát íme. Imádja, pedig fixi. Hoppá, hipszter lett a gyerek?