Soha nem volt motoroscipőm. Kesztyű? Az kell. Dzseki? Hogyne, alap. A bukósisakot nem is említem, mert az még kötelező is. Az évek során lett a bőr mellé Cordura dzsekim, gyári dzsekim, nagyon meleg kesztyűm, nyári kesztyűm, szél elleni partedlim, szél elleni, kámzsával kombinált partedlim, bőrnadrágom, pufajka béléses Cordura nadrágom, kétféle esőruhám, még kalucsnim is, de cipőre nem költöttem.

Elvégre két tökéletes bakancsom is van, igaz, mindkettő tíz év felé jár, de a cipőápolás a hobbijaim közé tartozik. Minden évben többször megkapják a méhviaszos-kókuszolajos kezelést, és mint tudjuk, ha ápolják a bőrt, akkor bírja a végtelenségig.

A kedvenc bakancsomat egy traktorforgalmazótól kaptam, ennek megfelelően a márkája is traktor: Case IH. IH, mint International Harvester. Az évek során senkivel sem találkoztam, akinek ez imponált volna, én mindenesetre rettenetesen menőnek éreztem magam a traktoros bakancsomban. Ami ráadásul elég komoly védelmet nyújt, hiszen annyi vas van benne, hogy bő egy kilós. A lábfej védelmét azóta tartom fontosnak, mióta az Országos Traumatológiai Intézet főorvosa, Magyari doktor büszkén mutogatta nekem a fotókat, milyen bravúros műtétsorozattal csinált új lábfejet egy tornacipős motorosnak.

Boldogan motoroztam hát a Case bakancsomban, főleg a chopper lábtartós régi VMaxomon. Ha megáztam, kiszárítottam, bekrémeztem, és az élet ment tovább. Egy-egy sportosabb tesztmotornál már kicsit gázos volt, hogy a bumszli orr miatt nem tudok rendesen váltani, de a legtöbb nakedet, és főleg a cruisereket mintha neki találták volna ki. Aztán megvettem első motoros bőrnadrágomat, úgy értem, nem fűzött rockergatyót, hanem rendes, sportmotorost, és annál hidegben gond volt, hogy a Case szára nem záródik szorosan. Boldogan leporoltam hát régi Martensemet, azzal pont összeillik, és amúgy is csak Sziget-látogatásra használtam. A Martens kicsit könnyebb, de még mindig elég súlyos a maga bő 80 dekájával.

Nehezek tehát, mint a dög. Az új Shox tesztcuccok viszont most jöttek meg, amikor az XJR-ből már kiszedtem az akksit, a Vinón meg mezítláb is el lehet robogni. Úgyhogy egyelőre annyit mondhatok, a Forma márkájú cipő elsőre kényelmes, az emlékező hab talpbetétnek pedig valószínűleg jobb a memóriája, mint nekem. A kezdeti kényelmesség azért nem mindegy, mert a vastag bőr Case bakancsom legalább fél évig kínzott, mire kényelmes lett.

A sarokrész olyan erős, hogy szöget lehetne vele beverni, ugyanakkor belül jó puha, és bár a kevlár hatású betéttől örömest eltekintenék, a lábbeli úgy néz ki, hogy lehet benne emberek közé menni. A 40 ezer forint elég húzósan hangzik, a Shox-nál sokkal olcsóbb cuccok szoktak lenni, de ez láthatóan elég szépen össze van rakva. Minőségi anyagok, szép varrások, aztán lassan jöhet a tavasz, és a többi is kiderül. 

A képre kattintva letöltheti a Shox karácsonyi katalógusát.