Közeleg az év vége. Az áruházakban megjelentek a kínai karácsonyfadíszek, a könyvesboltokban egyre több a 2010-es naptár. Az előbbit messziről elkerülöm, az utóbbiakat néha átlapozom, de mindig csalódom és sosem vásárlok. Pedig a motorgarázs és a csajos naptár olyan szorosan összefügg, mint az anyatej és a mell. Sajnos nagyon nehéz minőségi, jó nyomású és vizuálisan sem giccses kalendáriumot találni – engem nem érdekelnek a szilikonos hidrogénszőke bulák a nyálas műchoppereken.

A japán Zero Engineeringben bízhatunk. Épített gépeik letisztultak, goosneck bobbereiken nincs semmi felesleges. Ragaszkodva hagyományaikhoz, naptárjuk is hasonlatos a motorjaikhoz: kellemes mosolygó teremtések, dögös, nyers vasak és jó fotók – a képeket az amerikai motorsport-fotós, Ben Schkade készítette.

Ugyan a garázsom még nincs kész és az épített veterán versenymotor is alkatrészhalom csupán, ez az album kéne. Anyu, ha ezt olvasod, ezt kérem karácsonyra.

Mivel 1997 óta járok többnyire egy, de minimum kétévente az imolai veteránbörzére, ezért már csak kicsit kocsonyásodik meg a lábam, amikor belépek a kapun. Végigjártam már az imolás börzézés összes kezdeti stációját, ennek hadd fejtsem itt ki röviden a pszichológiáját.

Az ember elmegy Imolába a haverjaival, akik mondták neki, hogy az egy érdekes hely, vagy mint én, van otthon valami olasz tragacsa, amihez alkatrész kell, ezért kinézi magának a legnagyobb létező olasz börzét, mert ott biztos kap hozzá dűznit és devandert. Maradjunk annyiban – valahogy odajut egyszer, ami egyben először is. És amikor belép a kapunk, általában leragad a börze legelején egész napra. Mert ez a dolog akkora, hogy csak az előszobájába elfér tíz magyar veteránbörze, legalábbis tételszámra. Mert amit itt bármelyik tetszőlegesen kiragadott száz négyzetméteren árulnak, ahhoz fogható egy évnyi összmagyar kirakodóvásáron nincs Záhonytól Mosonmagyaróvárig. Elnézést pannóniások, jawások, MZ-esek.

BMW a JAWA ellen: elkezdődött az áramvonalas gépek korszaka

Csehország az ipari fejlődés egyik bölcsője. A termelés már a tizenkilencedik században megkövetelte a gépek fejlesztését, a mezőgazdaság és gyárak után a közlekedés is hamar részesült a tudásból. Már 1897-ben belső égésű motorral hajtott kocsit készített Ignác Sustala, ez lett a későbbi Tatra modellek elődje. Megszületett a Slavia, a Praga, a Jawa és a Škoda – hamar beindultak a versenyek is.

Az első Grand Prix-t, vagyis a Cseh Nagydíjat a brünni (Brno) pályán rendezték. Akkor ez volt Európa leghosszabb versenyszakasza, egy kör 31 kilométer hosszú volt. A város külső területei mellett a gépek átszáguldottak Bosonohyn és Žebětínen is. Nagyon sokáig megmaradt a legendás hossz, csupán 1965-ben rövidítették le 13,94 km-re – a jelenlegi Automotodrom Brno csak 5403 méter hosszú.

A második világháború után a Csehszlovák Állami Televízió folyamatosan jelen volt a motorsport rendezvényeken – a csehek imádták a terep-, országúti és salakversenyeket. Az utóbbi években egyre több korabeli filmhíradót kerül fel az internetre. Jó lenne, ha a hazai futamok filmszalagjai sem raktárakban porosodnának; ki ne nézné szívesen a legendás svábhegyi vagy népligeti csatákat?

Az 1957-es futamot százezren nézték: sajnos nem született cseh siker. A nyolcadliteresek között Ernst Dagner volt a leggyorsabb – tudják, ő az, aki később a műhelytitkokkal együtt dobbant az NDK-ból, és meg sem áll a Suzuki fejlesztőműhelyéig. A 250-es és a 350-es kategória győztese az NSU-s német Helmut Hallmeier lett. Az ötszázas géposztályban az osztrák Gerold Klinger nyomott le mindenkit. Szép búcsú volt ez részéről, hiszen 1958-ban szögre akasztotta bőrruháját és átvette a családi malom vezetését.

A kor egyik legjobb versenymotorja volt az 500-as DOHC JAWA; végsebessége jóval 200 km/h felett

Az ötvenkilences futamot is megtaláltuk: borzongva néztük, ahogy fákkal és korlátokkal szegélyezett úton száguldanak a versenyzők. Biztonsági előírások? Ugyan már! A kanyarívet lezáró villanyoszlop vagy fecskében, félmeztelenül a pálya szélén ugráló csapattag – akkor az még teljesen normális volt.

Az MZ-s Ernst Degner akkor is nyert a 125-ösök között, de 250-ben és 350-ben František Srna és František Šťastný, a két hazai pilóta vitte el az aranyat. Sajnos a királykategóriában nem a gyönyörű 500-as DOHC Jawák győztek, hanem a legnevesebb ausztrál versenycsalád sarja, Eric Hinton a Nortonon.

Franta Šťastný és Steve Murray a koppenhágai reptéren

A cseh Šťastný a háború után kezdte és kis híján a nyugdíjkorhatárig motorozott: csak a hetvenes évek elején hagyta abba. Ugyan családneve magyarra fordítva szerencséset jelent, de ő nem volt teljesen az – igaz, minden balesetét túlélte.

Súlyosat bukott 1948-ban, 1950-ben, 1954-ben, 1957-ben, 1959-ben, 1962-ben, 1964-ben, 1966-ben, 1970-ben: életét többször csak a csoda mentette meg, na meg az orvosok. Amikor 230-cal kirepült a man-szigeti TT edzésekor, senki sem hitte, hogy rommá törve, három órás kóma után feláll. Franta, ahogy a csehek hívták, folytatta.

A filmhíradós anyagok között rábukkantunk egy jégmotorosra is: a latyakban szöges gumikkal harcol egymás ellen a prágai és a pardubicei csapat – a narrátor szerint jobban felkészített gépeik miatt az utóbbiak nyertek. Az, hogy ezek még angol JAP blokkos gépek vagy már a hazai ESO cég konstrukciói, nem tudtuk megállapítani. Akinek esetleg jeges-salakos dörrenése van, segítsen; örülni fogunk a helyes válasznak.

A riasztós Škoda Spartak agitálás csak bónusz: a lopás ellen őrült dudálással védett autót mégis ellopja egy bátor jampi: a fürge Jawa Perákon hamar utánaered a rendőr. A megállásról ugyan az agresszív malacka féle – én így szállok le bazmeg – vicc jut eszembe, de kétségkívül mókás perceket biztosít a kisfilm.

Kedves olvasóink, akinek a számítógépén vagy családi archívumában hasonló hazai vagy nemzetközi versenyek és motoros események videói vannak, kérem, totalbike címkével ellátva töltse föl az Indavideóra: legyen az élmény mindenkié.

Bőrruhában, meztelenül – így hangzott az amerikai-francia koprodukciós mozifilm alcíme, amely a The Girl on a Motorcycle (franciául: La motocyclette) néven került mozikba. 1968-ban, a Cannes-i filmfesztiválon mutatták volna be, ám a seregszemle elmaradt.

A diáklázadások miatt nem vetítették le a filmet, pedig biztos, hogy a kővel dobáló ifjak is szívesen megnézték volna Marianne Faithfull kecses testét. A férfi főszereplő Alain Delon volt, aki a legendák szerint alaposan kiismerte a színésznő-énekesnőt az overall alatt is. Közben Mick Jagger odahaza várta asszonyát.

Nem egy tipikus motoros film, semmi köze sincs az Easy Riderhez, vagy a zseniális On any Sundayhez – ennek ellenére a gép itt is a szabadságot szimbolizálja. A filmbeli Rebecca ifjú házas, megelégelve az életét megszökik: motorral indul szerelme után Heidelbergbe. A történet alapját André Pieyre de Mandiargues novellája képezi, a filmadaptációt Jack Cardiff rendezte – élete egyik fő műve a az elgondolkodtató, kilencvenegy perces alkotás.

Aki lóerőket, akciókat és sematikus jó fiú-rossz fiú szerepeket keres, meg se nézze. Akinek a filmművészet ennél többet jelent, vágjon neki bátran: gyönyörű, ahogy a ködben eldübörög a Harley-Davidson.

A filmplakátok szerelmeseinek külön érdekességet tartogat galériánk: a The Girl on a Motorcycle szinte minden országban más grafikával kellette magát. Sajnos magyar nyelvűt nem találtunk, de így is érdekes, hogy mennyire különböztek egymástól a cseh, angol vagy francia plakátok.

Napjaink motorkerékpársportja a kifogásokról szól. Nincs pótmotor, béna a szerelő, nem tapad a gumi, rossz a beállítás vagy haragszik a gyár: a tehetség másodlagossá vált – babérkoszorú helyett kétes nemi identitást tükröző táskákkal és napszemüvegeben tündöklik az ország szeme fénye. Egyrészről boldogok lehetünk, hogy pontot szerez a legjobbak között, másrészről a keserűségtől csak sóhajthatunk, hogy mindezt utolsóként teszi. 

Hallotta valaki sírni Drapált vagy Szabó „kettőt”, hogy nincs pótmotor? Örültek, hogy legalább egy van, boldogok voltak attól, hogy egyáltalán versenyezhettek. Óriási hátrányból indultak, mégis a világ legjobb pilótái között tartották őket számon. Legendás csatáikat máig emlegetjük – hát el lehet feledni azt, amikor Szabót 1962-ben negyedmillió ember ünnepelte a Sachsenringen?