A motorcycle.com remek motoros oldal, de valahol máshol bukkantam az idei csangcsini CIMA kiállításról szóló videójukra. Már az első mondatot többször meghallgattam. Mennyit is mondott? Hány millió motort gyártanak egy évben Kínában? Huszonhétmilliót?! Biztos rosszul hallottam.

Aztán a weblapjukon elolvastam a tudósítás első részét. Ezek ott Kínában tényleg ennyi motort gyártanak, úgy, hogy a világ motorkerékpár-gyártása kevesebb, mint a duplája ennek.

És a 27 millióból 15-öt otthon adnak el. Az Egyesült Államokban a 2005-ös csúcsévben 1,1 millió motor és robogó fogyott, hogy legyen egy kis viszonyításunk. Idén Japánban, az első félévben kevesebb, mint 400 ezer. Tudtam, hogy Kína nagy, de hogy ennyire?!

Azt azért érdemes tudni, hogy Kínában kisebbek a motorok, leginkább 250 köbcenti alattiak, és többségük nem túl korszerű – de akkor is. Öt olyan gyáruk van, amely egy évben egymillió példányt gyárt ilyenekből.
Az egyik a Lifan, amely autókkal is foglalkozik. Ha más nem, a Mini-koppintásnak tartott LF320-as típusuk ismerős lehet a kínai horrormásolatok világából, bár a többi termékük nem hasonlít semmire. Mondjuk autóra sem.

A legismertebb Lifan, az LF320. Azért a Minitől messze van, pedig az szeretne lenni

Az már látszik, hogy a névadás nem erőssége a Lifannak. A CIMA nevű kiállításon például kiállítottak egy különös példányt a 150-17 nevű típusból. Bár lehet, hogy egy kínai számára a 150-17 szó kiejtése ugyanolyan hangzatos dolog, mint amikor egy olasz azt mondja: Multistrada, vagy Brutale. Nem tudhatjuk.

A Lifan 150-17, nem összetévesztendő a Lifan 150-27-tel, sokkal inkább hasonlít a 125-23-ra, tessék elhinni

Szóval, ezen a motoron volt egy extra vízpumpa, amely vízszivattyúként használható, gondolom, mezőgazdasági alkalmazás lehet. Az ember kivillan a rizsföldre a Lifan 150-17-esével, szivattyúz egy kis vizet a rizstövekre, esetleg megitatja a teheneket a kútból, és hasonlók.

Ahogy az angol mondja: selling point. Motorkerékpár és vízszivattyú egyben (Fotó: motorcycle.com)

Mert Kína más, itt még a motorkerékpár nem az önkifejezés eszköze, vagy hobbikellék. Mert lássuk be, a puszta helyváltoztatáshoz tényleg elég 150-250 köbcenti, és az emberek leginkább azért veszik meg őket, mert a kerékpárhoz képest igazi luxusjárművek. Hiszen nem kell tekerni, sőt, megfelelő kiegészítőkkel munkagépként is beválnak.

A többit érdemes megnézni a motorcycle.com oldalán, ahol a helyi csajokból is van egy kis válogatás. Elvégre, még a földműves sincs fából.
 

Egy kereszt többet ér tíz plakátnál. Hiába látunk akár tíz kilométerenként óriási felületre nyomtatott baleset-megelőző hirdetéseket, bokánk nem válik könnyebbé, tenyerünk nem csavar kisebbet a gázon. Ha a szerpentinen meglátjuk a veszélyjelző táblát, még vissza is gangolunk: élvezetes szakasz jön.

A közutak melletti keresztek egy-egy halálos baleset mementói – kihelyezésük elvileg tilos, mégsem bántja senki a művirággal, mécsessel díszített emlékhelyet. Nincs ennél jobb elriasztó marketing, mondják a közutasok, a halál kézzel fogható nyoma majd’ mindenkit gondolkodásra és óvatosságra int.

Németországból hazafelé a cseh autópályát választottuk; aki járt már rajta, tudja, hogy a betonlapokból álló D1 mennyire zajos és rázós út. Hamarabb zsibbad az ember, hamarabb csordul túl a húgyhólyag – aki csak teheti, megpróbál túlesni azokon a kilométereken. A sietségnek ára van: kiugróan sok baleset történik arrafelé.

Nyújtózni álltunk meg mi is, valahol, csak úgy találomra. Óvatosan lépdeltünk, lábunk elé néztünk – a puruttya utazók előszeretettel ürítenek a fűbe. Nem akartunk úgy járni, mint Dr. Orosz két éve; őt Ommm még a Youtube-ra is feltolta.

Gyanúsan tiszta volt minden, nem is értettem addig, míg meg nem láttam a fűben rendbe állított kereszteket. Talán katonasírok? Vagy buszbaleset? Kíváncsian mentem közelebb – a fűben a D1-es autópálya szimbolikus temetője volt. Minden évnek egy kereszt, minden kereszten egy szám, hogy abban az évben hányan hunytak el az autópályán. Sokan, minden évben sokan. Csendben indultunk tovább, és lassabban is, hisz ki akar egy szám lenni ezeken a kereszteken?

A Ducati versenyt hirdetetett. Megszólították a hivatalos márkaklubokat, a feladat egy Monster egyedivé tétele volt. A hazai csapat kihívást látott a feladatban; kreatívan, nem várt szemszögből közelítették meg a munkát.

Csak a gyomrukra tudtak gondolni, ezért a piros-fehér-zöld tricolore festést konyhai nyersanyagokkal dobták fel. A feltépett lemezek alól paradicsom, bazsalikom és tészta kandikál ki. Úgy látszik Európa többi ducatisa is kedveli a finom ízeket: a versenyben jelenleg hatodik helyen van a magyar kosztos-Monster. Az Art Contest oldalán szavazni lehet a hazai klub munkájára – gondoljunk a bazsalikomos paradicsommártás ízére és kattintsunk.

Nincs tekintélyed és pisztolyod sem, hogy megszerezd? Szeretsz egykerekezni, de a saját motorodat már rég széttörted? Jól jönne néha egy kis kenőpénz vagy pofozkodós testedzés? Jelentkezz városőrnek: a prágai testület talán éppen téged akar.

A cseszkó-magyar zsargonban „feketecsendőrnek” csúfolt városőrök egy lépcsővel a magyar polgárőrök fölött állnak: strammabb az egyenruhájuk, nadrágjukat töltényöv és pisztolytáska fogja össze – kinézetük megegyezik a zsarukéval, csupán jogkörük soványabb.

Úgy tűnik, a munka mégsem vonzó, Csehország fővárosában óriásplakáton toborozzák őket. Múlt héten éppen a világ egyik legelismertebb bukósisakgyártójától autóztunk haza (cikk később), amikor a benzinkúton megláttam a billboardot. Az első pillanatban azt hittem, hogy a Vissza a jövőbe negyedik része jön, ám beugrott, hogy a harmadik rész után nem a To be continued, hanem a The End felirat ugrott föl.

Ez valami más, talán valami más film, gondoltam. A jórendőr-rosszrendőr páros is erre utalt, igaz, a két férfi sokkal visszataszítóbbnak nézett ki, mint a fényesre nyalt hollywoodi férfihősök. Ez valami cseh film lesz talán, zs-kategóriás krimi, a képen meg a prágai Stohl Buci és valamelyik középtehetségtelen kollégája.

Komolyan, vagy két percbe telt, mire leesett, hogy ez álláshirdetés, nem egy feledendő krimi reklámja. Az objektívba kőkemény, primkón bámuló feketecsendőr arca tökéletes – ha statiszta, ha igazi, pont így néznek az igazi macsó egyenruhások. A baloldali figura simlis arcán látszik, hogy mindenre kapható: tudja, hogy van megoldás, persze okosba. 

Maroklőfegyver, hadonászás és motoros jaszkarizás? Sokaknak álommeló lehet. Aki tud csehül, van jogosítványa és szívesen hesszelne fekete egyenruhában, az tárcsázza az ingyenesen hívható számot; Akce Praha – akció lesz Prágában.

Ezt is két éve vettem, mint a REV'IT! GT Pro dzsekit, de sokkal jobban szeretem. Nagyon könnyű, jól szellőzik, kényelmes, érezhetően csúcskategóriás sisak. Persze nem hibátlan. Ugyan szemüveget hordok, ezért egy felnyíló álrészű sisak praktikusabb lenne, de azok a beépített mechanika miatt mind dög nehezek. Inkább tartson két másodperccel tovább az öltözködés, de a fix álrész nagyobb védelmében jobban bízok. Egy kipróbált, biztonságos, dupla D-gyűrűs, top sisakot akartam és a koreai HJC HQ-1-ben nem is csalódtam.

Kékben is kapható a Lordship fényezés. Ezen kívül karbon-fekete és Ben Spies replika fényezés létezik

Előttem sok más, nálam ezerszer tapasztaltabb újságírónál is volt ilyen sisak teszten. Használta a motor revü szerkesztősége, az angol Superbike főszerkesztője és a magyar változat egyik szerkesztője, sőt, ha jól emlékszem, a Minden Motor egyik kollégája is gyakran húzott ilyen bukót a fejére. Mivel szinte mindegyikük elismerően nyilatkozott HQ-1-ről, ilyet vettem két éve, a budapesti motorkiállításon.

Elég nagy a plexinyílás, jó a kilátás a bukóból

Akkortájt a magyar forgalmazó 100 ezer forint körüli összeget kért ezért a sisakért, árlistájuk tanulsága szerint festéstől függően ma is 110-123 ezer forint az ára. Az egyik konkurensnél viszont akcióban 70 ezer volt a kupak, a nekem tetsző piros Lordship festéssel, ráadásul pont volt az én kugli fejem M-es (58-as) méretében, így azonnal lecsaptam rá.

Kissé golyó fejformámra tökéletesen illeszkedik, jól tart a - természetesen kivehető - párnázata, különösen az arcnál passzentos. A dupla D-gyűrűs, versenyzésre is használató zárat könnyű megszokni és használni, de a legjobban a sisak pille súlya tetszik. Alig 1300 gramm, aminél kevés könnyebb bukó kapható a piacon.

Jó a felszereltsége is, kaptam hozzá igényes, vastagfalú sisaktartó táskát, széria az álrésznél található bogárvédő háló és a kivehető leheletfogó. Mondjuk utóbbi számomra teljesen felesleges, mert amikor bent van, úgy érzem, hogy nem kapok levegőt, ráadásul ilyenkor a szemüvegem és a plexi is gyorsabban párásodik.

A plexin nincs pin-lock, csak a dél-koreai illetőségű HJC saját párásodásgátló bevonata, ami nem rossz, de az Amazonas környéki esőerdőkben azért elvérezne. Sőt, már egy átlagos, kontinentális, de fülledt nyári zápor idején is párásodik kicsit a bukó ablaka. Igaz, csak akkor, ha épp nem suhan a motor.

Kinyitott szellőzővel, menet közben páramentes a plexi

Az alsó, plexi alatti szellőzőt kinyitva a szél pillanatok alatt lefújja a párát, így menet közben mindig akadálymentes a kilátás. A szellőzés egyébként nem az igazi. Kevés a két pici, kerek nyíláson keresztül beáramló levegő, nem szellőztetik át rendesen a sisakot. Ezen valamelyest segít a plexi, ami a teljesen lecsukott állása előtt résnyire nyitva tartható, de ilyenkor meg könnyfakasztóan nagy a huzat a szemem körül, szóval így sem tökéletes.

Maga a plexi egyébként szuper, elég nagy látómezőt tesz szabaddá, a véletlen felnyitás ellen külön gombbal rögzíthető, és két egyszerű mozdulattal, szerszám nélkül cserélhető. Tavaly nyáron vettem a sisakhoz egy iridiumos plexit is, ami nagyon bevált. Tűző napon is eléggé tompítja a sugarakat, ilyenkor sem vakít a fény, de akkor sincs gáz, ha rámesteledik, mert még sötétben is elég jól látni benne.

Zárt szellőzővel is elég hangos a sisak

A végére maradtak a hibák, amiből szerencsére nincs sok, viszont nagyon idegesítőek tudnak lenni. Először is a HG-1 hangos, méghozzá nagyon. Pedig tényleg tökéletesen illik a fejemre, de már viszonylag visszafogott tempónál, azaz olyan 100 körül is elég komoly hangzavar van benne, hosszabb autópályamenet után pedig szabályosan zúg a fejem, amikor leveszem. A füldugó, vagy iPod fejhallgató szinte kötelezően ajánlott kiegészítő.

A másik gond, hogy látszik rajta a használat, a műanyag szellőzőtakarókról kopik a fémet imitáló festés, a plexiről láthatóan, foltosan jön le egy rétegnyi felületkezelés - valószínűleg a páramentesítő. A legnagyobb baj azonban, hogy a párnázása kissé összeesett, a szivacsok kevésbé rugalmasak.

Ennek ellenére kedvelem. Miután megvettem, Angliában, kormányzati kezdeményezésre bevezették a motoros bukósisakok töréstesztjét, a SHARP-ot, amely az autók világának Euro NCAP értékeléséhez hasonlóan osztályozza a kupakokat. Elég érdekes eredmények születtek, sokan kirtizálták is vizsgálati módszereket - főleg a nagynevű, de nem túl jó teszteredményeket felmutató gyártók.

A dél-koreai, egyébként nem különösebben elismert, bár Amerikában nagyon népszerű HJC azonban egész tűrhető eredményekkel zárta a teszteket. Különösen a HQ-1 szerepelt jól, megkapta a maximális öt csillagot. Én pedig megnyugodtam, hogy jól döntöttem.