Szokatlan hidegben kezdődött el február 26-án a világhírű Daytona Bikeweek. A világ egyik legnagyobb motoros rendezvényére érkezőket fagypont közeli hőmérséklet fogadta, ami több mint szokatlan Floridában.  

A szél és eső sokakat megzavart, az első három nap alatt négy komoly baleset is történt, ebből egy halálos kimenetű volt. Sokan utánfutón hozzák a motort és vezetési gyakorlattal sem rendelkeznek – szinte minden évben beszámolnak a híradások a városban, a tengerparton vagy a környékbeli túrákon történt bukásokról, esésekről.

A március 7-ig tartó fesztiválra az egész világból érkeztek vendégek – sokan csak erre az alkalomra építenek speciális, feltűnő customokat. Az idei kínálat sem rossz: gyalogosgyilkos CBX, koporsós Harley, véreb farmerdzsekiben – nézzek meg galériánkban Pekánovics László helyszíni képriportját!

Úgy tűnik, az energiaital-gyártónak van egy embere arra, hogy hülyeségeket találjon ki, majd egy köteg bankót lobogtatva rávegyen másokat a teljesítésre. Csak így juthatott fel a salakos Jarek Hampel a lengyelországi Katovice leghíresebb háztetejére.

A Spodek nevű csarnok a város szívében található. Az épület leginkább ufóra hasonlít, peremének vonala majdnem megegyezik egy salakpályáéval. Hampel nem vacakolt sokat: fölmérte a placcot, máris pörgött a szöges gumi és keresztbe állt az olasz gyártmányú GM segge – biztos, hogy most járt először salakgép egy háztetőn. Gyönyörű képsorozat és izgalmas videó született: senkit nem buzdítunk az ismétlésre, de végignézni akkor is érdemes!

Néhány napig nem láttunk mást Csikósból, mint egy fülhallgatós fejet. Szeme még jobban kidülledt, sűrűn hullottak hajszálai. Monitorján szemcsés házi videók pörögtek és kék füst gomolygott – fülkagylója felől halk sivítás és ötjegyű fordulatszámra utaló neszek szűrődtek ki.

Komolyan, napokig nem értettük, hogy mi ez a pálfordulás. A négyütemű technika szerelmese, a szelepek amorózója identitást váltott? Nem bírtuk ki, rákérdeztünk: remegő szájjal és elfehéredett ajkakkal kezdett magyarázni valami nem létező motorról.

Előtte egyikünk sem hallott a Honda MVX250-ről. A V3-as, kétütemű technika bennünket is mellbe vágott: egy fél órát együtt sikítottunk vele. A lelkesedés első hullámai után jött az információgyűjtés – így bukkantam rá a Honda által összegyűjtött történelmi reklámfotó-galériára.

Két kattintás kellett csak, és az instant get listán rögtön hátrébb csúszott az MVX. Először csak a csodás öreg motorokat láttam, de gyorsan győzött a művészet adta élmény. A korabeli fototechnika és a kreatív szakemberek munkája páratlan – ezt a szintet manapság nagyon, nagyon-nagyon ritkán látjuk.

Ki merne manapság olyan hirdetést bedobni, ahol a robogó képe csak az autó dísztárcsáján tükröződő kép? Ki látott olyat, ahol egy tócsában verődik vissza elmosva az eladandó termék? Bátrak voltak a japán marketingesek és talán kicsit őrültek is: a hatvanas-hetvenes évek derekán úgy odatették magukat, hogy még a nyolcvanas években is abból éltek – kár, hogy mostanra megcsappant a lendület. A reklámok befogadása élmény helyett kínná vált.

Kattintsanak, nézzék végig a csodás galériát. Akinek kevés lenne az 1024-es felbontás, megtalálja nagyobban is: itt bárki találhat egy jó képernyőhátteret.

Úgy tűnik, csak nálunk uszulnak a nők drága, csillogó és nagyköbcentis motorokra. Vannak a világnak olyan tájai, ahol a kisköbcentis, praktikus gépekkel is lehet csajozni – kudarcokkal küzdő jawások és MZ-sek, irány India!

A mumbai Ogilvy & Mather ügynökség mindkét reklámfilmje ugyanarra a témára épül: amikor a ház előtt megjelenik a férfi Bajaj-on, két, eddig jó barátságban levő nő összeverekedik. Komoly karatés harc, öröm nézni, ahogy a két csúnya nőstény egymásnak esik.

Komoly pofonok sorozata után az egyik kijut a lakásból, és büszkén, csöppet viharverten felül a 135 köbcentis DTS-Si (Digital Twin Spark – Swirl Ignition) blokkos Bajaj hátsó ülésére. Aki ugyanezt szép, gazellaszerű lányokkal is megnézné, kattintson a második videóra – a Prakash Varma által rendezett reklámfilm jó nőkkel is szórakoztató.

Ugyan a dupla gyertyás, optimális örvénylést biztosító szívócsővel szerelt gépecskéről nem sokat tudunk meg, de amiért így harcolnak a csajok, nagyon rossz nem lehet. A 134 köbcentis Bajaj 13,1 lóerős, maximális forgatónyomatéka 12 Nm. A váltója ötfokozatú, hossza 2030 milliméter.

A masszív és olcsó gép nem a világ legszebbje, de az igénytelen és gazdaságos konstrukció nálunk is használható lenne. Az indiai eredettől nem kell tartani – a Bajaj az egyik leghatékonyabb, leginkább automatizált, a minőségellenőrzésre megdöbbentő módon ügyelő gyár; nem mellékes, hogy mostanra harminc százalékban a KTM tulajdonosai is. Az idén debütáló 125-ös Ausztria helyett már az ő gyárukban készül majd.

Augusztus utolsó heteiben összepakoltunk. Bedobozoltuk ezernyi vackunkat és átjöttünk a Flórián téri irodába. Már az első nap megakadt a szemem a szomszéd utcában lámpavashoz láncolt MZ ES 125-ön. Akkor a nyári nap szívta, hetekkel később már az őszi eső verte. Hónapok óta a fagy csipkedi, rosszabb napokon teljesen beborítja a hó.

Igyekszem úgy elmenni mellette, hogy a latyakot se csapjam rá föl. Azt hiszem csak én vigyázok, az út felőli oldala folyamatosan sáros, a szürke foltok alatt sikeres ütközetre készül a rozsda. Hónapok óta áll mozdulatlanul a tömbházak tövében, pedig van tulajdonosa, hisz fenn a rendszám. Látszólag működőképes, mégsem nyúl hozzá senki.

Bár tennék – és még azt sem okvetlen kívánom, hogy helyreállítsák. Felőlem motorozzanak vele rozsdásan, építsenek belőle versenymotort vagy használják faluk közötti földutakon. Még akkor sem lennék mérges, ha valami suhanc choppert vágna belőle: még ezek a rémségek is jobbak, mint a kiláncolt szétrohadás.

Hahó, valaki! Figyeljen kicsit a szerencsétlen MZ-re vagy adja oda valakinek, sokan örülnének neki. Ha nem akar messzire menni, tolja be hozzánk a szerkesztőségbe, jó lesz dísznek az asztal végébe. Még jobb – ha neki nem kell, adja oda valamelyik olvasónknak, mi segítünk benne.