Mióta írtunk az indonéziai Jogiában alkotó Darizt Designról, a kis műhely egyre ismertebbé vált. A világ legnagyobb motoros portáljai és custom-gurujai lelkesednek az ázsiai mesterért. Nem véletlen: a hihetetlen arányérzékkel és formatervezési leleménnyel dolgozó férfi olyan kisköbcentis motorokat épít, amelyet még előtte senki sem.

Agus Darizt stílust teremtett. Ehhez kellett a forró égövi ország, az ottani közlekedési kultúra és a lelemény is, amely segítségével mindent felhasznál: hulladékvasat, roncsokat, régi ipari gépek alkatrészeit. Az ősszel elkészült 16-os számú gépe kapcsán kis videócska is készült – ugyan a szokásos műhely plusz motorozás van benne, ennek ellenére mégis más hangulatú, mint amit az európai és amerikai anyagoktól megszoktunk.

Azon túl, hogy szörnyen csúnya a hosszított lengővilla és a traktorgumi, nem nagyon tudtunk mit felhozni a bugyuta amerikai divat ellen. Az országban, ahol a kanyarokat csak bizonyos régiókban, kísérleti jelleggel tartják, kialakult egy divatirányzat, ami az egyenes sprinteléseknek kedvez: az erős sportgép a durva gyorsulástól sem ágaskodik fel.

Arra, hogy ez ilyen ótvar balesetet is kiadhat, nem gondoltunk. Ugye, ha egy gyári gépen leránt a fizika egynémely törvénye, meg a vezető hülyesége, lekoppansz, aztán valami lesz. Itt meg... szerencsétlen nőtt a széles gumi berántotta a váz és a lengővilla közé, feltehetőleg komoly bőrsérülést és akár medencetörést és gerincsérülést okozva. Még jó, hogy nem estek el – akkor a végtagjai is törtek volna a ráforduló géptől.

Ne menjenek tovább, megvan a hét hülyéje, aktuális barma az Istennek: a volvós nő ezt most tényleg megérdemelte, sőt, óriási szerencséje volt, hogy nem ölt meg néhány motorost. A 400 tagú konvoj rendőrségi engedéllyel haladt North Myrtle Beach irányába, ahol a helyi drag versenypályán kívántak meglátogatni egy rendezvényt.

A videón is látszik, hogy nem volt gyorshajtás, se egykerekezés, se vagánykodás. A leírás alapján még járőrkocsi is kísérte őket, sőt, időről időre kiálltak az autópályán, hogy a feltorlódott autósok elhaladhassanak.

A Volvo vezetője ezt nem tudta kivárni, nekiállt a fűben előzni, pattogó gépkocsival száguldott el a motorosok előtt. Amikor eléjük vágott, a manőver nem sikerült, keresztben csúszva szállt át a túloldalra – csoda, hogy senki nem sérült meg.

Kicsit több mint egy éve kezdtem el vespázni, de már nem merek mérleget vonni az eddigi gyötrelmekről, kiadásokról, illetve a cserébe kapott élményekből. Amikor tökéletesen működik a PK, az bőven kárpótol azokért a hónapokért, amikor Gianninál tölti az időt szétszerelve, hogy kiszűrjük az aktuális hibákat. Semmi ésszerűség, tudom, de mégis imádom ezt a vacakot.

A Vespa veszedelmes hobbi, mert a boldogság napjai mindig újabb ötleteket adnak a gép továbbfejlesztésére. Ezekhez az olasz robogókhoz érdemes hozzátenni még egy kicsit, amire a gyár erősen rá is tesz a márka marketingjével. A magyarországi klub fórumát olvasgatva jöttem rá, hogy a betegség nem korlátozódik az öreg kétüteműekre. Az 1996-óta tartó négyütemű korszak típusait, az ET-ket, LX-et, vagy a nagy kasznis Granturismókat is lehet tuningolni, dobni rájuk egy dögösebb fényezést, vagy egy szett fehér oldalfalú gumit. És tudják mi a vicc? A Vespáknak az ütött-kopott állapot is baromi jól áll, ahogy ott cikáznak valamelyik olasz nagyváros forgalmában. 

Persze az anyagi csőd elkerülhető, ha valaki nem bír lépést tartani az álmaival. Egyszerűen el kell adni a Vespát a fenébe, aztán vissza se nézni és átülni egy Hondára. Azt garantáltan semmi kedvünk nem lesz csinosítgatni, szinte soha nem kell szerelni, viszont keveset fogyaszt és mindezt nagyon sokáig tudja. 

Aki inkább mégis maradna az elmebetegek közt, azt szeretettel várja az idei Vespa börze. A hazai klub a hónap elejéről most szombatra (április 20.) halasztotta az eseményt az időjárás miatt. Miután végigverekedtem magam a hivatalos közlemény ellenpontozásos részein (régi alkatrészek - csillogó, új motorok) és az olyan közhelyeken, mint a márka szerelmesei és a darazsak, megérkeztem az állításhoz, amit teljes mértékben igaznak érzek.

Akinek régi Vespája van, egy idő után vágyni fog egy újra, akinek új van, rákíván egy régire. Az idei börze egyben egész napos kötetlen találkozó is. Mindenféle holmikat kínálnak majd olcsóbban a támogatók, akik ügyességi  versenyt is rendeznek, kifejezetten robogósoknak. Ha minden jól megy, a rögtönzött standokon ott lapul majd a rég keresett műszerfal az ősöreg Specialhoz, a hosszabb áttétel, valódi bőrből készült nyereg amit eddig nem sikerült beszerezni más forrásból, esetleg más számára értéktelen kacat. A börze délelőtt 11-kor kezdődik, és körülbelül 16 óráig tart majd Budapesten, a Könyves Kálmán körút 16.-ban, A Lurdy házhoz közel lévő Tutto Moto márkakereskedés területén. 

Nagyon vágyom egy szép króm csomagtartóra, de elhatároztam, hogy pénz nélkül megyek, hiszen a fejben vásárlás is nagy élvezet.  

További információ a Facebookon, és a klub levélcímén.

Lassú öreg motorokkal szenvednek és ezt nevezik versenynek? Igen! A 74-motorcycles blogon kiváló kis videót találtunk a 19. Classic Clubman Trial futamáról, amelyet a belgiumi Aywaille-ben rendeztek.

Sajnos nálunk nincs nagy hagyománya a triálsportnak, bár az utóbbi években egyre többen hódolnak az aránylag olcsón űzhető szakágnak. A régi twinshock gépek viszont szinte csak a lomisok jóvoltából kerültek be az országba – a videót elnézve izgalmas lenne egy magyar hobbi-bajnokság ezekkel is.

További képeket itt találhatnak: pinkbike.com