A rosszfiúk is lehetnek jó fejek: talán így lehetne megfogalmazni a The 59 Club filozófiáját, amelynek okán a hatvanas években rendkívül népszerűvé és példaértékűvé vált a máig több mint 30 ezer taggal büszkélkedő angol klub.

A társaságot egy anglikán ifjúsági klub alapjain hozták létre, Hackney Wickben, Kelet-Londonban, 1959. április 2-án. Ugyan az alapító John Oates tiszteletes volt, de egyházi előrelépése okán két másik pap, Graham Hullett és William Shergold vették át évtizedekre az addigra egyre több fiatalt egybefogó klubot.

A motorozást és a keresztény életszemléletet a társadalmi felelősségvállalással összekötő 59-esek a világ legnagyobb motoros klubja. Mivel a kilométerek gyűjtögetésén túl próbálnak hasznosak is lenni, elismertek és megbecsültek. Nézzék meg ezt a hatvanas években készült kisfilmet róluk – nem csak izgalmas motorok vannak benne, a mondanivaló sem utolsó.

Köztudott, hogy újabban buzulásig rajongok a közúti motorversenyekért, legfőképp az Isle of Man TT-ért. Ennek örömére Árpád többször is megkínált az elmúlt hetekben, legújabb felfedezettje, a finn Juha Kallio videójával. Róla mindössze annyi információnk van, hogy a finn gyorsasági bajnokságban motorozott, nem rokona a híres motorversenyzőnek, Mika Kalliónak és az idei évben újoncként indul az Isle of Man TT-n.

Többnyire havas utakon és saras bukkanókon használja Harley Davidsonját. Mutatványaival első számú kedvenccé avanzsálta magát, ezért bízom a júniusi kézfogásban. A Man-szigetről érkező legfrissebb időjárási hírek szerint esélyi alaposan megnőttek, feltéve, ha a tavasz és nyár idén elmarad.

Férfiak, aki életüket teszik kockára azért, hogy nézők jól érezzék magukat. Őrült vidámpark, kopott deszkákból tákolt katlan, dervisként forgó mulatságosok: az allahabadi srácok úgy köröznek a Halál Falán, mint senki más.

Gizda motorok, gyengécske Marutik, őrjöngő nézők – félelmetes és csodálatos az igyekezetük és azt támogató fizika. Kattintsanak, dőljenek hátra, borzongjanak. Ennyi.

Végre beköszöntött a jó idő – ami persze nem tartott túl sokáig –, így rászántam magam a Simson szétszedésére. Bár a motor állapotát már korábban felmértem, sőt, az alkatrészeket is megvettem hozzá, kicsit tartottam tőle, hogy kellemetlen meglepetés ér majd. Nem így történt, nagyjából azt kaptam, amit vártam.

Itt kezdtem a munkát (Tovább képek kattintásra a galériában)

A munkát a kormánynál, a kezelőszerveknél kezdtem: a kormányburkolat szép hullámos, a festék is pattog róla, de rendbe lehet hozni. A fék- és kuplungkar viszont törött, ez így nem mehet vissza – szerencsére már megvan helyette az új. A kormányvég dugó is volt már néhányszor kiszedve, ezt pedig az előző gazdája korántsem roncsolásmentesen oldotta meg. A lámpaházba bepillantva ráadásul az is tisztán látszik, hogy a kilométerórát és a gyújtáskapcsolót aligha vették ki az előző festés alkalmával, így mindenhová jutott a pirosból.

Nemcsak csúnya, balesetveszélyes is lehet (Tovább képek kattintásra a galériában)

A sárvédőket és a blokknál található takarólemezeket kicsit egyengetni kell majd, de ez egyáltalán nem vészes. Sokkal problémásabb az ülés, amely sajnos nagyon csúnyán volt javítva, a zsanért biztosan nem gyakorlott kézzel hegesztették vissza, ráadásul ehhez a szivacsot sem vették le, így egy jókora lyukat égettek bele. A huzat persze szakadt már, de egy negyvenéves motornál ez nem meglepő.

Így nézett ki az ülésem a piros bőrhuzat alatt (Tovább képek kattintásra a galériában)

A kipufogó szintén a legrosszabb állapotú alkatrészek közé tartozott, és a kerekekkel is lesz munka bőven. Át kell gondolni a vezetékelést is, hiszen ide-oda betoldogattak, talán több volt a szigetelőszalag, mint a kábel.

Ez pedig az ülés zsanérja. Szép, ugye? (Tovább képek kattintásra a galériában)

A motor fényezésében szeretnék minél közelebb jutni a gyári színekhez, így örültem annak, hogy a sárvédőn – ha kissé megfakulva is – de a feltehetően eredeti bordó színnek megvan a nyoma. A tankon pedig finom csiszolópapírral sikerült addig hatolnom, hogy a zöldesszürke látható legyen. Egyes források ugyan megadják az ezekhez közelítő RAL-skálás színkódot, de valójában a Simson gyári színei nem felelnek meg ezeknek.

A gyári szín maradványai (Tovább képek kattintásra a galériában)

A következő lépés majd a lemezek kiegyengetése, és a festésre való előkészítés lesz. Bár átmenetileg visszatért a hideg, és ilyenkor nem élvezem a szabadban a munkát, mégis haladnom kell, ha tavasszal motorozni szeretnék.

Nem lehet mit hozzátenni, a képeken jól látni, hogy kell lassan eljutni sehova. A francia srácok videója nem akarja megváltani a világot, csak megmutatja, hogyan lehet rendkívüli sarat dagasztani, majd röhögve dagonyázni benne.