A Mulholland Highwayről igazából ki kéne tiltani az embereket, hagyni a sziklákat békésen erodálni. A motorosokkal meg amúgy is csak baj van – nem véletlen, hogy a youtube teli van a kaliforniai hegyi úton készült balesetes videókkal.
Tudjuk, Amerikában a kanyar csak kísérleti jelleggel létezik, nem is nagyon tudnak mit kezdeni a helyiek. Ez az anyag is szörnyű, érthetetlen, mi a fenétől nem tudja tartani az ívet a fickó – kétlem, hogy pont a bicikliseket szerette volna telibe találni...

A bukósisak kiválasztása kezd súlyos, vitákat generáló témává válni a motorosok körében. Jobbos vagy liberális? „Húgyszagú Budapest vagy ganészagú vidék?" UTE vagy Fradi? E megosztó és eldöntendő kérdések mellé már rég felsorakozott a hitvita, hogy mit húzzunk a fejünkre...

Nem is szeretnék belemenni sem a márkaharcba, sem az árversenybe, sem abba, hogy melyik biztonsági normát tartsuk mérvadónak – simán csak felhívnám figyelmüket erre a pompás reklámra, amellyel nem az amúgy is elismert márkát tolnánk, hanem a vicces kis teszttel szeretnénk nevetésre bírni az olvasókat.

Ön szívesen lenne tesztalany?

Végre ismét rájött valaki, hogy az Uralból nem csak choppert lehet készíteni. Az amerikai Icon után most az ukrán Dozer Garage gurított egy nagyot, de tőlük már láttunk hasonlót: ugye, emlékeznék meg a Dnepr customukra? Az orosz bokszer úgy lett teljesen különböző az eredeti kiviteltől, hogy akár gyári is lehetne.

A barna és a réz csodásan harmonizál egymással, a kéthengeres kardános motor szinte vonzza a szemet és megindítja a nyáltermelést – pont mint egy tábla tejcsokoládé. Az egyenes ülés és a normális ívű kormány ránézésre egészséges, kényelmes testhelyzetet kínál, el merjük hinni, hogy kellemes motorozást enged.

Akinek van vagy volt Uralja, tudja, hogy nem egyszerű üzembiztosan tartani, gyári állapotában meg pláne nem. Ennek ellenére lehet szeretni a bumfordi szovjet technikát. Azt hiszem ideje elárulni egy titkot: a szerkesztőségben is vagy, de tartok tőle, hogy Sipos soha nem fogja összerakni...

Van élet az Easy Rideren túl: motoros filmek Európában is készültek. Egyik kedvencem a lengyel Motodrama: az 1971-es mozit valamikor gyerekkoromban láttam először televízióban. Nyomokban megvolt a tartalma is – bevallom, a lengyelt én nem értem igazán –, de annyi jó motoros jelenet van benne, hogy örömmel végignéztem már akkor is.

Minap eszembe jutott, hogy micsoda őrült CZ-s őrültségek voltak benne; naná, hogy a legjobb jelenetek fenn vannak a Youtubeon. Külön öröm, hogy a lengyelek a baráti Csehszlovákia akkor még világbajnoki aranyakat hozó terepes technikáját használták. Salak Jawa is felbukkan, de van a filmben Saab, Plymouth, Gordini, meg valami japán gépnek álcázott, de beazonosíthatatlan, szerintem szoci motorból tákolt filmdíszlet is. Felismeri valaki?

Csehszlovákiából jelentjük: a gyerek egy vintage bobberrel gazdagodott. Tegnap, a nagymamalátogatás mellékprogramjaként családi kocsmázáson voltam lányommal, Piroskával és feleségemmel, Dórival. Törzshelyünkre, a háromszáz méterre levő Korona sörözőbe mentünk. Hova máshova – 15 éves korom óta ott esz a fene, ha nincs kedvem messzebbre menni.

Már odafele ballagva kiszúrtuk, hogy egykori óvodám kukái mellett micsoda kincsek vannak kidobva. Hazafelé, a jó csapolt cseh sör adta optimizmussal fel is nyaláboltam ezt a bicajt – szerintem olyan öreg, hogy még én is használhattam 28-30 éve.

Csehszlovák gyártmány, buci Barum gumikkal, meggypiros metálfénnyel; az árnyalat jól harmonizált a rozsdával, ami a láncon, a csavarokon és a lánckeréken rőtül. Reggel Piri azzal keltett, hogy „apa, szereljünk biciklit!", így előszedtem édesapám szerszámait és nekiláttam.

A gumik tök laposak voltak, de szerencsére nem defektesek, felfújtam, tartja a nyomást, igaz, azzal, hogy a szelepre bármilyen pumpát ráillesszek, meg kellett szenvedni, de a végül a lidlis lábpumpa szorosan, nagyon szorosan, de kiadta.

Igazából olaj kellett neki, jó sok. Minden be volt állva, de szép lassan fellazult, most már szépen forognak a kerekek is. A láncot persze le kellett venni, kis erőltetés után leugrott a bilincs, így rendesen át tudtam áztatni Husqvarnás gépolajban – biztos van valami jobb is erre a célra, de ez volt a polcon.

Az ülés négy magassági ponton rögzíthető, mivel a gyerek még csak kettő és fél éves, letettem legalulra. Lesz még vele munka, az összes csavar tiszta rozsda, de nincs itthon semmi cseredarab, a csavarbolt meg vasárnap zárva. Szívem szerint a pedáltengelyt is kivenném, de annak csavarja egyelőre lazán elforog, még ki kell találnom az okosat – arra most nem volt idő, Piroska birtokba akarta venni. Hát íme. Imádja, pedig fixi. Hoppá, hipszter lett a gyerek?