A Sebesség oltárán korábban már írtunk a Valtoron spanyol motorépítő műhely több munkájáról is. A La Bestia nevű dragster után úgy tűnt, a madridi testvérek annyira ráéreztek a café raceres irányvonalra, hogy jó ideig nem is láthatjuk őket más területen kísérletezni. Közben azért csak elkészült terepmotorjuk, a La Loma, melyet el is vittek egy krosszpályára, ahol Grantatini várta őket kamerájával.

Érdekes lenne tudni, hogy a Vespa tulajdonosának mi villanhatott át az agyán, amikor kitalálta, hogy porig ülteti robogóját. A kivitelezés egyébként a motorkerékpároknál is meglepően népszerű rat tuningirányzatot követi, feladva mindenféle, kényelemre vonatkozó igényt. Bár az alacsony motoron akár hárman is elférnek egyszerre, aligha lehet néhány percnél tovább elviselni ezt a pozíciót.

Ha a gyerek már megunta a karácsonyra kapott játékokat, vagy a bejgli maradványainak majszolása közben apának-anyának kedve támadt egy kis barkácsolásra, érdemes szétnézni a Yamaha weblapján. A japán motorgyártó jóvoltából most akár Valentino Rossi legendás Laguna Seca-i előzését is rekonstruálhatjuk, ehhez ráadásul nincs szükségünk másra, mint papírra, ollóra, ragasztóra és egy nyomtatóra.

Klikk a képre a videóhoz! (Fotó: motolonga.it)

Veterán Pannoniákat loptak el egy garázsfeltörés alkalmával Várpalotáról. Mindkét motor egyedi fényezésű, így könnyen felismerhetőek. Az ügyben már természetesen a rendőrség is nyomoz, de talán a közösség ereje is segíthet megtalálni az ellopott motorokat.

Aki találkozik a két veterán Pannoniával, esetleg megvételre kínálják neki valamelyiket, értesítse a rendőrséget! Segítsünk megtalálni a motorokat, hiszen azok felújításában rengeteg munka van, tulajdonosuknak felbecsülhetetlen értéket jelentenek!

Jó másfél éve nem írtam erről a dögről, hogy száradna bele az olajsár, de tényleg. A Morininek épp ellenkező irányban ment a története, mint kellett volna. Megvettem az imolai börzén talán 1999-ben, roncsként. Afféle vásárfia volt a Kati akkor beszerzett Vespa GT-je mellé. Amellé vettünk még egy Vespát (egy Primaverát), így lett hármunknak három motorja, hiszen Gajdán Miki, akit az Év Autója beszámolókból, mint másik zsűritagot ismerhet a Totalcar népe, szintén velünk tartott – az egyetlen alkalom volt, amikor sikerült elcsábítanom oda.

Reggel vettük a Vespákat, nem sokkal később a Morinit. Persze rozsdás volt, lefingott és szomorú. Kértem pumpát, hogy felnyomjam a kerekeit, volt nálam pillepalackban benzin (az imolai árusoknál sosincs, és sokszor csak ezen múlik, hogy ki lehet-e próbálni egy-egy motort ott), megpróbáltuk beindítani. Szikra volt, de a benzin nem jutott el a gyertyáig. Nekiálltunk szétszedni a karburátort, tele volt rozsdával. A benzincsap is.

Így pihent évekig