Ez is csak egy balesetmegelőző film. Ez is arról szól, hogyan ölhetsz meg egy motorost. És hogyan kerülheted el a bajt. Sokat nem fűznék hozzá, a videó magáért beszél, az is könnyen megérti, aki esetleg nem beszél angolul.

A filmet Washington állam részére forgatták, kimondottan a fiatal, kezdő vezetőket célozták meg vele. Nem véletlen, hogy az átlag netes videókhoz mérve hosszú, nyolc perces filmet készítettek, szándékuk szerint autós iskolákban is levetítik, majd a résztvevőkkel ki is elemzik a látottakat. Nem mindenki mellé ülhet be egy motoros, hogy elmondja, autóban ülve mire kell figyelni, ezért összegeztük pontokba szedve, mit is mond a bájker Randy, akit a haverjai csak Nagymedvének szólítanak:

- Egy motorkerékpár kisebb, sokkal kisebb, mint egy autó. Hiába világít a fényszórója, nehezebb észrevenni és a sebességét is nehezebb felbecsülni. Éppen ezért, ha motorkerékpár közeledik, kétszer is győződj meg róla, hogy még beférsz elé! (Az amerikaiak statisztikája szerint a legtöbb autó vs. motorkerékpár baleset épp a balra, a motor elé kanyarodó autós helyzetekből adódik.)

- Figyelj a követési távolságra! A motor hátulról is kisebb, a hátsó lámpájának mérete is töredéke egy autóénak. És mivel éjjel-nappal világít a helyzetjelzője, nehezebb észrevenni, amikor a féklámpa felvillan, különösen nappal.

- Ha egy autó könnyen eltűnik a járművezető holtterében, egy motorkerékpárt még könnyebb szem elől téveszteni. Sávváltás előtt gondosan nézz körül, ha korábban motorost láttál a visszapillantóban, különösen nagy figyelemmel manőverezz, csak azért, mert nem látod, még lehet, hogy melletted van!

- A motorkerékpárok nagy része sokkal jobban gyorsul, és jobban is lassul, mint sok autó. Vedd ezt mindig figyelembe.

- Motoron sokkal komolyabb következményei vannak egy kis koccanásnak is. Ami egy autónak csak egy horpadás, az a motorosnak csontját törheti, vagy bele is halhat. Mindegy, ki a felelős, a motorosnak mindig jobban fáj.

Nagyon röhögtél, mi, amikor a piros lámpánál spanoskodott Nagymedve, Vad Will, meg a Khuttya? Jogos, a készítők direkt ilyen sztereotíp bájker fazont szerepeltettek, hogy a történet előrehaladtával kiderüljön, a sztereotipikus alakok is csak emberek. A film nem önmagában álló oktatási anyag, a Washington State Department of Licensing egy hasznos segédanyagot is ad hozzá, benne kérdésekkel, szituációs játékokkal, kvízekkel. Még ennek a régi videónak a linkje is benne van, semmi más dolgunk nincs, mint megszámolni, a fehér csapat hány labdapasszt csinál.

És te, te láttad már elsőre is a moonwalkoló medvét? Ez az, én sem. Mert az ember gyakran nem látja azt, amire nem számít. Eredetileg arra hívta fel ez a brit film, hogy ügyeljünk a kerékpárosokra, de ugyanúgy érvényes a tanulság a motorosokkal kapcsolatban is: figyeljünk jobban.

Biztos van, aki nem látta a Top Gun című filmet. Ez az a mozi, amiben az ifjú Tom Cruise egy szörnyen menő haditengerészeti pilótát alakít (naná, minden haditengerészeti pilóta, aki F-14 Tomcatet repült, szörnyen menő volt, menőbb, mint Mr. Cruise valaha is volt, de ez mellékszál). És a Maverick hívónevű pilótának volt a filmben egy motorja is: egy ilyen Kawasaki GPZ900R Ninja. A film átkozott nagy siker volt, olyan divathullámot indított el, mint kevés másik. MINDENKI vadászpilóta akart lenni. Divatba jöttek a repülős dzsekik, az aviátor napszemüveg, sőt, szerintem a tengerparton röplabdázók száma is jelentősen megugorhatott az izzadt testű Tom Cruise hatására.

Az egyik legemlékezetesebb jelenet, amikor Maverick a felszálló Tomcatek mellet száguld

Hogy a Kawasaki GPZ eladásokon meglátszott-e a filmes szereplés, nem tudom; de sokak retinájába beleégett a piros-fekete fényezésű, telematricázott motor. Olyan sokaknak, hogy a japán Aoshima piacra dobta a Top Gun Kawát, amit pár évvel ezelőtt én is beszereztem, és mostanáig a polcomon pihent. De hirtelen elkapott a makettezhetnék, kibontottam, és nekiestem. De menet közben rájöttem, ez a kit lényegesen szebb és részletesebb annál, hogy csak úgy, az útmutató alapján, a dobozban található alkatrészekből rakjam össze. Részletfotókra van szükségem.

Így néz ki az összerakott makett. Nem, ez nem egy igazi motor, a tenyeredben elfér

Így találtam meg a dán Mik Andersen honlapját, aki annyira vágyott egy ilyen motorra, hogy megépítette a saját replikáját. Nem teljesen pontos, aki igazán bele van buzulva a témába, megtalálja a különbségeket az eredeti és Mik motorja között. A honlap ráadásul meg is könnyíti az összehasonlítgatók dolgát, olyan, a forgatáson készült fotókat oszt meg, amiket én még korábban nem láttam.

Mik Andersen addig nem nyugodott, míg nem lett egy saját Top Gun Ninjája

És természetesen összeszedte a hozzá hasonló kattantak motorjait, mert, nem meglepő módon, mások is vágytak ilyen Maverick-motorra, és elkészítették a sajátjukat. Van német Kawa, meg kaliforniai, portugál, svéd és belga replika is, mindről több fotót találhatunk az oldalon, sőt, felsorolja a motorra ragasztott matricákat, olyan képekkel, amik alapján mindenki elkészítheti a sajátját, sőt, a Maverick dzsekijén látható felvarrókat is listázza, méretekkel, képpel.

A kellékesek az utolsó simításokat végzik a motorokon. Természetesen nem egyetlen darab volt, kellett tartalék is. Mindkettőt koptatták, de érdekes módon a matricákat nem ugyanúgy nyalták fel rájuk

Az a baj, hogy a sok jó fotó közt nem találtam olyat, ami elég részletesen mutatná meg a 900R-et, pedig én szeretnék látni részletfotókat a motorblokkról, az ülés alatti részről, a futóműről, szóval mindenről. Ezért most az olvasókhoz fordulok: kinek van egy ilyen, mindegy milyen színű, de lehetőség szerint eredeti állapotú Kawasaki 900R Ninjája? Nagy segítség lenne, ha itt, Budapesten vagy vonzáskörzetében találnék egyet, amit körbefotózhatnék. Az építésről a kisautóblogon részletesen beszámolok, akit érdekel, ott majd követheti.

Egy német replika

Könnyen lehet. Ha egy motor tuningját a legendás Erdős Csaba végzi, akkor bizony elszabadulnak a lovak. 

Peti barátom fanatikus testépítés rajongó, aki éppen most a magyar testépítés mekkáját (ez is lesz a neve) jelentő edzőtermet építi a Béke úton. Amikor elmentem megnézni,hogy áll a megalomán terem - amibe gigantikus, világszínvonalú géppark fog kerülni - Peti egy mondatban összegezte a lényeget: olyan edzőtermet akarok, mint a motorom.

Szerencsére a motort is meg tudtam nézni. A Harley Davidson V-Rodjához még nem volt szerencsém, de mindenki tudja róla, hogy a Porsche bevonásával készült modern, vízhűtéses V2-es elég erős gyárilag is: a gyári VRSC név (V-Twin Racing Street Custom) elég beszédes.

Ez az első generációs V-Rod: 1130 köbcentis és 115 lóerős. (Ez volt az a Revolution blokk, aminek a kistesója nemrég mutatkozott be az új Street 750-ben.) Éppen eléggé sportos teljesítményt tud, de aztán jött Csaba bácsi (2:45), és rászerelt egy turbót.

A turbótöltéshez csökkenteni kellett a sűrítési viszonyt, el kellett fokolni a vezérlést, amihez nútokat kellett marni a vezérműlánckerékbe, így effektíve "állítható" lett a vezérlés, már persze szétszedés után állítható. Peti egyébként említette, hogy sajnos rozsdásodik a turbó, ami a jobb láb mellett van belül; hát mondom, van ott egy kis hő azért. Igen - mondta Peti - éjjel tök jól néz ki, ahogy izzik, csak kissé meleg.

A motor beállításához természetes programozható gyújtás is kellett. A "finomhangolás" fékpadon folyt: 0,6 bar turbónyomáson 164 lóerő lett a 115-ből, majd 0,7-en 240. Így folyt tovább a méregetés, ami nem tartott túl sokáig, mert a motor elkezdte elfüstölni a hátsó gumit a fékpadon. Annyira erős lett, hogy a 280-as gumi elforgott a fékpad görgőjén!

Hoztak még spanifert, kegyetlenül lekötözték, de így is csak 300 lóerőig tudtak mérni, mert irdatlan gumifüstölés lett minden próbálkozásból.

Ehhez még van egy nitrószett is a motoron. Az alapban +50 lóerő (persze lehetne azt is húzni), így papíron a motor 350 lóerős. Csaba élből azt mondta, hogy ez a világ legerősebb Harley-ja, és én gyors guglizással nem tudom ezt megcáfolni.

Egyébként a gyári dugó 4000 km után elolvadt, ezért kovácsolt CP Piston dugattyúkat rendeltek hozzá "aranyárban". Elfelejtettem megkérdezni mennyiért, Peti sem emlékszik, de beszédes, hogy a hátsó felni egy milla volt.

A menetteljesítményekről sokat elárul, hogy maga Erdős Csaba is azt állítja, hogy ezen a motoron még ő is félt. Annyit mondott, hogy harmadikban a motor 160-nál gázra kegyetlenül radíroz, miközben emeli az elejét is. Csutka gázt még ő sem mert húzni rajta.

A világ legerősebb V-Rodja most egy szervizre vár és Peti átfényezteti, mert annak idején ez a szín tetszett neki, de ma már másképp gondolja.

Megígérte, hogy ha megvan, vihetem tesztre: már most félek. Akkor majd jobban részletezem az egyedi mart lengővillát meg az olyan apróságokat, hogy a fényezést Sapka készítette. Szerencsére nem csinált belőle cafe racert. 

Kiváló pályaművek érkeztek az Év Végi Hiénára, aminek a feladata és nyereménye igen inspirálónak bizonyult: emlékművet kellett állítani a konyhában fellelhető eszközökből az 1980-as Dakart Vespákkal teljesítő csapatnak, a legjobb pedig megkapja a gyönyörű Vespa kulacsot és a bort, amit nem feltétlenül abból kell meginni. Ki vagyok én, hogy egymagam bíráljam el a művészetet (költői kérdés, kedves troll barátom, pls. ne válaszolj rá), ezért a teljes szerkesztőség beszállt a zsűrizésbe.

Első indulónk meglehetősen minimalista alkotással nevezett, jól ötvözte a különböző anyagokat. A bornyitó a kicsapongó életmódra utal, ahogyan a feles kupakja is, a magyar valóságba viszont vasmarokkal ránt vissza a félig elfogyasztott tömlős sajt, a hó végi éhezések metaforája. A letisztult vonalakat, a minimalizmust a Vespa gyári formatervező osztálya is megsüvegelte volna, de a zsűri kevésnek találta – egyetlen töredékszavazatot sem kapott.

A második indulónk nem tett meg mindent a győzelemért, a felhasznált anyagok, a kreativitás és a kézművesség terén sem kiemelkedő alkotás, mindenesetre komoly márkarajongást feltételez, hogy akad a konyhában két Vespa is.

A hármas számú nevező, akos27 már komolyabban odatette magát. Erős felütéssel kezdi művének prezentációját: "Nincs igazán főzőcskézés itthon, ami látszik a liszt lejárati idejéből". Persze a Pókember erősen konyhaidegen anyag, de a robogó kidolgozása a magas kézműves faktor miatt ezt ellensúlyozza. Persze önmagában ez még kevés lett volna a negyedik helyre, akkor kezdtünk sikongatni, amikor megláttuk a kontextust! Szintén a negyedik helyre értékelte a zsűri holysmoke alkotását. A rideg fém és a parafa találkozása megidézi a hideg-meleg ellentétet, finom utalás a Vespák hűs acéljának összecsapására a sivatag forróságával. Elismerésünk a kidolgozott első futóműért!

Gelli komoly olaszsággal állt bele a versenybe, autentikus alapanyagból alkotott. Sajnos a kollégák nem látták meg benne a lehetőséget. Kézművesség kevés van benne, inkább a kombinációs képesség uralja az alkotást, részleteiben viszont kidolgozatlan.

Bobeszk komplett jelenetet ábrázolt, az 1980-as Dakar befutóját elevenítette meg a konyhában. Sajnos sem részleteiben, sem összhatásban nem ütött akkorát, de szemétség lenne a részünkről, ha nem dicsérnénk meg, hiszen senki más nem vállalt be ekkora konyhai disznóólat.

És akkor jöjjenek a dobogós helyezések, ám az antik olimpiákhoz hasonlóan csak az elsőt díjaztuk.

Edd China szinte az utolsó pillanatig rejtegette remekművét, leadandó dolgozatokhoz hasonlóan a határidő előtt tíz perccel érkezett meg hozzánk. "Nekem a kilences, a kocsonyába öntött afrikai kaland a mindentvivő" – érvelt Sipos úr, Csikós viszont a mű két dimenziósságát kritizálta. A felhasznált szezonális alapanyagok tökéletes összhangot alkotnak, a zöld-fehér-piros tésztával kirakott olasz zászló és a stilizált robogó tökéletes kompozíciós egységet alkot a fekete kontinens körvonalával. Egyedül az 1980-as évet idéző, bizonytalan eredetű kockák okoznak diszharmóniát. A bronzérem viszont így is jár neki.

Az ezüstöt Czipó Beáta csípte meg, pályaművének rendkívül magas kézműves faktora lenyűgözte a zsűrit. Bár anyagválasztása egyszerű – krumpli, liszt, fogpiszkáló – tekintsük ezt átgondolt minimalizmusnak. Lendvai Zsolti szerint egyértelműen ennek kellett volna nyernie, Csikós is elismerte, hogy ügyes szobrászmunka. Technikailag mindenképpen a legjobb pályamű, alaphelyzetben simán nyerte volna a kihívást. Vérzik is a szívünk érte, de nem tudjuk kellően jutalmazni.

Végül következzen a győztes: ejjmár! rendkívül komplex alkotása nem csak a pályázat kiírásának felel meg tökéletesen, de az alkotási körülményekre, a karácsony után folytatódó, brutális zabálásra is szúrófénnyel világít rá.
"Az első kerék nyers krumplikarika, burkolata és a trepni mézeskalács, első idom hókifliből, kormány hámozott sárgarépából, a lámpa pedig kolbászkarikából. Hátsó idom félig megevett diós bejgli, hátsó kerék fél citromkarika és felhívnám a figyelmet az eredeti bőrből készült ülésre" – hangzik a művész prezentációja.
Csikós Zsolt, COTY zsűritag gyakorlott értékelő, egyetlen mondatban foglalja össze mindazt, amit az Élet és Irodalom húszflekkes megacikkben fejtegetne: "Nekem a prímet ez viszi a maga vulgáris célratörő konyhaizmusában. Kolbász, harapott bejgli, felismerhető Vespa-forma, oázis a pohárból - zseniális."

Gratulálunk, ejjmár!-nak, munkájáért jár az értékes konc.

A malajziai Cub Prix névre keresztelt bajnokságban 115-135 köbcentis körváltós motorok indulnak, a résztvevők pedig nagyon elszántnak tűnnek – pedig vezetési tudásuk szemmel láthatóan nagyon messze van a MotoGP menőitől. Ami viszont hiányzik, azt baromságba hajló bátorsággal pótolják.

Gondolom nem kell senkire orvost hívni a meglepetés okozta sokkra: ahol ez a felállás, ott hatalmas pofáraesések várhatóak. A helyzetet súlyosbítja, hogy egy bolyban mennek, és a pálya mellett nincs értékelhető bukótér. Na, ezekből az esésekből készült remek válogatás.

Érdekesség, hogy a videón legtöbbször a hátsó kerék megy el vadászni – ráadásul olyan látványosan, hogy még Lázár János is irigykedni kezd. Gondolkodtam is a magyarázaton, hogy miért történhet ez. Az egyik teóriám, hogy ezeknek a kis pöcsköszörűknek egyszerűen ilyen a geometriája. Talán ha jobban hátra terhelnének, vagy alacsonyabbra veszik a hátsó kerékben a nyomást, az változtatna valamennyit, de el kell fogadni, hogy aki Innovával vadul, az könnyen így jár.

A másik lehetséges magyarázatom szerint a röpsúlyos automata kuplungra vezethetők vissza ezek a látványos highside esések. Mert aki ilyen tempót megy ezekkel, az nem annyira hülye, hogy megzavarja a körváltó fordított sematikája (lefelé taposva vált fel, négyes után üres jön, onnan megint egy-kettő-három-négy). Tehát arról van szó, hogy nincs kuplungkar, emiatt ha kigyorsításkor kitör a hátsó kerék, nincs mit tenni ott kell tartani a gázt, és hátha kiadja – kuplunggal nem tud belefesteni a motoros.