Kiváló pályaművek érkeztek az Év Végi Hiénára, aminek a feladata és nyereménye igen inspirálónak bizonyult: emlékművet kellett állítani a konyhában fellelhető eszközökből az 1980-as Dakart Vespákkal teljesítő csapatnak, a legjobb pedig megkapja a gyönyörű Vespa kulacsot és a bort, amit nem feltétlenül abból kell meginni. Ki vagyok én, hogy egymagam bíráljam el a művészetet (költői kérdés, kedves troll barátom, pls. ne válaszolj rá), ezért a teljes szerkesztőség beszállt a zsűrizésbe.
Első indulónk meglehetősen minimalista alkotással nevezett, jól ötvözte a különböző anyagokat. A bornyitó a kicsapongó életmódra utal, ahogyan a feles kupakja is, a magyar valóságba viszont vasmarokkal ránt vissza a félig elfogyasztott tömlős sajt, a hó végi éhezések metaforája. A letisztult vonalakat, a minimalizmust a Vespa gyári formatervező osztálya is megsüvegelte volna, de a zsűri kevésnek találta – egyetlen töredékszavazatot sem kapott.
A második indulónk nem tett meg mindent a győzelemért, a felhasznált anyagok, a kreativitás és a kézművesség terén sem kiemelkedő alkotás, mindenesetre komoly márkarajongást feltételez, hogy akad a konyhában két Vespa is.
A hármas számú nevező, akos27 már komolyabban odatette magát. Erős felütéssel kezdi művének prezentációját: "Nincs igazán főzőcskézés itthon, ami látszik a liszt lejárati idejéből". Persze a Pókember erősen konyhaidegen anyag, de a robogó kidolgozása a magas kézműves faktor miatt ezt ellensúlyozza. Persze önmagában ez még kevés lett volna a negyedik helyre, akkor kezdtünk sikongatni, amikor megláttuk a kontextust! Szintén a negyedik helyre értékelte a zsűri holysmoke alkotását. A rideg fém és a parafa találkozása megidézi a hideg-meleg ellentétet, finom utalás a Vespák hűs acéljának összecsapására a sivatag forróságával. Elismerésünk a kidolgozott első futóműért!
Gelli komoly olaszsággal állt bele a versenybe, autentikus alapanyagból alkotott. Sajnos a kollégák nem látták meg benne a lehetőséget. Kézművesség kevés van benne, inkább a kombinációs képesség uralja az alkotást, részleteiben viszont kidolgozatlan.
Bobeszk komplett jelenetet ábrázolt, az 1980-as Dakar befutóját elevenítette meg a konyhában. Sajnos sem részleteiben, sem összhatásban nem ütött akkorát, de szemétség lenne a részünkről, ha nem dicsérnénk meg, hiszen senki más nem vállalt be ekkora konyhai disznóólat.
És akkor jöjjenek a dobogós helyezések, ám az antik olimpiákhoz hasonlóan csak az elsőt díjaztuk.
Edd China szinte az utolsó pillanatig rejtegette remekművét, leadandó dolgozatokhoz hasonlóan a határidő előtt tíz perccel érkezett meg hozzánk. "Nekem a kilences, a kocsonyába öntött afrikai kaland a mindentvivő" – érvelt Sipos úr, Csikós viszont a mű két dimenziósságát kritizálta. A felhasznált szezonális alapanyagok tökéletes összhangot alkotnak, a zöld-fehér-piros tésztával kirakott olasz zászló és a stilizált robogó tökéletes kompozíciós egységet alkot a fekete kontinens körvonalával. Egyedül az 1980-as évet idéző, bizonytalan eredetű kockák okoznak diszharmóniát. A bronzérem viszont így is jár neki.
Az ezüstöt Czipó Beáta csípte meg, pályaművének rendkívül magas kézműves faktora lenyűgözte a zsűrit. Bár anyagválasztása egyszerű – krumpli, liszt, fogpiszkáló – tekintsük ezt átgondolt minimalizmusnak. Lendvai Zsolti szerint egyértelműen ennek kellett volna nyernie, Csikós is elismerte, hogy ügyes szobrászmunka. Technikailag mindenképpen a legjobb pályamű, alaphelyzetben simán nyerte volna a kihívást. Vérzik is a szívünk érte, de nem tudjuk kellően jutalmazni.
Végül következzen a győztes: ejjmár! rendkívül komplex alkotása nem csak a pályázat kiírásának felel meg tökéletesen, de az alkotási körülményekre, a karácsony után folytatódó, brutális zabálásra is szúrófénnyel világít rá.
"Az első kerék nyers krumplikarika, burkolata és a trepni mézeskalács, első idom hókifliből, kormány hámozott sárgarépából, a lámpa pedig kolbászkarikából. Hátsó idom félig megevett diós bejgli, hátsó kerék fél citromkarika és felhívnám a figyelmet az eredeti bőrből készült ülésre" – hangzik a művész prezentációja.
Csikós Zsolt, COTY zsűritag gyakorlott értékelő, egyetlen mondatban foglalja össze mindazt, amit az Élet és Irodalom húszflekkes megacikkben fejtegetne: "Nekem a prímet ez viszi a maga vulgáris célratörő konyhaizmusában. Kolbász, harapott bejgli, felismerhető Vespa-forma, oázis a pohárból - zseniális."
Gratulálunk, ejjmár!-nak, munkájáért jár az értékes konc.
