Hogy elkerüljem a Szentendrei út nyüzsgését, néha a Filatorigát felől rövidítek. Szeretek arra járni, szívesen bogarászom a folyamatosan frissülő graffitiket – pompás szabadtéri tárlata ez az utcai művészeknek.

Hogy kerül a Sebesség oltárára a graffiti? Véletlenül, hisz egy friss munka nélkül sosem keveredett volna a két szubkultúra. Az egyik falra óriási kanyarodó motorost festettek – szerintem zseniális, kéne egy ilyen az irodába is.

Fotózás közben felmerült bennem, miért hívják ezt Filatorigátnak? Amíg agyaltam, halk purrogást hallottam, nézem, egy közeledő bicajból jön. Hoppá, egy Dongó, gondoltam, de ahogy befordult, elálmélkodtam. A kerékpárt csuklósan rögzített farmotor tolta, pont úgy, mint a tolócsuklós Ikarus buszokon. Ilyet még nem láttam, sőt, az internetet gyorsan elolvasva sem láttam nyomát – lehet, hogy házi gyártmány? 

Elektromosból mintha hasonló lenne Dőry Zsófia e-Scartja, de az sokkal zöldebb valami. Benzinesből még nem láttam ilyet – ha valaki tudja, mi ez, ne legyen rest kommentelni. (Közben kiderült, ez egy bike pusher, feltehetőleg nem bolti vétel, hanem ügyes háztáji termék. A kérdés, hogy milyen szabályok vonatkoznak rá - legális ez egyáltalán?)

Ha már a guglin nyomoztam, megwikiztem a Filatorigátat is. Kiderült, korábban Filatoridűlő néven ismerték. II. József uralkodása alatt, 1780-ban az olasz Zanesi Bertalan selyemcérnázó üzemet (olaszul Filatori) hozott itt létre. Kilenc év után tönkrement, de ez nem gátolta meg a helyieket, hogy a környéket később németül Filatori Felden néven emlegessék.