„Irány India!” – kurjantotta jawás barátom a telefonba. Azt hittem, Colombus-trippen van, esetleg extrém túrát tervez. Össze-vissza makogott, komolyan úgy hallatszott, hogy csatlakozzak hozzá és motorozzunk oda, bodros kék füstöt hagyva magunk után.

Nagy nehezen összerakta magát verbálisan, és én is megnyugodtam; nem kell elhagynom Európát az ötvenkét éves motorral. Azonnal számítógéphez akart küldeni, hogy bediktáljon valami webcímet – komolyan, percekig tartott meggyőzni, hogy inkább küldje át mailben.

Sejtettem, hogy valami jawás ügy lehet lelkesedése mögött. Gyanítottam, hogy az ázsiai mutációhoz, a Yezdihez lehet köze. A linkre kattintva a várt mosoly helyett megdöbbentem.

Az Ideal Jawa India Ltd. 1960-ban alakult. Szlogenjük az Örök motor, örök érték volt: ennek szellemében kezdték el összerakni az időtlen kétütemű gépeket. Egy évvel később már működtek is a gyártósorok: 1985-ig dinamikusan, növekvő példányszámban készültek a 350-esek.

A legenda szerint a Yezdi név úgy született, hogy kiküldött týneci mérnökök az első kint elkészült gépet közösen indították be, majd a purrogó kéthengeresen lelkendezve azt kiabálták csehül, hogy „Jezdí”, vagyis mozog, utazik. Ez volt a becenév, majd ’68 után márkanévvé változott. Az indiaiak nagyon megszerették az egyszerű, könnyen karbantartható gépet – a mai napig rengeteggel találkozni kint.

A linkre kattintva a pusztulás képeit találtam. Nem voltak újak, a leírás szerint 2002-ben készültek, amikor a haldokló gyár gazdát cserélt. Elszomorító látvány: nem csupán a raklap egyszerűségű 350-esek fetrengtek szétdobálva, hanem olyan kincsek is, mint a CZ Walter négyütemű versenymotorja. Hogy a pokolba került az oda, és miért volt ott? Hol van most? Mit csinálnak vele?

Ugyanezek a kérdéseim a Libeňák féle „Kombájn” terepmotorral kapcsolatban, a Bizon prototípussal, az 559-es katonaival, de aggódva fedezek föl a koszban egy nyolcvanas évek eleji 250-es krosszot is. Hegyekben állnak az alkatrészek, kormányok, keréktárcsák, mind új. A beépítendő blokkok a földön sorakoznak, a krómozásra váró kipufogók kupacban állnak az udvaron.

Nem úgy néz ki a gyár, mint amit tíz perce hagytak ott – motorszerető emberként, Jawa tulajdonosként legörbül a szám, hogy nem lehettem ott, nem szanálhattam, nem menthettem meg azt a néhány, a sok átlagos Yezdi közé kevert eredeti csehszlovák sportritkaságot. Nagyon fáj.