Ugye említettem már, hogy az Erzberg Rodeo a világ talán legnehezebb és legőrültebb motorversenye? Ha nem, akkor ezek a képek biztosan alátámasztják állításomat. A merevlemezt takarítva bukkantam rá az életet élvező és mulatni tudó versenyző képeire – nincs szívem kitörölni, ezt látni kell másnak is.

A szombat esti mulatságon készültek a fotók, akkor már nyilvánosak voltak a részeredmények, mindenki tudta, bejutott-e a döntőbe, vagy sem. Aki nem, az inni kezdett, társaival és a szurkolókkal együtt döntötte magába a Zehn kleine Jägermeistert. Vagy huszat.

A hegyek között visszhangzottak a kurjantások, az árokban részeg helyi muffokkal fetrengtek a kapatos sportolók. Üvöltött a zene – ez a szombat esti láz Erzbegben. Abban a pillanatban, ahogy a kraut technót felváltotta a helyi bányászzenekar, valaki futva indult meg a színpad felé: akármennyire is próbálták társai visszafogni az enduróst, nem hagyta magát.

Egy izzadva kábuló lánytól elvette a műanyag trombitát, majd beült a fúvósok közé. Fújta, fújta; mégsem haragudott rá senki. A bánya tetejére felhúzott sátor nem a filharmónia – a hegyen sok minden megengedett. A karmester néha beintett neki is, a nézők tapsoltak, és őszintén kívánták: legyen a zene mindenkié.