Épp most tavasszal panaszkodtam valakinek, milyen nehéz összehozni egy rendes, többnapos túrát. A szűk keresztmetszet a megfelelő társaság. Van, akit gyalog nagyon bírok, de nem vagyok hajlandó vele motorozni, mert túrán képtelen tartani a formációt, ugyanakkor olyanokat csinál, hogy ha például egy néni nem szedi elég fürgén a lábait a zebrán, ráfüstöli a gumit. Kell ez nekem? Nem.

Ennyi emberrel még lehet konvojban motorozni

Van aztán, akivel megint jó lenne motorozni, csak neki annyi a túra, hogy autópályán ledöngetünk a horvát tengerpartra, három napon át meresztjük a seggünket a parton, majd autópályán vissza. Vannak, akikkel minden stimmelne, de nem érnek rá, megbetegszenek, elromlik a motorjuk, nem beszélve arról, hogy nem árt nagyjából hasonló karakterű motorokkal túrázni, hogy mindenkinek jó legyen. Nekem legalábbis már tavaly sem jött össze.

Aztán kaptam egy meghívót Debrecenből, BMW-s Pista azt írja, menjek velük Erdélybe öt napos túrára, csak válasszam ki a turnust. Szerda-csütörtök-péntek-szombat-vasárnap, négy éjszaka, öt nap, reggeli-vacsora, 48 ezer forint, a túravezető motorozik elöl, a másik túravezető zár, őrzött parkoló. Túl szép volt, hogy igaz legyen, stoppoltam az első időpontot. Még a telefonban óvatosan érdeklődtem Istvánnál, normális-e a társaság, de elég gyorsan megnyugtatott, hogy motorozni járnak Erdélybe, nem visszafoglalni.

Kicsit sok itt a túraenduro - nem véletlenül

Ha valaki nem debreceni, egy nagy baj van Erdéllyel: rámegy egy nap, mire olyan helyre érünk, ahol jó motorozni. Már a Budapest-Debrecen három óra is kemény, mert bár a 4-es úton lehet haladni, de szörnyen unalmas. Aztán egyet aludtam egy debreceni panzióban, hiszen különben reggel 6-kor kellett volna Pestről elrugaszkodnom, hogy elérjem a túrakezdést reggel 9-kor egy debreceni MOL kútnál.

Istennek hála egy nagyobb kontingens az utolsó pillanatban visszamondta a részvételt, így a két túravezetővel együtt nyolcan vagyunk, ami nekem a csapatos motorozásra kicsit már önmagában is sok. Szerintem az ideális túralétszám a 3-4 motor, mert már jól látszunk, de nem nyúlunk el túl hosszan – mi is tudunk előzni, meg minket is tudnak mások. Az emot.hu viszont gyakran dolgozik 15-20-as létszámokkal, ami szerintük nem gáz. Biztos úgy van, én azért örültem a nyolcnak. (Gumis Rudi a Transalppal Apeh-ellenőrzés miatt a második nap csatlakozott.) 

Pihenő a Békás-szorosban

Tetszett, hogy a program nincs kőbe vésve, tehát a vacsoránál vagy a reggelinél meg lehet beszélni, ki mit akar látni, belefér-e pár kilométernyi borzalmas útminőség, illetve kihagyjuk-e a Békás-szorost, mert az már mindenkinek a könyökén jön ki. Erzsike például, a hajdúhadházi bababoltos egyik este be is jelentette, hogy neki másnap passzív pihenésre van szüksége, úgyhogy délelőtt heverészett a pasijával és csak délután gurultak el a Gyilkos-tóhoz, önállóan.

Nem reprezentatív a minta, és csak nyolcan voltunk, de én szeretek abban hinni, hogy lassan kihal az a generáció, amelyikben ha random eresztenek össze nyolc embert egy erdélyi fogadóban, garantáltan összevesznek a politikán. Istennek hála nem nagyon került szóba politika, és ha igen, nagyjából csak annyira, hogy tele vele a tökünk, és ez így is van rendjén: motoros túrán a motorokkal kapcsolatban kell egymás vérét szívni. Valahogy mindenkinek - nekem legalábbis - a BMW-seknek való beszólogatás jön be a legjobban. 

A Békás-tó gátja

Alap a szar Yamaha, az igénytelen V-Strom, a béna Varadero, a szódával elmegy-TransAlp, meg a többiek. A lényeg, hogy a reggeli startnál mindig őszinte csodálkozással nézzünk a másik motorjára, hogy nahát, mégis beindult?

Nem érdektelen jelenség, hogy a debreceni és környékbeli túrázók már szinte kizárólag túraendurókkal jönnek, mert nekik Erdély van közel, de az utak más motornak még mindig elég rosszak. Csikós Jani például cruiserezett, aztán feladta, és inkább egy kis gépészkedéssel egy meglepően cruiseres élményt adó ültetett Varaderót állított elő. Gumis Rudi pedig, aki májusban bezárja a gumisműhelyt, és egész nyáron motorozik, a Yamaha FJR 1300 mellé vett egy Honda TransAlpot, kifejezetten az erdélyi motorozáshoz, mert próbálkozott itt a Yamahával, de azt civilizált utakra találták ki, itt meg néha kegyelemért zokog a futómű. 

A Gyilkos-tó híres fatönkjei

Az én XJR-em magyar út-viszonylatban kifejezetten kényelmes, inkább már a plötty kategóriába tartozó futóművön gurul, de a magyar utak még mindig sokkal jobbak, mint az erdélyiek egy része. És ez már csak olyan dolog, hogy hiába az 1300 kilométer sima aszfalt, ha kérdik, milyen volt az út, csak az az átkozott 30 kilométernyi halálmenet jut eszembe. Na jó, meg persze a sok órányi tökéletes szerpentin.

A honlapon az alábbi fakultatív programokat ajánlják: 

- disznóvágás

- birkavágás

- gyalogtúra

- lovaglás

- túralovaglás

- quadozás

- szekértúra

- esztena látogatás -kóstolóval

- csónakázás

- stb. 

Mustáros miccs - bárhol, bármikor!

A gyakorlatban, mármint a helyszínen nem tapasztaltam, hogy bárkinek is birkavágást ajánlgattak volna, mint fakultatív program. Voltak viszont olyan lehetőségek, hogy még durvább utak, esetleg erdei ösvények, de ezt az én, meg a Bababoltos Erzsike (Fazer 1000) kedvéért elvetették.

A kelet kipipálva, most már csak a maradék három égtájhoz kéne egy-egy hasonló szervezőcsapat: észak, mint Szlovákia-Lengyelország, nyugat, mint Ausztria-Svájc-Németország, és dél; Horvátország, Szlovénia és Olaszország irányában. Tud valaki ilyet?