Egyszer csak beszoptam én is. Világ életemben fostam, hogy egyszer majd félretankolok, ezért nem is hagyom pl., hogy benzinkutas tankoljon az autómba, a tesztautóba, a motoromba, a tesztmotorba – bármibe. Minden tankolásnál végigmantrázom, hogy benzin, dízel, megnézem a feliratot a betöltő nyíláson, mint egy igazi debil.
A múlt hét nagyobbik részét egy szervezett motorostúra keretében Erdélyben töltöttem (erről majd részletesebben is beszámolok, mert érdekes az üzleti modell), és hazafelé utolsó romániai tankolásként Bánffyhunyadon (Huedin) kanyarodtam be egy Lukoil kútra. Nem sikerült eltalálni a megfelelő kútoszlopot: csak 98-as és dízel volt. Nézegettem, áttoljam-e a szemköztihez, aztán arra gondoltam, az már a szarrágás minősített esete volna, és miért ne kaphatna néha kicsivel nagyobb oktánszámot. Persze elmantráztam, hogy zöld pisztoly, nem fekete, és töltés közben kicsit ki is húztam a végét, hogy lássam a befelé csobogó sugarat: zöld! Nahát, itt zöldre festik a 98-as benzint? Bár tőlem úgy színezik, ahogy akarják, lényeg, hogy ne az a barnásvörös legyen, amilyenre a gázolajat szokták.
Azt is nézegettem, mi lehet a 98-as fölé írva románul, de nem tudtam rájönni. Fizettem, távoztunk, egyből furcsán járt. Száz méter után rádudáltam BMW-s Pistára, álljon már meg, ezt hallgassa! A hallgatás hagyján is, de álló túráztatásnál döbbenetes füst jött a kipufogóból.
Vissza a kútra, magyar nő és román kutas srác, aki románoktól szokatlan lelkesedéssel birkózott a magyarral. Igen, dízelt tankoltam, hiszen rajta van a blokkon a nevemmel együtt (kártyával fizettem). Sőt, mondja a srác, videón is meg tudja mutatni. És itt követtem el a hibát: nem kértem a videót, hiszen nyilván a feketével tankoltam, ha egyszer dízel ment bele. Viszont azért bánom utólag, mert egyszerűen nincs meg a fejemben a látvány, hogy a fekete pisztolyt belenyomom a Yamahába és meghúzom a ravaszt.
A srác adott egy csövet meg egy bödönt – fogalmunk se volt, hogyan kéne egy XJR-ből leereszteni a benzint. Régen szívtam már benzint, és az nyilván nagyobb keresztmetszetű cső volt, mert nagyobb tüdőigényre emlékeztem: az első szívásra nagy mennyiségű gázolaj szaladt a torkomba, amiből reflexszerűen nyeltem is egy kicsit. Kiváló borzalom.
Aztán vettem egy injektortisztítót és megtankoltam 95-össel – a szívás helyszínéhez az volt közelebb. Érdekes, hogy ez a gumicsöves leszívás a legkevésbé sem szakszerű, de legalábbis nem lehet teljes ürítés, az XJR mégis szépen beindult, és a maradék 300 kilométert úgy nyomta le, mintha mi sem történt volna. Én viszont kihasználtam, hogy a Schubert C2 bukósisak állrésze felhajtható, és sokáig köpködtem menet közben, de még Dabas térségében is dízelszagúakat böfögtem. És az este tíz körül rágcsált banáncsipsz is kihozott a fogaim közül annyit, hogy gázolajszagút leheljek. Eddig is gyűlöltem a dízelt.
