Rossi csak egy van, gondolnánk, de nem: a motoros szakma kettőt is jegyez. Valentino nálunk is ismert, hisz minden idők egyik legsikeresebb versenyzője, de Robertót inkább a customok szerelmesei emlegetik: az olasz motorépítő finom stílusa közismert.

Legújabb építése a Harley-Davidson Softail Cross Bones (FLSTSB) modellen alapul – ez egy Springer villás, régies motorkerékpár, amellyel az negyvenes éveket idézte meg az 1903 óta tevékenykedő amerikai gyártó. Az olasz ízlés természetesen nem rontott rajta, sőt: a Redhot Bones akár gyári modell is lehetne, ha elég bátrak lennének Milwaukee-ban.

A 130-as első kerék maradt, de a 200-as hátsónak mennie kellett; a túl széles abroncs nem illett a régies géphez. A 17×6-os felni helyett 16-osat tett be, amelyre klasszikus mintájú Firestone ANS gumit húzott – a módosításnak hála, elöl-hátul megegyező abroncsokon gurul a Bones.

Módosította a barokkos sárhányókat, így letisztultabb lett az összkép. Az ülésidom egyben a felverődő koszt is felfogja – fémlemezből alakította ki, amelyre igazi luxusterméket kapcsolt: a bordó bőrt a Connolly Luxury Leathergoods Limitedtől, a Rolls Royce beszállítójától vásárolta.

Az eredeti üzemanyagtankot lecserélte Rossi: a HD Sportster Forty-Eight benzinpumpával szerelt 8 literesét tette fel a léghűtéses V2-es fölé. A tartály festéséhez az 1972 H-D XRTT dirt track versenymotor adott ihletet. A munkára a két, egymásmellé vezetett halfarkas kipufogó tette fel a koronát – a Redhot Bones jól sikerült, ízléses és motorozható custom lett.