Szabó Zsolti nem egyszerű szerkezet. Egyrészt erősember, vágod, kőgolyókat emelget, vaskoffert cipel, rönköt nyom, 400 kilós lengősúllyal rohangál, ilyesmi. Másrészt erőemelő, ami egy másik műfaj, ott rendes súlyzókkal fekvenyomni, guggolni és felhúzni kell. Hogy ez utóbbit miért hívják amerikaiul deadliftnek, azt akkor érted meg, ha laza 200 kilóval kipróbálod.
De Zsolti lelkét nem ezek a dolgok határozzák meg, hanem a számtalan anekdotába illő sztori, hogy mindenkinek leszakítja valamijét, aki vele edz: bicepszét, lábát, kisagyát. Évek óta ismerem, többször forgattam vele, de azt az apróságot elfelejtette megemlíteni, hogy veterán motorokat gyűjt.
Na de most, egy kis Conan-körözés után ellátogattam hozzá, hogy megnézzem, mit rejt egy erősember garázsa. A kapu előtt rögtön egy CBR 1100XX fogadott. Ez nem illett a képbe, de ez a "biznisz" része: eredeti jobbkormányos angol motor, még forgalomba helyezés előtt. Balkormányosra alakítani könnyű az ilyet: csak az út európai oldalán kell közlekedni és kész.
Kicsit beljebb egy GPZ 550 fogadott, amit Zsolti Mad Maxnek hív, egy kis költői túlzással, hiszen a GPZ-k azért picivel a film bemutatása után jelentek meg. (És ez cseppet sem olyan durva, mint hogy kies hazánkban a film miatt valami paraszt Max-körnek nevezte el a burnoutot.) Valójában a Mad Maxben KZ1000-es és Z900-as és KZ 900-as Kawák voltak, a klasszikus sokküllős alukerék ez utóbbira hasonlít.
A motor nem túl rossz, de esztétikailag nem is jó állapotú, erősen ráéférne egy atomjaira bontást követő homokfúvás-szinterezés-fényezés program, de a blokk meglepően mentes az ilyen korú Kawasakikra jellemző zörejektől. A primerlánc sem csapkod, pedig az nem ritka jelenség, de cserébe az alkatrész nagyon drága. Már a kilencvenes évek közepén, az egyetlen Kawám megvásárlásakor is a motor értékékével vetekedő tétel volt.
Na de ez még semmi: hátul, a garázsban vannak a valódi kincsek.
A Simson Suhl jól érzi magát a náci rohamsisakok, bajonettek és ÁVO-s bőrkabárok alkotta társaságban. Én nem gondoltam, hogy beindul, de mindenféle szerelés nélkül, némi noszogatásra bepöccent. Nekem úgy tűnik, ez egy SR2E, amit 1964-ig gyártottak.
Szép állapotú, de nem csilivili Csepel - Zsolti szerint önmagukban az ülések egy vagyont érnek, beszerezni horror.
Az MZ Trophy-t nem kell bemutatni. Ilyen állapotban vette, a felújítás még a jövő zenéje. Nem utolsó szempont az, hogy rendszámos-papíros.
Romet, Komár moped és Kisromet egy csokorban.
A Riga 12? 16? 22? Fene tudja, de felújított, szép állapotú. Ezt még mi is láttuk újkorában.
Pár apró különbséget rejtettünk el a képen. A két MZ 250/1 nem teljesen ugyanaz.
Valaki, egy minden bizonnyal igen kattant illető nemhogy Cagiva futóművet tett bele, hanem lereszelte a hűtőbordákat és vízhűtésesre alakította.
Kegyetlen nagy meló lehetett, cserébe azért, hogy Zsolti szerint menetteljesítményben semmi különbség. A motiváció valószínűleg a villantás lehetett. A nyolcvanas években még ezt a munkát is egyszerűbb volt véghez vinni, mint megszerezni egy "nyugati" motort.
Az első futómű Cagiva, a hátsó felni eredetével nem erőlködnék.
Nem szép, de különleges. Ha az ízlés előtt nem is, de le a kalappal az elszántság és a műszaki rátermettség előtt.
Bobberré alakított P-10-es.
Zsolti visszaalakítaná, szerintem kár lenne.
Még volt egy, amit elfelejtettem lefényképezni, igaz nem voltak bent a kerekei és fent áltt egy munkapadon. Éppen most jöttek meg a krómozott alkatrészek. Zsolti Kecskeméten krómoztat, ami nem rossz ahhoz képest, hogy Debrecen környékén vagyunk.
Az itt látható darabok nem profi restautároré, csak egy motorokat és nehéz vasakat egyaránt szerető emberé. Nagyjából mind rendszámosak, ami a mai világban nagy szó. Remélem legközelebb kis is tudom próbálni némelyiket.
