Szerkesztőségünkben gyakori vita, hogy melyik volt a legszebb kétütemű? A választás nehéz, de magam részéről a kéthengeresek felé hajlok. Olyanok jutnak eszembe, mint az Ossa Yankee, amely a spanyolok amerikai exportra készített, rendkívül arányos motorja volt.
Azonban ha lemegyek alfába, rögtön a Suzuki T500 ugrik be. A típus 1968-ban jelent meg, egyike volt az első, igazán sikeres és megbízható kétüteműeknek. Cobra néven debütált, formáját még a hatvanas évek szülte. Egy évvel később jött a ráncfelvarrás, Titan néven, jóval dögösebb külsővel tért vissza. A 157 kilós testet könnyedén mozgatta a 47 lóerős blokk.
A Suzuki 1975-ig tartotta programban annak ellenére, hogy vele párhuzamosan már létezett a háromhengeres GT család. Sőt, miután a T-széria megszűnt, egyes piacokon GT500 néven forgalmazták a háromhengeres 550-es mellett. Sokan ezt tartják a világ legjobb kétüteműjének, hisz erős, jól vezethető és aránylag takarékos is.
A kézzel váltós kép eredetét nem ismerem, időről időre felbukkan valamelyik kattant kétüteműs blogon. Mindig megbámulom, annyira szép, ahogy a vezető inkább a kormányt engedi el, mintsem feladja áramvonalas testhelyzetét.
Eddig csupán egy Titant láttam szemtől szembe, 800 eurót kértek érte. Nálam csak 500 volt, de bízom benne, hogy egyszer még látok egyet. Az én szememben ez a legjobb café racer alap. Valami ilyesmi – dögös, ugye?