A Pannonia P12 az utolsó sorozatgyártású magyar egyhengeres volt. 1973-ban jelent meg, a kőkorszaki T5 és a P10 modellt váltotta le. Műszakilag ez sem lett lényegesen modernebb, viszont körvonalai és festése divatosabbá tette.

Gazdája szándékosan nem restaurálta csillogó, preparált géppé – gyakran használja, és nem csupán karbantartja, hanem műszakilag is olyan tökéletessé tette, amilyen a magyar motor sosem volt. Bervas néven ismert olvasónk egyetemi tanár, tervező – aki olvasta a gépéről korábban írt cikkünket, tudja, hogy mennyi munkájába került, míg narancssárga P12-ese ennyire használhatóvá vált.

Optimalizált kialakítású főtengelyt tervezett. Az eredeti 7,2 kilós alkatrész helyett 5,2 kilóra csökkentett, furatolt majd parafával tömített darabot szerelt be. A gépben levő négygangos váltóról már a teszt alatt elmondta: hamarosan átadja helyét egy saját konstrukciójú ötfokozatúnak.

Érthető az igyekezet, a gyári váltó az egyhengeres Pannoniák egyik leggyöngébb pontja; a gonddal szinte az összes modellt megverte az Isten. Aki lábazott már vele, tudja, hogy kettesből hármasba, hármasból kettesbe óriási recsegéssel kapcsol át. Balázs Vitya legalább hatszáz hajszálat hullatott el, hisz az övéből a kettes úgy ahogy volt disszidált. A két említett fokozat bordás kapcsolású, az egyes és négyes viszont körmös rendszerű. 1960-tól az üres van legalul, az összes többi fölfele; a magyar mérnökök nem díjazták a hagyományosan elfogadott egy le, többi föl sémát.

Élénken emlékeztem rá, hogy mennyire virgonckodott már a korábbi teszt alkalmával is, tényleg jó volt a motorozás vele, kisebb kompromisszumokkal simán alkalmas volt a mindennapi közlekedésre. Az új váltóval még jobb lett – érezhetően megdagadt a teljesítménygörbe. Igazán Csikós lepődött meg, vigyorogva, lelkendezve szállt le a gépről. Elmondta, hogy még nem találkozott ennyire stramm Pannoniával – mind technikailag, mind vezethetőség szempontjából csodálatos a gép állapota.

Ami furcsa volt, az erős mechanikai zaj. Mint megtudtuk, a felkért gépműhely rossz minőségben gyártotta le a fogaskerekeket, ez adja a csörgő hangot. A váltáson ezt nem lehetett érezni – minden fokozatot szépen, pontosan bevett. Csak arra érdemes figyelni, hogy ne túl gyorsan, sportosan gangoljunk. Ez egy nyugodt motor, úgy is kell kezelni.

Az iroda előtti tesztkörön szerencsére velünk volt egy videórögzítős fényképezőgép is, így fel tudtuk venni Bervast, amikor elárulta az egyedi műhelytitkokat. Érdemes rá figyelni, hisz tudása páratlan – ha valakinek nagyon kell, fél millióért akár még egy ilyet képes legyártani.

Nincs ennyi pénzze, de valami Pancsisat azért szeretne? Most ajándékot nyerhet! A keddi új Pannonia várpalotai bemutatóján kaptuk sajtóajándékként ezt a fehér, XXL-es férfipólót és a hozzá tartozó kistáskát.

Az első olvasó, aki pontosan, a csíkozást sem feledve felsorolja, hogy milyen gyári színkombinációkban gyártották a P12 modellt, megnyeri a két ajándékot!