Biztonsági szintje becsukva megegyezik a hagyományos zárt sisakokéval

Láttak már feledékeny barmot? Ha nem, képzeljenek el engem, és nyugodtan hozzanak fel gyermekeik előtt intő példaként: így jár, aki szétszórt, így jár, aki nem figyel. Csak saját magamat hibáztathatom, hogy kidobtam egy valag pénzt – elvesztettem a sisakomat, gyomrában a kesztyűvel és a vesekötővel.

Volt egy fekete Suomym. Nem volt bóvli, nem volt nóném kínai fröccsöntés, ennek ellenére félresikerült egy jószágnak tartottam. Felnyitható állrésszel rendelkezett, de nem a jól bevált egykezes technikával, hanem kétoldalas patenttel. Nem is lett volna bajom vele, ha könnyen és pontosan záródott volna.

A homlokát mindenki megtalálja, akinek nincs mozgáskoordinációs zavara - nem kell feleslegesen keresni a felnyitópöcköt

Nyiklett-nyaklott, percekbe tellett mindkét felét összepattintani, hiába szedtem szét, állítgattam és tisztítgattam havonta, nem lett jobb. Utáltam. Tényleg. Ennek ellenére nem szándékosan felejtettem fenn az autóm tetején egy tesztmotor visszaadása után. Cifrákat mondtam amikor rájöttem, hogy elveszett: más választásom nem lévén elindultam új sisakot venni. Meg kesztyűt és vesekötőt is.

A felnyitható állrészhez ragaszkodtam, ezért Nolant és Caberget néztem. Kétségbevonhatatlan minősége ellenére Schuberth-et nem, ez tisztán érzelmi kérdés, valamiért nem volt szimpatikus. Tudni kell rólam, hogy klausztrofóbiás vagyok. Nem úgy, mint egyes kollégáim, akik a liftben pánikolnak – kocsiban a felhúzott ablakot, motoron a lezárt sisakot nem bírom ki.

Az állrészt hátrabökve jet-sisakká változik - nyáron leginkább így használom

Tudom, tudom, csúf dolog felnyitott állrésszel cirkálni, de a világot csak úgy tudom magamhoz ölelni, ha nincs egy akvárium a fejemre húzva. Ismerem a baleseti kockázatokat, elolvastam a halálozási arányokat és van ismerősöm a sebészeten – mindezek ellenére vállalom. Viszont a fejtetőre felcsapott moduláris sisakkal tényleg rossz motorozni: rángatnak az örvények, sípol a szélben és fél óra után elzsibbad a nyak – az egyetlen jó megoldást számomra a francia Roof Boxer V jelentette.

Használható zárt sisakként, de ha jet funkcióban motoroznánk benne, akkor az egész állrészt a tarkóig lehet bökni úgy, hogy a plexi a helyén marad. Persze az is felnyitható, ha kell. Nincs örvény, nincs fáradt nyakizom; nem bántam meg, hogy egy százast kidobtam rá.

Kicsi a lyuk, de elég levegő hatul be a szellőzéshez - a Boxer V már nem párásodik

A fórumok szerint a kerekkoponyájúaknak jobban passzol a Roof. Az én fejem nagy is, gömbölyű is – talán éppen ezért egész nap hordva is kényelmes. Teljesen lezárva az alsó karima elég közel esik államhoz, kicsit zavaró, a szakállamat folyamatosan borzolja a perem.

A korábbi modelleken kifogásolták a szellőzést. A fejlesztett V–kiadáson extra szellőzőket tettek a plexi alá, ettől úgy néz ki, mint duzzadt könnycsatornákkal bámuló földönkívüli. A koponyatetőn is ügyes levegőztetőt kapott, nem direkt nyomódik be a menetszél, hanem átfúj a fej fölött: kiszippantja az izzadó bőr fölül a párát.

A bepattintás nem mindig sikerül elsőre - örülnék, ha könnyebben záródna

A Roof állrészének zárja is kétkezes, egy-egy piros füllel nyitódik, amit ha pontoznom kéne, ötből kábé másfelet kapna. Az első hónapokban nem volt könnyű a ki- és bepattintás. Onnantól, hogy összekoptak ez alkatrészek, a nyitás már rendben – a zárással viszont még mindig meg kell harcolni. Felnyitott állapotban mókás fülként ágaskodik a két piros vacak, többen hitték rá, hogy utólag felragasztott ördögszarv.

Csak akkor tudjuk fel- és lenyitni az állrészt, ha a plexit öt-hat centit felhajtjuk. Ennek viszont oka van, mégpedig a légmentes és szoros záródás. Úgy vannak elhelyezve a forgáspontok, hogy összecsukott állapotban teljesen zárt sisak minőségét adja: nincs huzat, nincs extra zaj, de a plexi mégis külön mozgatható. Az angol Sharp független bukósisak-minősítő vizsgán öt pontból négyet kapott; az ECE 22.05 normát teljesíti. A héjszerkezet üvegszál erősítésű kompozit. Erős, mégis az egyik legkönnyebb moduláris sisak. Tömege mindössze 1638 gramm.

Nyitott sisak is lehet - ilyenkor elkel a napszemüveg

Nyáron imádnivaló. Az arc szellőzik, de a szem nem kap huzatot. Az optikai tulajdonságai amúgy kivételesek: a Roof kínálja az egyik legkevésbé torzító rostélyokat. Természetesen több árnyalatban is kapható, az enyémen gyengén sötétített van – pont annyira tompítja a fényt, hogy éjszakai motorozásnál sem zavaró.

Franciaországban gyártják, kézzel. Öregedés, szuvasodás másfél év alatt sem jelent meg rajta, kiválóan megőrizte színét. Festése csak messziről fehér, lakkrétege alatti gyöngyház szemcséivel leginkább a Maserati Fuji White árnyalathoz hasonlít. Tudom, puruttya vagyok, de nem szoktam lemosni. A plexit tisztítom csak, a héjszerkezet akkor kap vizet, ha esőben motorozom vele. Olyankor úgyis felázik a sok szmötyi meg rovar – akkor jöhet a törlőkendő, és már csillog is.

A levegő behatol a fejbőr fölé - a régi Boxerhez képest sokat javítottak a szellőzésen

Belseje természetesen kivehető és mosható, bár gyárilag is antibakteriális bevonatot kapott; izzadós nyári gurulások után sem válik büdössé. Azok, akik az elődmodellt is kipróbálták, állítják, hogy a Boxer V tömörebb és erősebb töméssel rendelkezik, ugyanabban a méretben jobban szorul a fejhez.

Nem bántam meg, az árát meg már rég elfeledtem. Nyitható állrészű sisakból most sem tudnék mást választani, szükségem van a teljes hátracsaphatóság funkciójára. Akik ugyanezeket a funkciókat szeretnék harmadáron, megpróbálhatják a LEM Progeny bukót is. Alapból ugyanazt tudja, mint a Roof Boxer V, összerakottsága azonban nyomába sem ér a francia elődnek.

A rugalmas szár biztosítja, hogy szabadon lebegve sem akar letörni

Éppen a napokban gondoltam arra, hogy a nyitott bukósisakom példájára ezt is befestem valahogy: jön a tél, lesz időm. Már csak valami gusztusos minta kéne, ami passzol mad max formájú Suzukimhoz.