Szomszédomnak ecseteltem a pénteken bemutatott biciklitoló utánfutót, amikor közbevágott: „A Vaterán már láttad a propelleres biciklit? Az is házi!” Találkoztam már sok csodával, de ez szíven ütött: a női kerékpárra permetezőmotort szereltek, a kihajtásán két légcsavarral.

Állok a rajtrácson, prüntyög alattam a háromötvenes négyhengeres, árad szét az adrenalin a testemben, alig várom a rajtot. Elszántságom határtalan: a második sor nem rossz hely, bár nem értem, miért nem az elsőből indulok – egyértelmű, hogy a célegyenes végén már több pozíciót fogok hozni, és az első kör végén én vezetek. Azért lenézek, megrugdosom a váltókart, tuti egyesben vagyok-e, majd elkezdem én is rángatni a gázt, mint a többiek. Félelmetesen lelassul az idő, a zászlós ember lajhárként kúszik át a képen: vagy a mozigépész állított be rossz sebességet, vagy megragadt a film.

A tiszacsegei veteránverseny teljesen valószínűtlen rendezvény volt 2002-ben. A legenda szerint a motorbuzi polgármesternek köszönhető, hogy minden évben egy nyári hétvégére lezárták az egész falut, a kanyarokat kirakták szalmabálákkal és egy kábé három kilométeres körön boldog-boldogtalan kimotorozhatta a harminc évet betöltött motorjából, ami kifért a csövön. Kultikus esemény volt, hihetetlen, hogy ez Magyarországon megtörténhetett, nem véletlen, hogy híre ment, és osztrákok, szlovének zarándokoltak ide, csak a verseny kedvéért.

Az amerikai Falcon cég érdekes szereplője az egyedi motorok piacának. Gépeik műalkotások – kézművesség és hihetetlen aprólékosság jellemzi minden eddig megismert dolgukat. Korábban már bemutattuk Triumph-alapú gépüket, a Kestrelt; a két cégvezető, Amaryllis Knight és Ian Barry nyilatkozata alapján ahhoz 2000 munkaóra kellett. Legújabb motorjuknál feladták a számolást: a Black Falcon jóval túlmutat eddigi alkotásaikon.

A Vincent Black Shadow-t Európában az ötvenes évek superbike-jaként ismerjük, míg Amerikában a 400 méteres dragstripek királya volt – ennek a hangulatnak állít emléket. Csupán az ezer köbcentis motor a gyári, minden más a Falcon műhelyében készült. A falatka vázat csapolt csövekkel, ezüsttel forrasztva gyártották újra. Az eredeti kéthengeres kidolgozása is remek, de ez most nem volt elég jó. Az összes kart, kallantyút és bigyót saját tervezésűre cserélték, amit egyedileg öntöttek vagy esztergáltak.

Aki állt már gép mögött egy műhelyben és agyalt egyedi, minőségi megoldások fölött, az értékeli ezt a munkát: a Black Falcon egy szobor, amely esztétikai funkciója mellett egy döbbenetesen vagány, szívet megbolondító egyedi motorkerékpár. Maga a szerelem.

Hogy elkerüljem a Szentendrei út nyüzsgését, néha a Filatorigát felől rövidítek. Szeretek arra járni, szívesen bogarászom a folyamatosan frissülő graffitiket – pompás szabadtéri tárlata ez az utcai művészeknek.

Hogy kerül a Sebesség oltárára a graffiti? Véletlenül, hisz egy friss munka nélkül sosem keveredett volna a két szubkultúra. Az egyik falra óriási kanyarodó motorost festettek – szerintem zseniális, kéne egy ilyen az irodába is.

Fotózás közben felmerült bennem, miért hívják ezt Filatorigátnak? Amíg agyaltam, halk purrogást hallottam, nézem, egy közeledő bicajból jön. Hoppá, egy Dongó, gondoltam, de ahogy befordult, elálmélkodtam. A kerékpárt csuklósan rögzített farmotor tolta, pont úgy, mint a tolócsuklós Ikarus buszokon. Ilyet még nem láttam, sőt, az internetet gyorsan elolvasva sem láttam nyomát – lehet, hogy házi gyártmány? 

Elektromosból mintha hasonló lenne Dőry Zsófia e-Scartja, de az sokkal zöldebb valami. Benzinesből még nem láttam ilyet – ha valaki tudja, mi ez, ne legyen rest kommentelni. (Közben kiderült, ez egy bike pusher, feltehetőleg nem bolti vétel, hanem ügyes háztáji termék. A kérdés, hogy milyen szabályok vonatkoznak rá - legális ez egyáltalán?)

Ha már a guglin nyomoztam, megwikiztem a Filatorigátat is. Kiderült, korábban Filatoridűlő néven ismerték. II. József uralkodása alatt, 1780-ban az olasz Zanesi Bertalan selyemcérnázó üzemet (olaszul Filatori) hozott itt létre. Kilenc év után tönkrement, de ez nem gátolta meg a helyieket, hogy a környéket később németül Filatori Felden néven emlegessék.  

Marc Ristori egykor motorversenyző volt, ma már csak motoros: ne tekintsük ezt átlagos kiöregedésnek, hisz ez inkább csoda, mintsem a korral járó változás. 2007 novemberében a világbajnokság egy futamán komoly balesetet szenvedett, aminek következtében eltörött a hetedik csigolyája és megsérült az idegrendszere: örökre tolókocsiba kényszerült.

A svájci motoros nem adta fel. Hihetetlen akaraterővel és a barátai segítségével visszatért a krosszpályára: speciálisan átalakított gépe lehetővé teszi, hogy fennmaradjon a nyeregben. Hozzáállása csodálatos, igyekezete példaértékű lehet mindenkinek.