Mindenről a rock tehet: a dübörgő zene megbabonázza az ártatlan szőke lányt, hogy a drogok, a motoros bandák, a szexuális orgiák és a fekete mágusok áldozata legyen. Úgy érzem, az Ifjúsági Magazin valami hasonló szöveggel számolt volna be az Ich, ein Groupie 1970-es bemutatójáról, és az a helyzet, hogy nem is tévedtek volna nagyot.

Erwin C. Dietrich filmje elsőre nagyon rossz, de van az a mozimazochizmus, ami nagyon kellemes néznivalóvá varázsolja a rossz rendezésű, rossz operatőri munkájú, rossz színészi teljesítményű, de jó nőket felvonultató alkotást.

A zenei felhozatal viszont kiváló, akinek bejön a Woodstock-korszak, ezt is imádni fogja. Olvasóinknak azonban nem csak a beat meg a kellemes germán macskák fognak örömet okozni, hanem a klassz motoros jelenet is: inkább vicces, mint ijesztő, ahogy a svájci Hells Angels tagjai megpróbálják kirángatni a két csajt a vízből.

Internetes források szerint a motorosbanda nem színészekből, hanem a legendás klub igazi tagjaiból állt. Furcsa a fiúk gépparkja: Harley csak egy, de több az angol és a japán motor. A kedvencünk mégis az 500-as Vincent Comet chopper – ezt így, a filmben látott formában elfogadnánk a szerkesztőségi garázsba.

El ne felejtsem: ez nem amerikai, hanem svájci-német koprodukciós film, úgyhogy a happy end nem magától értetődő. Az egyre komolyabb drogos kalandokon áteső Vicky, akit a kor szexbombája, Ingrid Steeger alakít, nem ússza meg. Az eset szomorú, de érdekes látvány: meztelenül rohan vesztébe az utcán, hogy egy autós elcsapja – a száján visszaböffenő heroinos hab sokkoló lezárása a filmnek. Érdemes letölteni, megvenni túlzás lenne.