Tökéletesen eltalált színek, hibátlan forma és szerelmes gépészkedés: az Ossa Copa 250 CRD az év egyik legszexisebb café racere. A spanyol építésű motor páratlan egyszerűségű, benne van minden, ami egy mediterrán ton up boynak kellhet.

Az 1979-es, sportos utcai motor már gyári állapotban sem volt rossz. Az Ossa rengeteg versenysikert tudhat magáénak terep és triálversenyeken – a pörgős kétütemű motorjuk a hetvenes évek végének egyik legerősebb negyedliterese volt.

A CRD eddig négyütemű motorokat épített. Kedvelik a sötét színeket és hívei a felesleges alkatrészek eltávolításának. A Copát is lepucolták, de a komor külső helyett vidám, fehér-zöld fényezést választottak.

Az áramellátás maradt az eredeti 12 voltos, igaz pár vezeték leugrott. A Dell'Orto karbi helyett 38-as torkú Mikunit tettek fel – biztos, hogy kicsit még izmosabb lett a pörgős egyhengeres. A Phantom rezonátor izgalmasan tekeredik be a váz alá – érdemes megnézni annak a csöveit is, hisz a gyári sem volt gyenge, de ebbe plusz merevítéseket szereltek. A műszert a Motogadget kínálatából választották.

A villa eredeti, HFS Betor, igaz, keményebb rugókat kapott. A gyári kerekeket lecserélték, helyükre 18-as, küllős, alumínium felniket illesztettek. Az első fék négykulcsos versenydob, azon túl, hogy szemre is szép, feltehetőleg gond nélkül megfogja könnyűcske motort.

A tank és a faridom eredetileg Yamahához készült utángyártott alkatrész, de kis munkával nagyon jól illeszkedik a spanyol café racerre. A CRD munkája nem csak a jó ízlésre példa, hanem arra is, hogy a közepesen értéktelennek tartott youngtimerek ugyanúgy lehetnek alapjai gerinczsibbasztóan gusztusos motoroknak. 

crd ossa from kris g on Vimeo.

Az Árpád-hídra hajtottam fel épp, a buszsávból soroltam át a száguldó autók közé. Félig már lecsavartam a gázmarkolatot a kormányról, de nem bírta tovább a kezem, be kellett látnom: a Gulliver ennyit tud. A sebmérő mutatója ekkor a hetvenegyen táncolt. Még mindig közel duplája annak, amit a Kresz engedélyez, te jó ég, mi lenne itt a szabályos negyvennél… Semmi, hiszen évek óta halott lennék. Robogós halott. Annyival nem lehet járni a város főútjain.

Ekkor eszembe jutott, hogy a zsebemben lapul a navi. Fél kézzel előhúztam, bekapcsoltam. Bebútolt, kikereste magának a műholdakat, és mire túljutottam a Margitsziget vonalán, már mért is. A mutatóm 74-en, a GPS szerint…

Nem, ez nem lehet igaz, biztos kontakthibás. 61 km/h. Hát ezért öl meg mindenki.

Gulliver kiválóan bevált, csak a sebessége megölt volna

hosszú távon. Mármint, hogy kevés

Franciaországban és Európa déli államaiban egyre hangosabb a társadalmi elégedetlenség, amely a motorosok számára életveszélyes szalagkorlátok ellen irányul. Már évtizedek ezelőtt megszületett a javaslat, amely egyszerűen megoldaná a balesetek esetén végtagcsonkoló fémcsíkok gondját.

Sajnos a FEMA (Federation of European Motorcyclists Associations – Európai Motoros Szervezetek Szövetsége) és több civil szervezet által is szorgalmazott új profilú szalagkorlát ügyét lerázzák magukról a törvényhozók: anyagi okokra hivatkozva könnyű nemet mondani egy szükséges, autósokat s motorosokat egyformán védő eszközre. A tiltakozók legújabb videós kampánya még azok számára is elgondolkodtató, akik amúgy érzéketlenek a motorosok iránt, és csak a gyorshajtó bajkeverőt látják bennük.

Sokan nemzeti tragédiaként fogták fel a magyar motorgyártás bedőlését. Felesleges belemenni a szocialista nemzetgazdaság működésébe, de volt alapja a termelés felfüggesztésének, igaz, nagy adag akarattal és korszerű piaci gondolkodással menthető lett volna a Pannonia.

Jó érzés arról ábrándozni, hogy a csepeli nejlonzoknis elvtársak elfogadják a Yamaha ajánlatát, de sajnos nem így történt – csak álmainkban lehetünk ipari nagyhatalom. Az 1975-ös bezárás nem csak a motorszerető embereket, de a munkásokat és mérnököket is megrendítette. Kende Márta filmje ezeknek a napoknak állít emléket.

A dokumentum vágatlan – sajnos bemutatása előtt elgáncsolták a cenzorok. Nem véletlen, ez egy óriási celluloid kérdőjel, amely a hazai politikusoknak szegezi a kérdést: miért? Az, hogy most megnézhető, az, hogy felkerült az internetre, csak a hazai veteránszerető embereknek köszönhető, hisz ők buzdították a riporternő fiát, hogy ásassa elő a filmgyári archívumból.

A hazai pannoniás körök ismert arcai, Lakner Pál, Fritz György és Pesz János (az idén elhunyt egykori alkalmazott biztatására került elő az itt látott film) is felbukkannak, de olyan csodálatos prototípusokat is megfigyelhetünk, mint a P24, P11 vagy a P21 Luxus. Ezek, a kor színvonalán is aránylag korszerű motorok sajnos már nem kerültek gyártásba – a mérnökök által rohammunkában megteremtett konstrukciók kevesek voltak a politikai döntéssel szemben.

Aki egy kicsit is szereti a magyar motorokat nézze meg a filmet. Szomorú, de igaz. A gyárat túlélte a rajongók szeretete, amely mára töretlen, sőt romantikája évről-évre erősebb. Ennek bizonysága a néhány napja tízévessé vált Pannónia fórum - akinek kérdése van, náluk bátran felteheti.

Igénytelen pöcsök vagyunk, tudom, de ez a gép istenkirály. Az észtek odatették magukat, megcsinálták a világ egyik legszedett-vedettebb Harley-ját. Rozsda, kosz, filléres alkatrészek – az összhang viszont tökéletes, a látvány meg gyilkos. Nagyon.