Bevallom, meglepődtem. Annak ellenére, hogy kifejezetten kedvelem a Sportstereket és szívesen nézek belőlük készült átépítéseket, még sosem találkoztam olyannal, ahol a cél a supermoto külső volt. Endurót, dirtbike-ot és choppert láttam sokat, de az ügyesen átfaragott V2-esen azonnal megakadt a szemem.

Pompás mókát eszelt ki David és Billy Werth: a kaszkadőrbemutatókkal foglalkozó testvérpár felrakott egy-egy kamerát, majd közel mentek egymáshoz. A dolgokat az tette fűszeressé, hogy az egyik motorral, a másik repülőgéppel közelített. Bátrak és bolondok...

Olasz motort jellemzően érzelmi okokból vásárolunk, sokszor mellőzve a racionalitást. Erről több birtoklása után már hosszan tudnék mesélni, de a lényeg, a tézis egyik következménye, hogy amikor a Ducati kétévente megrendezi a saját ünnepléséről szóló hétvégéjét a Misano Adriatico versenypályán, rettenetesen oda kell tennie magát. Hogy az a több mint hatvanezer ducatisti, rajongó, érdeklődő és az apró utasülésen sok száz és ezer kilométeren át -ideális esetben- türelmesen kuporgó leány még jobb hangulatban távozzon, mint amilyenben érkezett.

A Magyar Ducati Klub szervezésében mi is elmentünk - bár nem mindenki emiatt, de erről később; először lássuk hogy fest a Ducati vendégszeretete ilyen temérdek emberre elosztva.

„Ruby Dániel" megajándékozott egy képeslappal, melyet a BMW múzeumban vásárolt tavaly ősszel. A fotón Kozma Endre látható, a legendás saxtorpi futam startvonalánál 1939-ben. Ugye tudják, ki ő? Ha nem, akkor elmesélném, higgyék el, izgalmas.

Érdekes képeket kaptunk barátunktól; nem gondoltuk volna, hogy a termoplaszt, vagyis a hőre lágyuló műanyagból készülő külső héjak ennyire nem bírják a meleget. A lidlis márkaként ismert B-Square bukó hamar feladta: a nyári napon maradt az autóba zárva – nagyjából hetven fok lehetett a hőmérséklet.