A prospektusgyűjtés sok gyerek életében megjelenik. Az enyémből se maradt ki, máig emlékszem az elsőkre. Az autósat keresztapám nyomta a kezembe, Škoda Rapid volt rajta. Nyugdíjazása előtt ő volt a dunaszerdahelyi autószerviz főnöke – apámmal sétáltam a nagy szocialista csarnokban, amikor a kék köpenye zsebéből óvatosan kihúzta a félbehajtott reklámanyagot, kezembe nyomta, hogy véletlenül se unatkozzak.

A második motoros volt, ezt már magam szereztem a Mototechna helyi boltjában: a Simson S51 volt rajta, és érthetetlen módon német nyelvű volt, sőt, az exportos Bunny névvel hirdették rajta az underbone gépét.

Mindkettő éveken át megvolt, sőt gyűlt is melléjük pár; a Maserati Shamal valahol máig megvan. A gyerekes ragaszkodás ellenére nem vált gyűjtő belőlem. Vagyis csak félig. Megelégszem annyival, hogy a netről le-lementem a szebb prospektusokat – jutott már belőlük ide a blogra is, bőven.

Ezt a szettet a Red Devil Motors blogon találtam: gyönyörű gyűjtemény, olyan darabokkal, melyekkel még sosem találkoztam. Oké; célomul fogadtam, hogy megközelítőleg annyit írjak csehszlovák motorokról, mint Csikós a Mercedeskről; sajnos a harcban vesztésre állok, nincs esélyem lenyomni a kopaszt.

Itt is van pár CZ meg Jawa, eddig még egyiket sem láttam máshol. Aki szereti az angol gépeket, az is kattintsa végig a galériát – van benne csemege, jut mindenkinek. 

Ti is azt várjátok, hogy tavasz legyen? A hólapát nyele meg a forró bögre helyett a kormányt markolnátok? A kandalló melege helyett a hengerek tüzét éreznétek lábszáratok mellett? Sokan vagyunk így: az idei tél makrancos, hosszúra nyúlik, nem akar felengedni a fagy.

A Cast and Salvage rövidke filmje pont ezt a hangulatot ragadja meg: az ablak belső feléről nézzük a külvilágot, ahelyett hogy belemártanánk arcunkat a langyosodó levegőbe, beszippantva a tavaszi föld csodálatos, pajkos ösztönöket ébresztő illatát.

WAITING OUT WINTER from Andrew David Watson on Vimeo.

A lett Szelíd Motorosok? Igen, van ilyen, bármilyen viccesen is hangzik. Olvasónk hívta fel figyelmemet erre a video-szemelvényre, és megcsinálta a napomat, már többször megnéztem, sőt, feltett szándékom, hogy az egész filmet megszerezzem.

Motociklu vasara, azaz Motoros nyár a címe, amit Szovjetunió balti tagállamában forgattak. 1975-ben mutatták be, és ha hihetünk a témában írt fórumbejegyzéseknek, kultikussá vált a szabadságra szomjazó ifjak között.

MZ, Jawa, csajok, békés törés-zúzás – ugyan mai szemmel minden kicsit furcsa, de minden nagyon szórakoztató. Ki tudja, talán van itt valaki, aki válasz tud adni a kérdésre – vetítették ezt anno Magyarországon is?

Az amerikai Icon ismert furcsa, de szerethető motorjairól: a ruhagyártó időről időre készít egy-egy gépet, amelyek kiváló marketingeszközök, hogy a márkanevet a köztudatban tartsák. A két legújabb mondhatni egy kaptafára készült, de csak a stílus egyezik – a végeredmény nagyon különböző.

Ki gondolta volna, hogy pont egy Uralt faragnak át? Az orosz motorgyár nagyon nyomul az Egyesült Államokban, termelésük döntő többségét ott értékesítik. Nem lepődnék meg, ha az Icon morcos szépségét látva gyárilag is kihoznának valami hasonlót: a Solo Quartermaster több mint kívánatos.

A poszt-apokaliptikus bokszer módosított segédvázat, okosított futóművet és nagy teljesítményű PIAA lámpákat kapott. Az eredeti kipufogót ledobták és Supertrapp lamellás dobok kerültek az Uralra. A végeredmény meglepő, homlokegyenest különbözik az eddig megszokott építésektől.

Az orosz dög angol testvért kapott: a Triumph Tiger 800XC Dromedarii egy nem létező hadsereg tökéletes eszköze egy még nem létező hadszíntéren. A háromhengeres túraenduróról leszedtek pár alkatrészt, majd helyettük karakteresebb elemeket, plusz csomagtartót és póttartályokat tettek föl. A végeredmény nem szép, de van benne valami vonzó.

Öhlins futómű fogja a kerekeket, melyekre Continental TKC80 gumit húztak. A sok műanyag helyett inkább fémmel dolgoztak az amerikaiak. A Rotopax biztonsági üzemanyagtartályok meghatározzak a gép profilját, míg a karakteres frontért a PIAA HID rali-lámpái felelnek.

Önök melyiket választanák?

A régi reklámok kultusza sokakat érint. Egykor kevésbé voltak provokálóak a vizuális elemek, nem a végleteket próbálták megmutatni, hanem örömöt és humort sugalltak, mai szemmel kicsit esetlenül.

Talán pont ettől az esetlenségtől ilyen jó nézni őket – a hetvenes évek motoros reklámjai a mai szemmel szinte burleszknek tűnnek, pedig jóval emberibbek, mint a mai sebességről, agresszióról és a hamis individualizmusról szóló marketinganyagok.

A Kawasakis gyűjtemény elsőrangú. Egyrészt ezerszer eléneklik, hogy Let the good times roll (a dalocskát vajon tényleg a klasszikus ős-soul dal, a Shirley & Lee-féle Let The Good Times Roll alapján komponálták?), másrészt van benne egy kakukktojás – önöknek is úgy tűnik, hogy 1:35-nél egy régi cseh Velorex oldalkocsi bukkan fel a Z oldalán?