Igen, ilyen a jó marketing: Giacomo Agostini, a legendás motorversenyző bemutatja Loverét, a települést, ahol született. A lombardiai Iseo-tó partján található város sokak szerint Olaszország egyik legszebbje – már a negyedik századtól lakott, így nyugodtan mondhatjuk, történelmi falak verik vissza az MV Agusta hangját.

Önök szerint Budapest bemutatáshoz milyen hazai autó- és motorversenyzők lennének a legmegfelelőbbek?

Nagyobb térképre váltás

Elrepült az idő, ma tíz éve, hogy meghalt Barry Sheene. A gyorsasági motorversenyzés nagy forradalmára, 1976 és 1977 világbajnoka volt az utolsó brit, aki a királykategóriában futamgyőzelmet szerzett.

Sheene alaposan felforgatta a Grand Prix íratlan szabályait. Sokan úgy tartják, nem is az olasz Agostini, hanem ő volt motorversenyzés első sztárkaraktere. Noha a ranglétrát becsületesen végigjárta, úgy tartotta, egy motorversenyző nem csak akkor hiteles, ha olajos a keze. Ha tehette, mindig a névre szóló rendszámú Rolls-Royce-al utazott a versenyekre, a szállodákban pedig ragaszkodott a hetes számú szobákhoz. Nők terén is magasra tette a lécet, a népszerű glamour modellt, Stephanie McLean-t vette később feleségül.
Sokan a harsány színkombinációk megjelenését is Sheene számlájára jegyzik. Ízig-vérig motoros családból származott, apja után nővére, Maggie is bolondult a kétkerekűekért olyannyira, hogy feleségül ment Paul Smarthoz.

Sheene nevéhez számos, vicces történet köthető. Bukott egy futamon és az örök elnyomásban szenvedő csapattársa és barátja, jelenleg szakkommentátor Steve Parrish előtt megnyílt az út, hogy versenyt nyerjen. Parrish nem tudott élni a lehetőséggel, szintén elesett. Sheene a verseny után odaballagott és megjegyezte: állandóan a nyavalygását hallgatja, hogy miatta nem tud győzni. A végén hozzátette, több ilyen lehetősége nem lesz az életben. Mindketten jót nevettek, de Parrish valóban nem nyert egyetlen futamot sem karrierje során. A másik hasonlóan közismert sztori, amikor Daytona-i bukását követően, amelyben majdnem elveszítette lábát, megjegyezte, ha versenyló lenne, biztos lelőtték volna.

Sheene versenyzői pályafutása után, a nyolcvanas évek végén családjával Ausztráliába emigrált, bízva abban, hogy a melegebb levegő és az ottani klíma elviselhetővé teszi, akkorra már állandósult végtag-fájdalmait. A népszerű Gold Coast-on telepedtek le, és egészen idilli életet éltek 2002 júliusáig, amikor daganatot diagnosztizáltak az egykori szupersztárnál.

Nem vetette alá magát a szükséges kezeléseknek, hagyományos gyógymódokat alkalmazott. 2003. március 10-én teste sajnos feladta a küzdelmet. Személyében a motorsport történelmének egyik legérdekesebb alakját veszítettük el. A sors fintora, hogy mindössze tíz évvel élte túl kebelbarátját, az ugyancsak lázadó Forma 1-es versenyzőt, James Huntot.

Egy kínai tűzoltó egy egyedileg épített szolgálati Loncin LX250 motorkerékpáron a pekingi Tiananmen téren, a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület ülésének helyet adó Nagy Népi Csarnok körül 2013. március 4-én.

(MTI/EPA/Diego Azubel)

Ki mondta, hogy a gyerekek lökődős biciklijei csak modernek és divatosak lehetnek? A holland Dunecraft pont azokra gondol, akik maguk is veteránoznak, és szeretnék, hogy utódjaik is hasonlóan szép szerkezeteken száguldozzanak az udvaron meg a járdán.

A húszas és harmincas évek stílusában, a régi motorkerékpárok formáit átörökítve készülnek az apró szépségek. Anyaguk fa, rétegelt lemez, amely erős és jól tűri az időjárás viszontagságait. Többféle színt és kivitelt választhatunk – könnyű igazodni a papa garázsban díszelgő igazi, nagy motorjához.

Gys Dune, a cégecske tulajdonosa maga is rajong a régi járművekért – saját kezével restaurált egy Vincent Rapide-ot. A kis bringák is manufakturálisan, egyedi igényeket figyelembe véve készülnek – sajnos éppen ezért áruk is magas, közel 170 ezer forintnyi euró. Mielőtt szívünkhöz kapunk, lássuk be, megvenni végül is nem kell – van éppen elég ügyes apuka Magyarországon is, lehet alkotni a műhelyben!

Értem én a sztorit: egri diákként mi is fejünkbe vettük, hogy megtaláljuk a város legjobb kocsmáját. Amit csak lehetett, meglátogattunk, ittunk bort, sört, fröccsöt, szeszt, de a végén mindig visszatértünk a Hársfába, Marikához és Éva nénihez. Az lett volna a legjobb?

Nem tudom, de megszoktuk, jól esett fáradtan lerogyni a székre, még fáradtabbá válni az újabb és újabb körtől. Törzshely volt az, mi meg fiatalok, ezernyi pontból álló koordináta-rendszerünkben pirossal kiemelt karika volt a színház melletti krimó – szerettük.

A The Best Bar in America egy olyan film, ahol szintén a legjobb bárt keresik. Ehhez egy 1960-as BMW R60/2 használnak, amelyhez egy csodálatos Velorex 560 cseh oldalkocsit csatoltak. 93 nap, 11 ezer mérföld, rengeteg italkimérés – a bemutató tavasz közepére várható.