Egy kis technikai összefoglaló, csak úgy Onedin családosan: feleségemmel, Katival együtt tettük le a nagymotoros vizsgát még valamikor 1998-ban. Magától akarta, nem kellett rábeszélés, amint felvetettem a témát, azonnal benyögte, ő is jön tanfolyni.
1998 tája, Miskolc-Tapolca felé motorozunk. A 125-ös Trophy a Katié
Övé volt az első rendszámos motorunk is, egy sárga-fekete 125-ös MZ Trophy, amit azért vett meg egy börzén, mert az akkor már két éve a birtokunkban levő BSA C11G elkészülése a végtelenbe tolódott, és azt akarta, motorozzunk. Azzal a kis MZ-vel párszor volt is dolgozni, járkáltunk vele, sőt megtettük vele a Miskolc-Tapolca távot kétszer is. Kati tehát szereti a motorokat, egyszer még tesztet is írt a Totalbike-ra.
Hajdani Egérkommandónk talán 2003-ban, Kati pedig még a régi Vespa 50 Special nyergében, nem sokkal azután, hogy behoztunk. Nekem még megvolt a Honda Chaly-m, bár meglenne még
Kati mindenek felett és előtt a Vespákat szereti. Az első 1967-es GT-jét – az sajnos egy zsíros hangú, hájas seggű, papír nélküli, rendőrvonzó 125-ös volt – két évig használta, annak minden percére a mai napig boldogan emlékszik vissza. Aztán lett egy háromgangos 1970-es 50 Specialja, amelyik GPS szerint megfutotta a 70-et, ellentétben például az én csodás, negyed századdal későbbi Aprilia Gulliveremmel, ami csak óra szerint ment annyit, a valóságban 61-et bírt.
tovább »
tcomment feed
Nincs megjeleníthető elem