Jó másfél éve nem írtam erről a dögről, hogy száradna bele az olajsár, de tényleg. A Morininek épp ellenkező irányban ment a története, mint kellett volna. Megvettem az imolai börzén talán 1999-ben, roncsként. Afféle vásárfia volt a Kati akkor beszerzett Vespa GT-je mellé. Amellé vettünk még egy Vespát (egy Primaverát), így lett hármunknak három motorja, hiszen Gajdán Miki, akit az Év Autója beszámolókból, mint másik zsűritagot ismerhet a Totalcar népe, szintén velünk tartott – az egyetlen alkalom volt, amikor sikerült elcsábítanom oda.
Reggel vettük a Vespákat, nem sokkal később a Morinit. Persze rozsdás volt, lefingott és szomorú. Kértem pumpát, hogy felnyomjam a kerekeit, volt nálam pillepalackban benzin (az imolai árusoknál sosincs, és sokszor csak ezen múlik, hogy ki lehet-e próbálni egy-egy motort ott), megpróbáltuk beindítani. Szikra volt, de a benzin nem jutott el a gyertyáig. Nekiálltunk szétszedni a karburátort, tele volt rozsdával. A benzincsap is.
Így pihent évekig
tovább »
tcomment feed
Nincs megjeleníthető elem