Most szombaton, szeptember 27-én Totalcar Parkoló Parádé. Sokan jönnek majd autóval, de nagyon örülnénk, ha minél többen érkeznétek motorral, robogóval is. Aki volt kint akármelyik Parkoló Parádén, tudja, zseniális hangulatú, laza, mindenféle kötöttségektől mentes rendezvény, ahol senkit nem érdekel, hogy milyen márkájú, hány éves a géped, ötvenes, vagy ezerötös.

Nagytankos MZ Trophy Sport

A Parkoló Parádén csak egy számít: mind imádjuk a motorokat, autókat. És éppen ezért szívesen megnézzük a másik féltve őrzött öreg japánját, vadonatúj BMW-jét, átalakított Harley-ját, restaurált Pannoniáját, Nem számít, hogy gyári, vagy faragott cafe racer, chopper, fun bike, vagy patkány. Gyere el, mutasd meg mid van, beszélgess a hasonszőrűekkel, tágítsd a látóköröd, és nézzed meg azokat a motorokat is, amikre te nem vágysz, de más rajongásig imád.

Gyönyörű öreg bokszer

Egy kis szerencsével jó időnk lesz, és egy kellemes, napfényes őszi délutánt tölthetünk el együtt. Ha esetleg nem lesz szép az idő, akkor se maradj otthon, a Hungexpo egy komplett pavilont a rendelkezésünkre bocsát, lesz büfé, totalcaros relikviákat vásárolhatsz nálunk - póló, bögre, Égéstér-epizódokkal teletömött, sörnyitóként is használható pendrive.

Délután kettőtől várunk mindenkit,  Szeptember 27, Albertirsai út, IV. kapu, 14.00 - 17.00.

A légszűrőházon a legfontosabb információk

Hivatalosan is bemutatták a magyar sajtónak a legújabb és egyben legkisebb Harley-Davidson modellt, a Streetet. Amit midenki csak indiai Harley-ként emleget, de nem teljesen joggal, hiszen az észak-amerikai piacra Kansasben készülnek a hétötvenesek és ötszázasok. A világ minden tájára viszont tényleg a H-D indiai gyárából, Bawalból szállítják őket, így a magyar piacra is ezek érkeznek – pontosabban hozzánk csak a Street 750 jön.

Képeken már mindenki látta, de a hivatalos leleplezésig letakarva maradt

A blokk a már 2001-ben bemutatott V-rod motorjának a kistestvére, így ez is büszkén viselheti a Revolution nevet.  A hétötvenes, hatvan fokos hengerszögű, folyadékhűtésű vékettes 53 lóerőt és 64,9 Nm nyomatékot tud, az ötszázasról nem sokat tudni - a fene tudja miért, de sehol nem találtam teljesítmény adatokat. Mindegy is, úgysem lehet nálunk kapni, megvagyunk az infó nélkül.

Rapkay Zoli, a H-D Budapest szervizvezetője nagyon lelkesen beszélt a motorról, ami az ő pozíciójában nem meglepő. Hamarosan mi is kipróbálhatjuk a motort, most azonban csak tapogatni, méregetni, meg üléspozíciót próbálni lehetett. Ha tényleg annyira jó vezetni a motort, mint ahogy Zoli áradozott róla, hiba volt csak statikusan megmutatni, mert így az ember tényleg csak a látvány alapján mond véleményt.

Ilyen alkatrészeknek nem szabadna szem előtt lenniük. Már ha egyáltalán, ugye, hát még egy ilyen motoron

A Trafiq-ban nem tudtak olyan félhomályt csinálni, hogy az ember kritikusan vizslató szeme ne szúrta volna ki az utóbbi idők leggagyibb részleteit a motoron. A lábtartó vázát, mint ha egy kazánlemezből vágták volna ki és hajlították volna formára, a fékpedált (szintén kazánlemez) olyan hegesztési varrattal rögzítették a tengelyére, hogy az még nekem is ciki lenne. A tank előtt kábelrengeteg és csatlakozó-dzsungel, a kormánykiflik felülete a Riga-mopedek öntvényét idézi fel.

Ez például egy kimondottan költséges és szép részlet: a már festett felnire forgácsolját rá a díszítő csíkot

Érthetetlen részletek, mert közben a blokk minden alkatrésze gyönyörű, a felnik peremén a fényezés után mart díszítő elem, a légszűrődoboz felirata és díszítése is csinos, a hűtőtakaró és a hátsó idom körüli műanyagok is jó minőségűnek tűnnek. Persze, erre egy igazi Harley-rajongók csípőből tüzelve mondják, hogy ember, ezek a nem szép alkatrészek csak ideiglenesen vannak rajta, mindenki lecseréli valami custom-cuccra. Így biztos. Mindenesetre a Company-nál nem bíznak semmit a véletlenre, még piacra sem került a motor, de már több, saját átépítést bemutattak, méghozzá nagyon pofás darabokat faragtak a kis Harley-ból. Itt a videó, mindenki kiválaszthatja a neki legjobban tetszőt.

Én egész este nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a Harley most tart ott, ahol a japánok úgy harminc éve. Persze, ebben most semmiféle negatív vagy pozitív felhang nincs, pusztán ténymegállapítás. A nyolcvanas évek elején pontosan ilyen méretű, jellegű csoppereket szállítottak Amerikába. Éppen a Harley miatt vezettek be akkoriban olyan védővámokat, amik a hétszáz köbcentinél nagyobb motorokat sújtották. Ekkortájt  jelent meg a Suzuki VS700 Intruder, Honda VT700 Shadow, a Kawasaki VN 700 Vulcan, ezek mind vékettes, folyadékhűtésű kis csopperek/krúzerek voltak, kimondottan az amerikai piacra hétszázasítva. Ezek a világ más piacain hétötvenesek voltak.A Harley-t nem védővámok, hanem a piacok működése késztette, hogy kifejlessze ezeket a „kis” motorokat, amik méretben és árban is a 883 Sportster alá kerülnek.

Suzuki VS 700 Intruder

Nagyon kíváncsi vagyok, milyen a Street az utcán. Ha rajta ülök, úgysem látom a lábtartót, a tank takarja a kábeleket is, csak az számít, milyen motorozni vele. A jégen csapató vagányokat elnézve jó lehet. Vagy csak ez is a tökéletesen működő Harley-marketing által keltett illúzió? Meglátjuk. 

Nehéz megmagyarázni az alábbi videóban látható teherautós viselkedését. Emberünk az út mellett parkolva egyszer csak gondolt egy merészet, és úgy döntött, megfordul a kétszer kétsávos úton. Azt azonban egy pillanatra sem észlelte, hogy mögötte, a belső sávban érkezik egy motoros.

Aki látott már vonatsínt közelről, esetleg sétált is a talpfák közt, tudja, meglehetősen hülye ötlet itt motorozni. Hiába ül az ember valami endurón, aminek hosszú a rugóútja, ha egy talpfa, vagy nagyobb kő megdobja az embert, a két sínszál közt kevés a hely korrigálásra- És a vagy tíz centi magas sín biztosan megvezeti a kerekeket, akkorát lehet taknyolni, mint az ólajtó.

Az idiótának levés minősített esete, ha nem elhagyatott szakaszon teszi valaki kockára a testi épségét, hanem láthatóan forgalmas sínpályán, lehetőleg kanyarban. Mint ez a két barom. Mert nincs mit szépíteni rajta, ezek idióták, és nagyon hálásak lehetnek a sorsnak, hogy ennyivel megúszták. Csak abban nem vagyok biztos, hogy tanultak is a dologból.

Kevés töményebb adrenalinlöket létezhet annál, mint amit egy gyorsulási motorversenyző él át a rajttól a célig. Ez nagyjából nyolc másodperc negyed mérföldön, azaz hosszabb mint egy átlag férfi orgazmus, és simán lehet, hogy van olyan jó. A tempó irracionális, ha elesel, vége. Na, nem feltétlen az életednek, de jó néhány hámsejtednek egészen biztos, mert nincs az a védőruha, ami megment egy csúnya égéstől száz méter aszfalton csúszás után. Aki felül egy ilyen gépre, az minimum bátor és őrült egyszerre, sőt, ennél ide több kell. Olykor egy nagy adag szerencse sem árt, mint ennél az esésnél, ahol a motoros meghekkelte a halált.

Azt hiszem, az ilyen helyzetekre mondják: ha gyakorolnák is, százból egyszer, ha összejönne. Az élet nagy rendező, a potyautas meg nagy mázlista. Legalábbis ebben az esetben, ahol könnyebb sérülésekkel megúszta: csak a csizmát kellett levágni a motoros lábáról (enyhén durva kép a sérült lábról a linken). A szürreális baleset a Santa Podon történt, a legendás angol gyorsulási pályán, amit nemrég mi is bejártunk.

Nyolc másodperces negyedmérföldért nem kell Angliáig menni, most szombaton például elég Kiskunlacházáig, ahol a Poco Loco Magyar-Szlovák Autós és Motoros gyorsulási versenyt rendezik.