Becsüljük azokat az elvetemült motorosokat, akik kontinenseket szelnek át, hogy két keréken fedezzék fel a világot. Ma egy japán srácról szereztünk tudomást, aki Suzuki Djebellel indult el. Átvágott Szibérián, Ukrajnán, míg boldogan megérkezett Magyarországra.
Lelkesedése nem tartott sokáig, motorját ugyanis Budapesten ellopták. Egy olvasónk, Gergő számolt be az esetről:
Sziasztok,
Japán barátunk július 26-án indult Yokohamából. Eddig kb. 12000 km-t tett meg. 29-én este érkezett Budapestre és egy Király utcai hostelben szállt meg, ahol a barátnőm dolgozik. A belső udvarba vitte a Suzukit, de a lépcső alól éjszaka ellopták. Az utcáról nem lehetett látni, szóval vagy bentről "súgott" valaki, vagy látták mikor betolja.
Feljelentést tett, kijöttek a rendőrök és együtt betértek a földszinti nagycsalád lakásába, ahol egy nőt valami más ügy miatt azonnal megbilincseltek és elvittek. Ezzel a lépéssel japán barátunk nem lopta be magát a szívükbe, szóval most még tőlük is tart egy kicsit. Pontosan a bejárattal szemben van egy kis nonstop-bolt, ahol semmit nem láttak. Megkérdeztük másnap a taxisokat, ők sem tudnak semmit, de megígérték, hogy ha hallanak bármit, akkor megkeresnek.
Egyébként a srác elképesztő, elindult egy ilyen "kis" motorral egyedül, és a terve az, hogy lemegy Afrika déli részére nyugaton, majd vissza keleten. Most ott tart, hogy ha nem lesz meg a motor, akkor elmegy Londonba "kísérleti nyúlnak" valami tüdő gyógyszert tesztelni, amiért kapna 4000 fontot.
Annyira ciki, hogy tényleg vadkempingezik Ukrajnában, Szibériában, megy Moldovába, és egy nap után ellopják Pesten a motorját. Tényleg no comment.
Üdvözlet és a nevében is ezer köszönet,
Gergő
Kedves olvasóink! Aki esetleg tud valamit, hallott egy infómorzsát, vagy látja a képen szereplő motort, segítsen.
Eddig még egyszer sem gondolkodtam el rajta, hogy 120 km/h-nál le kéne hajtanom a sisakrostélyt.
Az elhatározás már korábban megszületett, csak a kivitelezés volt homályos. Kellett egy jármű, ami városban gyors, nem bubog, viszont százharminccal megy az autópályán, keveset eszik, lehet bele pakolni, és legalább két ember szállítására képes. Vespa Cosám, a kompromisszum robogó a fenti preferencialistából talán egyet teljesít. Megrágtam, megemésztettem, eldöntöttem: neki mennie kell, a helyét pedig átveszi egy nagyrobogó. Na de milyen?
Motorosok fedik be arcukat Sinabung vulkán közelében 2010. augusztus 29-én hajnalban, miután a tűzhányó feléledt. A sűrű füst és a vulkáni hamu megnehezíti a közlekedést Észak-Szumátrán. Az indonéz nemzeti katasztrófavédelmi központ eddig 12 ezer embert evakuált a környékről. A Sinabung vulkán 400 éve nem tört ki.
„Nem volt senki, aki vállalta volna, hogy élesben kipróbálja.” - nevetgélt János a budaörsi Yamaha garázsban, és hogy nekem esetleg lenne-e kedvem. Persze-persze, mondtam, végül is régen elég sokat mentem keresztbe ilyen motorokkal, most sem kéne mást csinálni. Egy 180 lóerős, közel ötmillió forintba kerülő sportmotort erőből megcsúsztatni, ahogy döngetek kifelé a kanyarból? Gyerekjáték az egy Enderbabának.
Tehát egy utólagos, kiegészítőként kapható kipörgésgátlóról lesz itt szó. Az utólagost azért hangsúlyozom, mert egy gyári TC-t (traction control) kipróbálni úri, selyemfiús feladat. Tudja az ember, hogy mérnökök szerelték össze, tudja, hogy mindent százszor leellenőriztek, ráadásul maga a termék is egy végletekig letesztelt, sok ezer pályakilométeren keresztül nyüstölt cucc. Legalábbis ilyennek illene lennie.
Ehhez képest egy aftermarket elektronikában rengeteg a rizikó. Hány piros kábelt cseréltünk fel vajon kékkel? Jó helyen vannak a szenzorok? Jó helyen vannak a csatlakozók? Jó adatokat adtunk meg a rendszernek? Meg úgy egyáltalán: látta már valaki valaha, működés közben ezt a kütyüt? Egy utólagos kipörgésgátló tesztelésében legalább annyi félelem és kockázat van, mint amikor reménytelenül régi használt autót vásárol az ember.
Aztán elgondolkodtam. Elég sokat mentem keresztbe ilyen motorral, de az évekkel ezelőtt volt már. Akkor tíz kilóval könnyebb voltam, és havonta minimum kétszer a Hungaroringen edzettem. És az ilyen motor sem ilyen volt, hanem teljesen másmilyen. Az én pályagépeim átlagban pár százezer forintos, többször összetört, karcos, romos, szakopecs járművek voltak, de semmi esetre sem egy olyan Yamaha, aminek a vételárából évekig boldogan megélek.
Lassan kezdtem kételkedni benne, hogy ez akár jól is elsülhet. Rég volt már, hogy én tempóból mentem. Elszoktam a sebességtől. Megkoptak a reflexeim. Amit akkor tudtam, annak már a tizede sem megy. Ha elkezdek vadulni, tuti eldobom. Megcsúszik, megtapad, átdob, ember és gép porrá törik, mint a ropi. Megcsúszik, nem tapad meg, nem dob át, csak unelegánsan belecsúszunk a falba, ember és gép laminált matrica lesz egy szalmabála oldalán.
Ha nem csúszik meg? Akkor meg fölöslegesen jöttünk ki, több embert megloptam szabadidővel, pénzzel, erőforrással. Meg ciki is. Eddig senki nem vállalta, hogy kipróbálja, mi? - mondogattam magamban, és röhögtem. Nem véletlen. Szarnak, kárnak nincs gazdája, és senki nem akarta hazavinni ezt a cirkuszt. Csak én, hát persze. De akkor már eldőlt, hogy csináljuk.
Sajnos, eredményekből eddig nem sokat szállítottunk. A nagy nap már eleve rosszul indult: áramszünet volt a Yamahánál. Ilyenkor nem működnek az elektromos kapuk, ami nem lenne baj, ha kézi erővel ki lehetne őket nyitni. Ezeket nem lehetett. Jánossal megfogtunk három szerelőt, a hátukra málháztuk az R1-et, körbevitettük velük az egész garázskomplexumban, mint Jézussal a keresztet, míg labirintusok és lépcsőfordulók garmadája után kijutottunk a szabadba.
A szűken vett tesztelés annyi volt, hogy bekapcsoltam a kipörgésgátlót, beindítottam a motort, ami kiírt egy hibaüzenetet, és leállt. A hiba okát még ott, a helyszínen kiderítettük, azóta korrigálták a kis malőrt. Lesz folytatása a dolognak. Persze, ha már ott voltunk, akkor örömmotoroztam egyet, amiből nem egész egy kört feltöltöttünk. A kamera mikrofonja sajnos ennyit tud.
Magát az elektronikát nem akarom most részletezni, mert arra lesz majd egy külön poszt. Alapvetően kétféle kipörgésgátlót fejlesztenek motorokhoz, és ez a jobbik fajta, ami a kerekek forgáskülönbségét monitorozza. Nézzék a képeket, ott vannak a kis szenzorok: az első féktárcsa, és a lánckerék csavarjaira néznek, figyelik, milyen frekvenciával haladnak el előttük, abból számolnak szögsebességet. És itt volt a kutya elásva...
Tegnap este meglepő levél pottyant a postámba. Felvillanyozott, ritkán olvashatok afrikai motorostúra tervéről. Az egyik utolsó mondatban tőlünk és önöktől kér segítséget és tippeket Tom.
Kedves olvasók, mit ajánlanának annak, aki négyezer kilométeres túrára indul a sivatagon át, úgy, hogy kevés a tapasztalata, de a lelkesedése annál nagyobb?
Kedves Árpád! (Kedves Totalbike!)
Mi egy magyar önkéntes pár vagyunk (orvos/mérnök), akik az egyik kis dél-afrikai beágyazott királyságban próbálják tenni a dolgukat. Pusztán praktikus helyváltoztatási okokból még az elején összeraktuk kis pénzünket, és vettünk egy motort. A vas egy 15 éves Suzuki DR 350-es, azt hiszem a sors megfelelő masinát sodort egy kezdő számára, az afrikai utakra. Ahogy lennie kell, a dologból hamar szerelem lett a mindennapi használatok és hétvégi kirándulások során. Mostanában eléggé összejöttek itt a dolgok, Afrika nem mindig olyan pihentető, mint az ember elsőre gondolná. Így elhatároztuk, hogy kikapcsolódásként (önsorsrontásként?) elindulunk a kis géppel egy olyan túrára, amire nyugdíjas korunkban is nyálcsorgatva gondolhatunk majd vissza. Így esett választásunk egy Botswanát és Namíbiát is érnintő, Fokvárosban megpihenős, Lesothóban végződő, kb. 4000 kilométeres útvonalra. Olyan szakaszokkal, mint a Kalahári sivatag...
Nem akarjuk a dolgot túlbonyolítani: szerszámkészlet, olaj, pótlégszűrő, gumijavító spray stb. lesz csak velünk. Szerelni amúgy is csak alap dolgokat tudok, ezért úgy tervezzük, hogy nem lesz semmi gond. Ha mégis, majd megoldjuk valahogy! Csomagtartót már csináltattam, sátrat és hálózsákokat is viszünk. Napi 300-400 km a cél, közbeiktatott pihenőnapokkal. Tudom, a motor meglehetősen kicsi két emberre, de tapasztalatok alapján a 90-100 km/h utazót jól bírja, gyorsabban meg nem szándékozunk menni. Csak a nyereg ne lenne olyan kényelmetlen...
Szívesen vennénk olvasói javaslatokat, ötleteket, ha van kedvetek feldobni valahova egy posztot. Esetleg jelentkezhetünk is néhány naponta aktuális helyzetünkkel, fényképekkel, ha van rá igény és legfőképp net.
KovacshGergo:
Sziasztok! Napokban cseréltem egy Puch Lido 50 SL-t. Aranyos kis robogó, ugyan az a motor karbi ko... (2020.08.04. 15:17)Guruló sámli, szükségből. De szép!
andravor:
Tudom,hogy règi a cikk,de szeretnèm megköszönni.Pár házzal arrèbb árulnak egy 2001es 1150R-t 38eze... (2020.06.07. 13:53)A BMW megszívat, de megszokod
horex:
Nem a sürgetés miatt, de indul már a motor? :)
Két Simsonnal jártam így, pedig ami azoknál egysze... (2019.01.21. 15:27)Szeretetteljes őrjöngés karácsonykor
papptibi:
@Fanyarka: Én a XX. kerület Valéria u 1/b-ben csináltattam, de elégé offline az ember, tehát oda k... (2018.06.25. 18:31)Mindenki megmondta: nem lesz jó
tcomment feed
Nincs megjeleníthető elem