Szerkesztőségi képregény-felelősünk, Szűcs Gyula csodás motoros-autós-világvége hangulatú történetet teremtett tettestársával, Budai Dénessel. Itt bent hétről hétre láthattuk az újabb és újabb lapok születését, de önöknek nem kell türelmetlenül várni a friss oldalakra, egyben, készen kaphatják meg a folytatásosnak tervezett, első magyar apokaliptikus hangulatú képregényt.

Gyula hosszas nógatásra elárult pár részletet és háttér-információt. Olvassák el, hangolódjanak rá a poros, posztnukleáris országunkra. Megéri.

„Mindig is olyan történetet akartam, ami ötvözi a Mad Max 3 roncsautós hangulatát a Boros-Szikszai festmények szétbombázott neo-Budapestjével, hiszen mennyivel faszább, ha a puskás-bőrdzsekis főhősök (és a kötelező kiskutya sidekick) a szétlőtt Lánchíd mellett kommandóznak a rommá lőtt Brooklyn-híd helyett. Mivel senki nem írt ilyet, kénytelen voltam magam kitalálni a sztorit. Ez lett a Café Postnuclear.

Azt, hogy Magyarország tökéletes sci-fi helyszín, az 1990-es Kiálts farkast óta tudom. Ebben a Gáspár András regényben a bolygóközi háború főhőse nem New Yorkba vagy Tokióba tér vissza, hanem 2090 Budapestjére, ahol a Continental szállóban lövöldözésbe keveredik egy cápameberrel a pesti felhőkarcolók között, majd antigravitációs Kárpátia kocsival menekül a mutáns bérgyilkosok elől.

A Café Postnuclear színhelye a posztapokaliptikus Magyarország, ahol egy magányos hős járja az országutakat – ahol tud, segít. Fecskefarkú Chevy helyett ’61-es Skoda Felicia Cabrióval dönget, Lucky Strike helyett piros Symphoniát szív, és a Texaco kutak helyett az ÁFOR-nál néz körül, mi maradt a háború és a fosztogató zombik után.

Végig arra törekedtünk, hogy a történetet bármikor át lehessen konvertálni az autótemetővé változott Nevadába vagy Ausztráliába is (ezért nincsenek például magyar keresztnevek, csak univerzális nickek és gúnynevek), ugyanakkor a gulyáskommunizmus retró fogyasztási cikkei és az ismerős autómárkák kellemes emlékeket ébreszthetnek a célközönségnek tekintett húsz év fölötti korosztályban. Nekik szeretnénk végre megmutatni, hogy a műfaj már régen nem a Pókembert meg a Bobót jelenti.

Abból persze még nem lesz képregény, ha a fejemben a világ legjobb Mad Max-mozija pörög, Ford Falconok helyett tuning Trabantokkal. A Café Postnuclear rajzolójával, Budai Dénessel azután haverkodtam össze, hogy mindkettőnket kidobtak a Galaktika magazin steampunk pályázatából: kiderült, hogy Dénes nemcsak a szegecselt vasakban jó, de pont ugyanabban a letisztult és odabaszós fekete-fehér stílusban rajzolja a 80-as évek motorizált cyberpunk zsoldosait, mint amit a kultikus Kaland-Játék-Kockázat könyvek, az Országút harcosa és a Kaliforniai visszaszámlálás óta imádok.

A Random című, 103 oldalas, ingyenes antológiánk azért született meg, mert szerintünk a hazai képregénypiacnak minden korábbinál nagyobb szüksége van arra, hogy kiszélesítse a nagyjából háromezer fős rajongótáborát. Ehhez viszont olyan populáris, sci-fi, fantasy, horror vagy nyomozós témájú, folytatásos történetek kellenek, amiket olvasva a célközönség megőrül, amíg nem tudja meg, mi történik a kedvenc hősével a következő részben."

Moncsicsis tangák, Pannonia motorok és Trabanntal támadó bandák a 41. oldaltól a Café Postnuclearban, vámpírok, robotharcosok és vérszomjas démonok a többi nyolcvan oldalon – nincs mese, csak képregény. A Random magazin első számáért ide kattintsanak!

A biztonságos motorozás életet menthet. A felelőtlen száguldozás nem új keletű probléma, úgy tűnik, már negyven évvel ezelőtt is gondot okoztak a nyelező suhancok. Ez az angol baleset-megelőzési kisfilm ugyan elavult már, hisz az irányjelző és visszapillantó tükör manapság elengedhetetlen, de a fő mondanivaló még mindig érvényes: nézz, jelezz és manőverezz, akkor életben maradsz.

Mindannyian ismerjük a Honda hathengeres bokszerét. A Gold Wing vagy az F6C érdekes szerkezet, de legtöbben mégis tisztes távolságból figyelik a nagyköbcentis és sajátos konstrukciót.

Átépítések ritkán születnek, a túrázót inkább csak extra fényekkel és kiegészítőkkel látják el, míg a letisztult cruiser verziót is aránylag kevesen barkácsolják át – a ritka próbálkozások sem nagyon lógnak ki az eredeti stílusból.

A bátor retro racereiről ismert japán Whitehouse gondolt egy nagyot: a mangák gépi világának a stílusjegyeivel sajátos sportmotort hoztak létre. Kicsit Hayabusa, kicsit art deco és emellett nagyon szigorú a Ryujinnak, vagyis Sárkánykirálynak nevezett custom.

A blokkot nem piszkálták meg, bár a sportkarburátorok és a karcsú kipufogók miatt feltehetőleg könnyebben lélegzik az 1500-as bokszer. Aki hallott már F6C-t hat a hatba kivezetett, nyitott csövekkel, el tudja képzelni, micsoda megátalkodott moraj jöhet ki a vékonyka csövekből.

A gép három évvel ezelőtt készült a Skullman című képregény filmes változatához. Eredetileg mindössze egy darabot terveztek, de a siker hatására egy kisebb szériát készítettek belőle – a Whitehouse rendkívül büszke volt rá, hogy a hagyományos amerikás formákból valami nagyon japánt tudtak alkotni. A Ryujin szépsége vitatható, de kétségkívül eddig ez a legeredetibb alkotás, amit a Honda hathengeres bokszeréből készítettek. 

Magyarországon a birka kevéssé becsült eledel. A közhiedelem szerint büdös, de aki ezt mondja, az éljen csak rántott húson évekig. Sajnos a boltokban sem nagyon kapni, de erről mi tehetünk – a disznó-csirke-pulyka álszentháromság a mi visszafogott igényeink miatt dominál a hentespultokban.

A gyér kereslet miatt élő juhot is alig látni, efféle nyitott, bégető rakománnyal megrakott teherautókat meg soha. Az oldalkocsis motor is egyre kevesebb, éppen ezért bízok benne, hogy az alábbi videót egyik reflextroll sem tekinti majd bűnelkövetésre való buzdításnak.

Bevallom, én nagyon szeretem a birka zamatos húsát; erről ausztriai éveim tehetnek: szabadidőmben sokat ültem török kollégámnál, és figyeltem a konyhában tipródó nagyapját – Gökhan állítása szerint az öreg a Türkiye Büyük Millet Meclisi, vagyis a Nemzetgyűlés egyik hivatalos szakácsa volt, mielőtt a hetvenes években valami katonai puccsot követően kivándorolt volna. Tőle tanultam ezt a receptet:

Birkacomb, ahogy Gökhan nagyapja készítette

Kell egy szép húsú, fiatal állatból való comb. Mormogni kell fölötte törökül, ez elengedhetetlen a későbbi ízletes végeredményhez. A hosszú pengéjű kést könnyű kézzel meghúzzuk az élezővason, majd a húst ujjnyi szeletekre vágjuk és a széleit irdaljuk.

A fűszerezésnél ne essünk pánikba, és a mormogást se hagyjuk abba. Bőven kell rá frissen tört bors, rengeteg rozmaring, kömény, koriander, ízlés szerint kurkuma és persze só. Mintha mellet gyömöszölnénk, olyan érzékiséggel masszírozzuk bele a húsba a fűszereket, és ha lehet, mormogjunk kéjesebben, mint eddig.

Néhány órára tegyük hűs helyre vagy hűtőbe a birkahúst. Sütés előtt kenjük meg olajjal, majd a kertben vagy a helyzethez alkalmazkodva a balkonon grillezzük meg parázson. Érdemes mellé zöldséget sütni, Gökhan barátom nagyapja a padlizsánt részesítette előnyben amit csíkokra vágott yufkába tekert.
 

Kábítószercsempész bandák és rendőrök csaptak össze Rio de Janeiro egyik nyomornegyedében, Rio Compridóban 2010. november 25-én - a felgyújtott busz mellett motoros rendőr halad el.  

A brazil nagyváros szegénynegyedeiben megbúvó gengszterek, akik útakadályokat emeltek a főútvonalakon, hogy tömegesen rabolják ki a közlekedőket, felgyújtottak több mint negyven autót és buszt, valamint rendőrőrsökre adtak le lövéseket. A bűnözők így tiltakoznak amiatt, hogy a brazil biztonsági erők megkezdték kiszorításukat a nyomornegyedekből, amelyeket évtizedek óta az uralmuk alatt tartanak.

(MTI)