Ken Roczen motorversenyző szemtelenül fiatal és kamaszosan őrült. Tehetségéről KTM-es szerződése, kattantságáról az alábbi videó tanúskodik: aki könnyen felháborodik, majd agresszíven kommentál, meg se nézze – ebben az anyagban minden benne van, ami alkalmas a kispolgári nyugalom megzavarására.

Ez is Schwalbe, csak nem látszik

-Ez egy Schwalbe?!
-Ez egy Schwalbe.

Szinte sértetten kérdeztem Pistikét, mint az egyszeri szegény ember, akinek felhúzzák a telkére a Taj Mahalt, de ő csak a viskóját keresi.

Nem mondanám, hogy az előző látogatásomkor talált állapot bármilyen szinten is a szívemhez nőtt volna, épp ellenkezőleg. Talán azért kérdeztem rá, mert meg akartam bizonyosodni, hogy a rémálomnak vége.

Világ körüli útra indult, de csak Bangkokig jutott. Win Düsseldorf 1954-ben a világ legbumfordibb robogójával, a Maico Maicomobillal vágott neki, de édesanyja súlyos betegsége miatt visszafordult. Amit tudott, lefotózott, több kamera is volt vele: a negatívok és diák a hollandiai székhelyű IISH-ba, a Nemzetközi Társadalomtörténeti Múzeumba kerültek.

Következő évben ismét összepakolt, hű maradt a Maico márkához, de a lényegesen modernebb Maicolettát szerelte fel oldalkocsival – a félbemaradt túráján többször szembesült a helyhiánnyal. Hogy ne legyen magányos, Manfred Uschold is vele tartott; kalandjukat tízezer képben örökítették meg.

Japánban Manfred egy Fuji Rabbit robogóra ült, így folytatták útjukat Észak-Amerikában. Az akkor még ismeretlen gépecske jól teljesített, átvitte őt a kontinensen, majd Hollandiába hazatérve is jó barátja volt még évekig.

Zsírosra hizlalt galériánkba inkább motoros témájú képeket mentettünk, de akit érdekel az embereket és tájakat bemutató, rendkívül jó sikerült sorozatuk, kattintson ide – az IISH archívuma szabadon böngészhető. 

Olvasóink beszóltak Palatinus Attilának, aki felszívta magát. Legutóbbi jégmotorozós videójában néhány jóakaratú kommentelő az egykerekezést hiányolta. Az Instar Film és Pala elhatározta, hogy elkészítik a második részt, amiben már a levegőben lesz a motor orra.

A beavatottak tudták, hogy Attila nem azért hagyta ki a trükköt, mert nem megy neki, hanem azért, mert azzal a gumival nem lehetett. Szükséges volt egy új hátsó abroncsra, amibe körülbelül 2000 csavar került, kellő tapadást adva az egykerekezéshez.

Na, hitetlenek, ez már megfelel? 

– Vitya, megvan még a CZ tartályod? – kérdeztem telefonon, de a válasz helyett egy szívrohammal küzdő férfi mélyről jövő hörgését hallottam.
– Nem gondolod komolyan, hogy felteszed a Yamahára? – mondta a döbbenettől szaggatottan, minden szó után kapkodva a levegőt.
– Miért ne, csak jobban mutat, mint az MZ TS-é. Meg amúgy is, nem mindegy? Bende napok óta azt károgja, hogy ezen a nyolcvanezres szaron fogok megdögleni, a kislányom meg majd éhezik.
– Az enyémet ugyan fel nem teszed rá, már eladtam! – tért magához Balázs Viktor. Ugyan Dr. Lavicska Kálmán tévédoktor simán bezavarta volna EKG-ra, de én már tudtam, hogy túléli, döfhetek még egyet.
– Akkor majd börzézik nekem Szakál, te csak vaterázd tovább a maradék beázott Czetkádat.