Az Budapest Motor Fesztivál kicsit szegényesre sikerült – bár láttunk ritka és érdekes motorokat, több nagy márka távolmaradása azért rányomta a bélyegét az egészre. Ráadásul azért elég gyorsan bejárható volt az egész, így bőven jutott időm az custom motorokra is.
Mintha az építők lendülete is picit elfogyott volna, tavaly szerintem erősebb volt a felhozatal. Ennek ellenére volt pár kedvencem idén is, ezekből készítettem egy rövid válogatást.
A képeket megkattintva galéria nyílik érdekes részletekkel.
Marusius D100
Orkonyi Károly munkája, a váz 30-as acélcső, a hátsó villa ismeretlen származású, a lényeg, hogy régi. Ugyanez vonatkozik az első villára, a kerekek Toldi bicikliből származnak, a fellelt állapot viszont trükk, a fényezés antikolt, nem antik, de elég hiteles. A mű legnagyobb csodája az eredetileg kétütemű, de négyüteművé átépített Danuvia blokk. A hengerfej 12 darabból lett összehegesztve, Briggs szelepek és vezérműtengely került bele, a hajtókar egy meghosszabbított Simson, a dugattyút valami kínai négyütemű adta, a minden egyéb pedig egyedi. Ez az igazi motorépítés, nem amikor a katalógusból rendelt cuccokat fényezik át!
Pannónia Super Sport
A Freestyle kategóriában induló klasszikus elég patent darab, a szupersportosságot Aprilia (talán AF-1?) alkatrészek trükkös beépítésével érték el: a kormánykifli, az első teló, a lengővilla, első kerék, hátsó kerék mind olasz motyó. Az ülés, a tank, a farokidom kézi munka, és nagyon jól sikerült mind.
Streetboardtracker
A merev vázas Harley-k közül kiemelkedett ez a Shovel blokk köré épített darab. A blokkot, a váltót és a felniket leszámítva minden kézi munka rajta – és elég jól mutat. Persze azt is el tudom képzelni, hogy igazából csak a baromi nagy peremtárcsa miatt mászott be az agyamba.
Suzuki DR800 Big
Személyes kedvencem ez a Suzuki DR800. A vázat megvágták, a blokkot felújították, aztán elkezdték legózni az alkatrészeket. A kipufogó egyedileg készült, a tank eredetileg egy Honda CG-n volt, azt alakították át. Eltértek a gyári kerékmérettől, elölre 18-as került, a futóművet is minőségi darabokra cserélték: a villa WP, a rugóstag pedig Öhlins. Jó az összhatás és a részletek is kiadják, ráadásul ez most egy elég divatos irányzat. Érzik, na.
Harley-Davidson EVO Avatara
Hatalmas mák, hogy nagyon elkúrtam az egész motort egyben ábrázoló képet, mert attól sokan összeesnének. Még mindig nem találom rá a megfelelő szavakat. El nem tudom képzelni, hogy ezzel bárki is meg akarna jelenni bárhol – max. valami videóklippben – pedig nagyon keményen igényes munka. Eleve 2,8 méter hosszú, az alkatrészek 90%-ban kézzel készültek, ráadásul minden nagyon-nagyon aprólékos, mintha az egész egy mechanikus csipke lenne. Állítólag 550 munkaóra van benne, amit készséggel elhiszek. Itt nem az ízlést, hanem a belefeccölt munkát kell nagyon megbecsülni, még akkor is, ha az egész úgy néz ki, mintha egy hatéves kislány lett volna a művészeti vezető.
Honda CB750 Zsivány
Ahogyan a café racer vonal kifullad, egyre többen fordulnak scrambleres-trackeres irányba. Ez egy ügyes fúzió, ráadásul az a fajta, amit most mindenhol kajálnak, ráadásul éppen van benne annyi patina, hogy nagyon hamar rákívánjak.
Át lett alakítva a váznyúlvány, egyedi ülés és kézzel gyártott sárvédő került rá, átalakították a kipufogót, a váltó rudazatát, a tankot, a műszerfalat – sőt, lényegében mindenhez hozzányúltak, mégis nagyon gyárinak tűnik, és éppen ettől jó. Plusz pont, hogy nem kelti a rommá restaurált hatást, a kezelőszervek például kopottak, így kifejezetten őszintének tűnik.
