A farpofáim is összerándultak, mikor az oszlopot láttam egyenesen a kamera felé közeledni. És felszisszentem, hogy na basszameg, ezért kéne figyelni.
Nem vagyok én marha okos, meg tévedhetetlen sem. És ellentétben a sok, igazán okos megmondóemberrel én sem vagyok száz százalékig szabályos. De ebben a helyzetben nagyon benne volt, hogy a szürke Toyota lehúzódhat a jobb szélre. És nem számít a motorosra (sem), hiszen az előbb még abban a sávban egy teherautó parkolt.
Monitor előtt én is könnyen osztom a jó tanácsokat, de ha motoron ülünk, baromira figyeljünk oda, és gondolkozzunk az előttünk haladó fejével is. Induljunk ki abból, hogy nem lát minket, nem tudja hogy ott vagyunk. Ha meg kocsiban ülünk, használjuk már a tükröket. Igen, többes szám, mert legalább két, de inkább három visszapillantó van egy autón, és folyamatosan vizslatni kell, hogy tudjuk, mi van mögöttünk. Én a saját kocsimba, a belső tükörre teszek egy panoráma tükröt is, amiben nem csak a mögöttem, de a mögöttem jobbra történő dolgok is látszanak.
Óbaszus, megint megnéztem a videót, és megint görcsbe rándult a seggem és behunytam a szemem. Villanyoszlopot lefejelni nem egészséges...